Csecsebogyó

Nem kell, hogy egy fára akasszanak veled
a dögevő madarak vájják ki a szemed
igaz mindketten haramiák vagyunk
csakis a vagyonon, pénzen jár az agyunk
de azért bennem maradt tán tisztesség
nem kell hogy nevemet neveddel hirdessék
a dögevő madarak vájják ki a szemed
nem kell, hogy egy fára akasszanak veled

nem nyúlom le azt ki csóró és szegény
zsivány vagyok bár de karakán legény
téged motivált a hatalmi kényszer
nem elégedtél meg a teljes egésszel
senki voltál, de azért tudtad te jól azt
megeszi a nép a sok beigért lófaszt
a dögevő madarak vájják ki a szemed
nem kell hogy egy fára akasszanak veled

demokráciával kell őket etetni
választó honpolgárt mind hozzád terelni
azok meg mint birkák mennek utánad,
mert elhitték neked a hazát s a házat
s beültél bársonyba s bíborba öltöztél
fölséges magaddal a váradba költöznél
a dögevő madarak vájják ki a szemed
nem kell, hogy egy fára akasszanak veled

leszarod magasról a saját népedet
szoros gyeplőn őket könnyen megvezeted
mert nem vagy te hülye figyuszos apánk
ahányszor megszólalsz leszakad a pofánk
fertőzöl mint pestis, mint lepra és nyavalya
kormányod posványos ingovány talaja
a dögevő madarak vájják ki a szemed
nem kell, hogy egy fára akasszanak veled

minden amit teszel szégyen és dögletes
kifacsart agyadban a kör is négyszögletes
s nem érted, meg hogy a kezedet csókolók
hada nem más mint lumpen hajbókolók
kihazudják a szemedet s cserében
zsebünkből fizetsz az állam nevében
a dögevő madarak vájják ki a szemed
nem kell, hogy egy fára akasszanak veled

megérjük lassan, hogy kiürül az ország
az iskola menzákból elfogynak a morzsák
ápolók orvosok kézenfogva mennek
biztos otthonukból megtűrt idegennek
szétlopott ország ügyesen kifosztva
hontalan szegények várnak ingyen kosztra
a dögevő madarak vájják ki a szemed
nem kell, hogy egy fára akasszanak veled

Révay Géza (Vancouver, 2016)


vissza

facebooktwitteremail