A Telekom meg hogy kussol már

Zajos volt ez a hét Pesten, először Kövér László kavarta fel a kedélyeket, amikor kikelt a posztfeminizmus egyik skandináv változata mellett – ismeri, gondolom, mindenki, ebben van az, hogy férfinak lenni jobb, mint nőnek, és ez igazságtalan, és amíg ezen nem lehet valahogy változtatni (mert azért dolgoznak rajta), Emanci Manci azzal áll bosszút, hogy majd jól nem szül, hanem karriert épít, például felsővezető lesz, például egy internacionális telekommunikációs óriásnál, de ez már csak tényleg példa, nehogy valaki komolyan vegye.

A telekommunikációs óriás, ami akkora pofátlan összegeket számol fel, amiért Nyugaton, ahol valódi verseny van, nem pedig kartell és mindenféle simlis kormányalkuk, simán elvérezne, támogatja a kultúrát. Jó, mindenki tudja, hogy ez így, ebben a formában nem igaz. Önmagát reklámozza, amikor szponzorál egy bizonyos énekest, aki az ő szolgáltatásait használja, abban a reményben, hogy az énekes rajongói emiatt majd őt fogják igénybe venni, és nem az állítólagos versenytársakat, akiknél azonos mennyiségű és minőségű szolgáltatás évek óta baromra ugyanannyiba kerül, hiába versenytársak, de legalább a reklámok különböznek.

Az óriáscégek képesek ugyan civilizált viselkedésre, de csak civilizált országokban. Ott, ahol jogállamiság van. Ahol viszont mutyizni lehet az állammal, ott addig mennek el, ameddig el lehet menni. A korrupcióból kiszállás nincs. Kivált amikor a korrupció már hivatalossá válik, és stratégiai megállapodás formáját ölti. Meg lehet tekinteni a listát: aki számít, az rajta van. Ebben a helyzetben nem lenne szabad elfelejteni, hogy a multi azt csinál, amit akar – de nem a regnáló hatalommal szemben.

Jó kérdés persze, hogy mitől a regnáló hatalommal való szembehelyezkedés jele, ha valaki látványosan megvonja a támogatását egy olyan embertől, akinek a véleménye, sajnos vagy nem, a jelenlegi magyar társadalom többségi véleményével megegyezik. De még ha nem is egyezne meg, állam bácsi momentán mindenképp konzervatívan áll ehhez a kérdéshez. Továbbá: mennyire tesz jót a multi eladásainak, ha ilyen látványosan áll ki a körülbelül öt ezreléknyi polkorrekt hisztipanni és másik nembeli (ha egyáltalán) udvarlóik mellett, akik minden alkalommal halálosan megsértődnek – most már heti gyakorisággal – azon, ha kiderül, hogy a világ még mindig nem olyan, amilyennek ők elképzelik.

Még jobb kérdés, hogy egy ilyen – fentről nézve pitlák – ügybe minek kell egy kormánynak olyan szinten beavatkozni, hogy minden embernek óhatatlanul a gengszterharc kezdete és a matracokra vonulás jusson eszébe a Keresztapából.

A Telekom mindenesetre hallgat. Hallgat, és ez arra utal, hogy tudja, mekkora hibát követett el (már Kádár János is megmondta: „Ízléskérdésekben nem hozunk párthatározatokat”). Hallgat, mert tudja, hogy bármit mondana, újabb hibát követne el. Hallgat, mert meg van döbbenve. Végül is nem egy afrikai országban szervezett puccsot az aktuális diktátor ellen, hogy ilyen ingerülten reagáljanak az ostobaságára. Hallgat, mert úgy gondolta, ő bármikor vésztörvényszéket ülhet egy énekes felett, csak mert egy „mítingen” úgy tartották a nagyokosok, hogy ez tesz jót a bevételnek, de hozzá, a Stratégiai Partnerhez, a méltóságos kérlek alássan, kedves öcsémhez egy ujjal se nyúlhat senki.

Ebben tévedett.

Hallgat, nehogy még kiderüljenek dolgok.

Ebben is téved.

(Weiss Cecília)


vissza

facebooktwitteremail