A hídon át

Imádok idegenekkel szóba elegyedni, jóízűen trécselni, vagy gondtalanul nevetgélni. Mainapság ez a fajta közvetlenség már nem túl nyerő. Mondhatni régimódi, sőt olyan békebeli attitűd. Pedig bizalomszegény időkben irtó nagy kincs néhány keresetlen jó szó, amúgy érdek nélkül, csak a pillanatért, mélyről jövő őszinte kedvességgel vagy akár puszta felhőtlen örömből. Mert jó érzés percek alatt szív-megnyílást kiváltani, lélek-kapcsolódást előidézni két ismeretlen világ között. Ez a röpke kommunikáció felér egyfajta hídépítéssel. Látod az ismeretlen partokat, érzed a távoli messzeséget, ugyanakkor mögötte sejted a a rokon vonásokat és talán az azonos mintázatot is. Ilyen ritka, nyitott pillanatokban a két vadnak tűnő táj békésen egymás felé int, s időlegesen bár, de egy-egy lélekkikötő talán befogad, ha el mersz indulni az egymás felé megtett lépésekből építkező képzeletbeli pallón át.

(Levana)


vissza

facebooktwitteremail