Ultimátumot kapott a maffia

Megoszlik az internet népének véleménye a pedagógustüntetésen elhangzottakról és Pukli István bejelentéséről. Vannak, akik szerint a kezdet örvendetes, mások kevésnek és elkésettnek tartják a kezdeményezést. Pedig az jó. Lehet, hogy szándékos volt, lehet, hogy nem, de gyakorlatilag teljesíthetetlen követelés elé állították a rezsimet.

Méltóságteljes, ugyanakkor szókimondó szónoklatok hangzottak el a rendszerváltás óta legígéretesebb budapesti tömegmegmozduláson, ami nem csak az oktatás vagy akár az egészségügy helyzetéről szólt, hanem arról: most először van valami a levegőben, most először érződik az Orbán-rendszer kiégettsége, most először nem úgy mentek haza a résztvevők, hogy volt egy tüntetés, aztán meg jól nem történt semmi.

Ezúttal nem kevésbé tolvaj politikus áll szemben nagyon tolvaj politikussal, hanem tisztességes emberek, a társadalom megbecsült tagjai bűnözőkkel, akiktől nem lesz egyszerű feladat megszabadulni. Azt a negyedet, ahová egy gengszterbanda egyszer beveszi magát, borzasztó nehéz kiciánozni. Különösen embert próbáló feladat ez egy egész államgépezet esetében, amelyet – ez sajnos egyre jobban látszik – eleve úgy terveztek meg sűrű összekacsintások közepette az 1989 körüli átmenet idején, hogy a mindenkori birtokos számára könnyen lerabolható legyen.

A jelenleg hatalomban ülő maffia minőségileg különbözik baloldali megfelelőjétől, amellyel egymást váltogatva hitegetnek és csapnak be egy egész országot negyed százada. (Az ország meg hagyja.) A balos bűnszövetkezet gátlásosabb volt, tevékenységének igyekezett valamilyen törvényesnek látszó keretet adni, nem happolt el mindent, ami elébe került, próbált úgy tenni néha, mintha szégyellné magát, tevékenységét nem öntötte le nemzetiszín mázzal, és főleg nem próbálgatta furtonfurt annak az államszövetségnek az idegeit, aminek ő maga is tagja, és ami az ország működőképességét a gyakorlatban biztosítja. Ami nélkül még a négyes-hatos villamos is megállna a Körúton. Hab volt a tortán, hogy amikor már nem volt tovább, ki bírták mondani a varázsszót: „Elkúrtuk.”

Amellett a balos bűnszövetkezet, ha eljött az ideje, leköszönt.

Orbán Viktor rendszere nem képes leköszönni. Már 2002-ben, az akkori vereség alkalmával is voltak dermesztő reakciók, amelyek kétségbe vonták a választások eredményét, mert már az első Orbán-kormány is úgy viselkedett, mintha soha többé nem kéne megmérettetnie önmagát. Az ezt követő nyolc ellenzéki év maga lehetett a pokol a minden bizonnyal súlyos mentális rendellenességekkel küszködő vezérnek, aki e nyolc év minden pillanatában megfogadta, hogy ha egyszer visszakerül a hatalomba, onnét őt többet ki nem akolbólítják. S ennek érdekében, amint alkalma nyílt, felszámolta az alkotmányosságot, felszámolta a demokráciát, felszámolta a Harmadik Magyar Köztársaságot.

Ehhez persze kellett „a zemberek” asszisztálása is.

„A zemberek” elég sok mindenhez asszisztáltak, és korántsem csak olyan elvont fogalmakhoz, mint az Alkotmánybíróság kiherélése vagy a képviseleti demokrácia kiüresítése. Bűnösök vagyunk, és önmagunk felelősségre vonása sem maradhat el. Tetemre hívásunk meg fog történni, és szemünk láttára indul majd meg a vér a sebből, amiért nem hibáztathatunk Orbánt, EU-t, kommunizmust, Habsburgokat, migránsokat, pártokat, törököt, tatárt, miegymást. Hanem lustaságunkat, tenni és gondolkozni nem akarásunkat, kompország-mivoltunkat. Magunkat. Azt a sebet mi ütöttünk, önkezünkkel.

De ez még odébb van.

Download.aspx.jpg

E sorok írásakor Orbán Viktor maffiafőnöknek és Áder János caporegimének már csak

7 napja maradt,

hogy bocsánatot kérjen azoktól, akikkel tárgyalni kellett volna, akiket komolyan kellett volna venni, akiket el kellett volna ismerni a saját gyermekeink képviselőjeként, s akiket mindehelyett nem vettek komolyan, akiket hülyének néztek, akikhez percemberkéket küldtek egerészni, mert Orbán Viktor humorérzéke eddig terjed.

Jól mondta pedig Pukli: „Nincsen hatalmatok felettünk.”

Magyarországnak – kerekedjenek ki bármennyire is a fideszes szemek – hatalma van a saját kormánya felett. Utóbbi viszont nem lesz képes kibújni a bőréből. Orbán Viktor és a csornai Charles Bronson nem fog tudni bocsánatot kérni az aljas módon meghurcolt, beszennyezett, besározott, megfenyegetett emberektől. Soha nem volt még arra példa, hogy a szervezett bűnözés bocsánatot kérjen, az ilyesmit kizárja a lényege, s a Fidesz mást, mint lényege, nem adhat.

Tudjuk persze, hogy a történelemnek nincs dramaturgiai érzéke. Néha a legjobb végkifejletet is képes szívtelenül elrontani, mint tette jó néhányszor. De ha most az egyszer egy kicsit megrázza magát, akkor meglesz az a polgári engedetlenségnek nevezett sztrájk Magyarországon. És nem csak az első, az egy órás, hanem a továbbiak is.

Isten legyen a hatalomhoz irgalmas.


vissza

facebooktwitteremail