Közröhej: Szaúd-Arábia az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában

A világszervezet szinte az első pillanattól fogva nem az, aminek szánták; a tagság többségét fel sem lett volna szabad venni tagnak, és a harmadik világbeli szavazógépezet bármit megszavaz, azt is, hogy a hold edami sajtból van. Az igazán kínos időszakokat azonban akkor éli át az ENSZ, amikor a kannibál országokra kerül a sor, hogy megmondják, mi újság az emberi jogok terén. Mocskosnak tűnő háttéralkuk tehetik lehetővé, hogy az emberi jogi tanács tagja lehessen egy olyan állam, mint Szaúd-Arábia.

faisal-trad.jpg

Fejszál bin Hasszán Trad a Szaúd-Arábiai Királyság részéről bemutatja megbízólevelét Michael Møllernek, az ENSZ genfi irodája ügyvezető igazgatójának 2014. január 7-én

A múlt szombaton erősen kezdte a polgári új évet a sivatagi királyság az emberi jogok terén: mindjárt negyvenhét embert fejeztek le azzal a váddal, hogy részük volt az al-Kaida terrorszervezet által 2003-ban és 2004-ben elkövetett cselekményekben. A leghíresebb lefejezett, Nimr al-Nimr sejk, teljes nevén Ali Mohammed Bákir al-Nimr a 2011. évi síita lázadás vezérszónokaként, tizenhét évesen került a szaúdi igazságszolgáltatás kerekei közé. Pontosabban a kerekek alá. A fiatalembert ugyanis elgázolta a titkosrendőrség. Súlyos sérüléseivel a titkosrendőrség dammami börtönébe került, ahol több alkalommal megkínozták.

Most tekintsünk el attól, hogy az elítéltek legtöbbjének valójában volt-e köze az al-Kaidához (alighanem igen), és hogy al-Nimr sejk, aki több alkalommal bírálta a szaúdi uralkodóházat és kiállt a szabad választások mellett, mennyiben volt csakugyan az emberi jogok bajnoka (valószínűleg semennyiben). Annyi mindenképp biztos, hogy a szaúdi titkosrendőrségi eszközök és eljárásjog ismeretében legalábbis kétséges, hogy a vádlottaknak tisztességes bírósági eljárásban lett volna részük.

Az ENSZ nevű cirkuszi porond egészen újkeletű attrakciója az Emberi Jogi Tanácsa. Csak 2006-ban hozták létre az akkor megszűnt Emberi Jogi Bizottság helyett, elvileg azzal a céllal, hogy segítsen az emberi jogok érvényre juttatásában a tagállamokban. A kétségkívül jószándékú kezdeményezés megvalósításába némi hibák csúsznak, amennyiben olyan államok is rendre bekerülnek a rotáció alapján a rendszerbe, amelyeknek az emberi jogokhoz legfeljebb fonákjáról van közük. A másik apró hiba, hogy az Emberi Jogi Tanács, illetve az annak köszönhetően munka nélkül fizetést kapó néhány száz vagy ezer fős sleppje a közel-keleti térség egyetlen demokráciája, Izrael elítélését tekinti folytatólagos feladatának, akkor is, ha a zsidó állam jogosan védelmezi állampolgárait – miközben szava nincs a térség valamennyi más államában napirenden lévő emberjogi sérelmekhez, a szabadságjogok nagyüzemi lábbal tiprásához. Emiatt az Egyesült Államok egy időben bojkottálta a szervezetet.

saud01.jpg

Van még valakinek kérdése?...

Az Emberi Jogi Hivatalnak 2013 óta negyvenhét tagállama van; a tagokat a Közgyűlés választja három évre, és egy ország maximum kétszer választható be egymás után. Egy hároméves ciklusban Afrika és Ázsia 5-5 országgal képviselteti magát, Kelet-Európa kettővel, Latin-Amerika és a karibi térség hárommal, míg a nyugati világnak – az emberi jogok szülőföldjének és jelenlegi letéteményesének – ugyancsak három helye marad. Ez a leosztás jelenleg óhatatlanul azt eredményezi, hogy az emberi jogok olyan bajnokai, mint Kirgizisztán, az Egyesült Arab Emírségek, Elefántcsontpart és Venezuela különösebb gond nélkül leszavazhatnak egy német vagy belga javaslatot.

