Félperces

Még csak tegnap fedeztük fel ezt a friss-új boltocskát a közelünkben, de gondolatban már rég kifosztottam a készletet. Annyira klassz! Hazafelé nyargalva, pont az ebéd előtt, gyorsan berángattam egy kis mustrára az éhségtől türelmetlen kiskamaszt. Mindent a szemnek, semmit a kéznek alapon, mert bámulni, azt csak szabad. Először hevesen tiltakozott, aztán megadóan tűrte az anyai hóbortot, gondolván, így mihamarabb szabadul. Bent viszont megtörtént az áttörés, gyorsan lenyugodott, és ő is velem együtt szakértően szemrevételezett. Amikor aztán korgó gyomorral kiszédelegtünk, csak annyit bökött oda: Ide legközelebb is bejöhetünk, ilyet majd a NŐMNEK is veszek! Erre én, csendes somolygással magamban: Na fene, miből lesz a cserebogár, rendben, de addig is talán előbb NEKEM!

(Levana)


vissza

facebooktwitteremail