Hitler fente a fogát a koronaékszerekre

A London elleni náci terrorbombázást a német haditervek szerint követnie kellett volna az Oroszlánfóka-hadműveletnek – azaz Nagy-Britannia szárazföldi csapatokkal történő megszállásának. Ez Hódító Vilmos óta senkinek nem sikerült, de gondolni kellett arra, mi lesz, ha most sikerül. Hogyan kerültek a koronaékszerek az atomfegyver előállításához szükséges nehézvíz tőszomszédságába?

Adolf Hitler legendásan vonzódott a különféle történelmi relikviákhoz. Ausztria bekebelezése után egyik első dolga volt, hogy rátegye a kezét a Szent Római Birodalom Bécsben őrzött regáliáira, mindenekelőtt Longinus lándzsájára, amit a legenda szerint a kereszten függő Krisztus megsebesítéséhez használtak, és aminek Hitler varázserőt tulajdonított.

1024px-Tower_of_London_viewed_from_the_River_Thames.jpg

A Tower már nem volt elég biztonságos

Arra az esetre, ha legyőzi Angliát, számos értékes hadizsákmány eltulajdonítását tervezte, többek közt – mint írtuk – a Trafalgar téri oroszlánokét. A fődíjat azonban természetesen a koronaékszerek képezték volna.

A brit vezetés koronaékszer-mentési akcióit is feldolgozza Colin Brownnak az Operation Big – the Race To Stop Hitler’s A-Bomb című munkája, amely az Amberleynél jelent meg, ára húsz font, s amiről az Express közölt recenziót

Több mint hetvenöt éven át semmit sem lehetett tudni a drágaságok, köztük a nevezetes Birodalmi Állami Korona biztonságba helyezésének folyamatáról, bár számos találgatás látott napvilágot, így az, hogy a szettet egy kanadai biztosító széfjében helyezték el, mások szerint egy devoni börtönben, megint mások szerint egy walesi barlangban rejtegették.

A könyvből most kiderül az igazság. A kincseket 1940-ben kihozták a Towerből, és átvitték a windsori várkastélyba, annak is a kiismerhetetlen pincerendszere legrejtettebb zugaiba.

5.-windsor-castle-2500x1250_0.jpg

Windsor

Eközben másfajta műveletek is folytak. Suffolk grófjának az az embert próbáló feladat jutott, hogy csempéssze át Nagy-Britanniába a világ legnagyobb nehézvízkészletét. A nehézvíz avagy deutérium-oxid nagyon hasonlít a közönséges vízhez; az, hogy a nehézvíz két hidrogénatomja helyett deutérium szerepe, s egyes fizikai és kémiai tulajdonságainak megváltoznak, és alkalmassá válik az atombomba előállítására.

A németek bordeaux-i raktárukban tároltak nehézvizet, amiből Suffolk grófjának huszonhat marmonkannányit sikerült két francia tudós hathatós segítségével megszereznie. Ezek megfelelő elrejtése legalább olyan fontos volt, mint a koronaékszereké.

the-jewels.jpg

Sir Maurice Taylor, a hadtápminisztérium főtanácsadója 1940. július 4-én levélben kereste meg Lord Wigramet, a király magántitkárát a windsori kastélyban azzal az ötlettel, hogy a nehézvizet szintén a kastély alatti mélységekbe kellene rejteni, mivel nem tud ennél biztonságosabb helyet erre a célra.

Végül óvatosságból többfelé osztották a zsákmányt. Hat marmonkanna a Wormwood Scrubs börtönbe került, ahol a titkosszolgálat, az MI6 fenntartott egy titkos irodát, öt nappal később pedig a maradék húsz kannát adták át Windsorban Sir Owen Morshead királyi főkönyvtárosnak.

1024px-HM_Prison_Wormwood_Scrubs_in_spring_2013_(1).JPG

Wormwood Scrubsa is jutott a nehézvízből

Történetek szólnak arról, hogy Sir Owen megmutatta a Birodalmi Állami Koronát a királynénak és Margit hercegnőnek, akiket biztonságuk érdekében költöztettek át Windsorba a londoni Buckingham palotából. Mindkettejüket valósággal elvarázsolta a háromezer ékkő ragyogása, köztük a Fekete Herceg Rubintja, a Stuart Zafír, valamint a hatalmas gyémánt, amelyet Afrika Második Csillaga néven ismernek.

morshead1.jpg

Sir Owen Morshead királyi főkönyvtáros

Sir Owen Morshead a legmegbízhatóbb emberek közé tartozó, kipróbált, titoktartó katonaember volt, aki már az első világháborúban megkapta a Katonai Keresztet, a második világháború előtti vészterhes időkben pedig őt bízták meg azzal, hogy a korábban házassági botránya miatt lemondatott, később nyíltan a nácikkal kokettáló uralkodó, az áruló VIII. Eduárd és Hitler közti titkos levelezést felderítse.

Sir Owen a nehézvízkészletről később megírta a hadtápminisztériumnak, hogy az biztonságban megérkezett, és „ittlétéről a Király tud. Ugyanott van, ahol a Koronaékszerek.”

Jóllehet a konkrét helyiséget soha nem sikerült pontosan meghatározni, Brown könyvében azt tartja a legvalószínűbbnek, hogy a drágaságok és a nehézvízzel teli marmonkannák a kastély pincéjében, egy fa csapóajtó alatt rejlettek, nem messze a kandallók üzemeltetésével megbízott szolgák helyiségeitől.


vissza

facebooktwitteremail