Ez még csak kényelmetlen, de adódhatnak abszurdabb helyzetek is. A 2010 és 2013 közötti ciklusban Líbia is tagja volt az Emberi Jogi Tanácsnak, épp az alatt, amikor Kadhafi rendszere irtóhadjáratot folytatott a forradalmárokkal szemben; azután fordult a kocka, és a forradalmárok folytattak irtóhadjáratot Kadhafi rendszerével szemben. 2013. július 11-én két igazán erős versenyző jelentkezett be: az egyik az Iráni Iszlám Köztársaság volt, a másik védence, az élethalálharca közepette az eszközökben nem válogató szíriai baathista rezsim. És miért is ne kerülhetnének be, ha a Tanácsnak már tagja volt Kubától Pakisztánon és Azerbajdzsánon át Bahreinig az emberi jogok minden rendű és rangú eltiprója?

Volt már tag maga Szaúd-Arábia is a 2009-2012-es ciklusban, most pedig újra bekerült. Tegyük hozzá, hogy az ország hatalmasat lépett előre a női emancipáció útján, így megválasztottak egy női önkormányzati képviselőt és korlátozottan bár, de engedélyezték a nők munkába állását. Az emberi jogok alapvető garanciáiról, így a törvényhozás, végrehajtás és bíráskodás elválasztásáról természetesen mit sem hallottak, sőt, még látszatparlament sincs, ami rábólintana a királyi önkényre: Szaúd-Arábiában az uralkodó pátensekkel kormányoz, nem tartanak még az Aranybullánál vagy a Magna Chartánál sem.

saud2.png

Bocsánat a késésért! El voltam foglalva a lefejezésekkel

Az ENSZ Közgyűlése saját bevallása szerint annak megfelelően választja be az országokat az Emberi Jogi Tanácsba, hogy mekkora volt a jelölt hozzájárulása az emberi jogok védelméhez és kiterjesztéséhez. Ennek fényében nagyon kínos, hogy Szaúd-Arábia – és sok más ország – egyáltalában szóba jöhetett. Hogy miért jött szóba „sok más” ország, nem tudni, és azt is csak sejteni, hogy miként került be a Tanácsba Szaúd-Arábia.

Gyaníthatóan brit segédlettel.

Nagy-Britannia – a franciákkal párban – a 2014-2016-os ciklusban lett harmadszor tag. A Guardian tavaly szeptemberben közölt cikket kiszivárogtatott diplomáciai dokumentumok alapján arról, hogy titkos megállapodás létezik az Egyesült Királyság és Szaúd-Arábia között – így kívánják egymást segíteni abban, hogy mindkét ország bekerüljön a befolyásos ENSZ-szervezetbe.

A Guardian a WikiLeakstől szerezte meg tavaly júniusban a vonatkozó dokumentumokat – a szaúdi külügyminisztérium titkos dokumentumait, amelyek arról tanúskodnak, hogy a két ország diplomatái a 2013. novemberi New York-i szavazást vajazták le előre egymás közt. Az iratokból az derül ki, hogy a titkos tárgyalásokat London kezdeményezte, kérve az undorító önkényuralmi rendszer támogatását. Mindkét ország tagja is lett a Tanácsnak.

saud3.jpg

Mi a különbség az ISIS és Szaúd-Arábia között?

A 2013. januárjában és februárjában kelt szaúdi üzeneteket egymástól függetlenül fordította angolra a The Australian című lap, valamint az ENSZ megfigyelésére szakosodott UN Watch szervezet. Az egyik üzenet így szól: „A delegáció megtisztelve érzi magát, hogy megküldheti a minisztériumnak a csatolt memorandumot, amelyet a delegáció az Egyesült Királyság állandó küldöttségétől kapott, kérve annak támogatását és segítését, hogy országuk tagsághoz juthasson az Emberi Jogi Tanácsban 2014 és 2016 között a választáson, amire 2013-ban kerül sor New York városában.”

„A minisztérium úgy találhatja, ez egy lehetőség arra, hogy támogassuk egymást az Egyesült Királysággal, amennyiben a Szaúd-Arábiai Királyság támogatná az Egyesült Királyság jelölését a Tanácsba a 2014-2016-os időszakra, cserébe azért, hogy az Egyesült Királyság is támogatná a Szaúd-Arábiai Királyság jelölését.”

saud4.jpg

Barbár halálkultusz - Barát és szövetséges

Egy másik üzenetből az világlik ki, hogy Szaúd-Arábia százezer amerikai dollárt küldött „a Királyság jelölésére szolgáló kampányból eredő költségek fedezésére”, vagyis minden bizonnyal – megvesztegetésre. Hányan kapták, kik kapták, azt ma még nem tudjuk. De egy nap még kiderül.

Szalontai István


vissza

facebooktwitteremail