Három nappal San Bernardino után

Csak idő kérdése volt, hogy az iszlám terror ismét lecsapjon amerikai földön az olyan nagyszabású merényletek után, mint 9/11 vagy Fort Hood. Ez a kaliforniai San Bernardinónban következett be. Iszlám elkövetők tömegmészároltak egy karácsonyi partin, ráadásul olyan emberek, akiket embertársaik teljesen normálisnak és megbízhatónak tartottak, mert annak látszottak, akárcsak 9/11 egyik főszervezője, Mohamed Atta, és nem tulajdonítottak különösebb fontosságot annak, hogy egyikük Szaúd-Arábiában járt, sem annak, hogy nagy szakállat növesztett. Mert mi van abban.

Jóllehet a két elkövetőt menekülés közben likvidálták, aligha kétséges bárki előtt, hogy itt olyan terrorcselekmény történt, mint Párizsban, bár kevesebben vettek benne részt, sokkal kevesebb lett a halott és talán spontánabban történt. A lényegen azonban ez mit sem változtat.

Az Egyesült Államok elnökének ilyen esetben reagálnia kell. Obama az Ovális Irodában azt jelentette ki, hogy az elkövetőket alighanem “vegyes indítékok” (mixed motives) vezették, s ez a tényező bonyolítja a nyomozást. Az elnök ezután sürgősen rátért kedvenc vesszőparipájára, a fegyverviselés szabadságának megkurtítására.

Mindenki előtt világos, hogy a törvényeket csak a törvénytisztelő emberek tartják be, a bűnözők, közveszélyes elmebetegek és mások nem. Ha valahol tilos lőfegyvert birtokolni vagy viselni, a törvénytisztelő emberek eszerint fognak eljárni, a többiek nem. Az amerikai tömeggyilkosságok nem azért következhettek be, mert az elkövető fegyverhez jutott – mert aki akar, az hozzájut, ha tilos, ha nem –, de épp azért, mert a megtámadottaknál nem volt fegyver, amivel védekezhettek volna. Sok temetést megspórolt volna, ha szemfüles polgárok idejében ledurrantanak néhány megveszekedett őrültet.

“Lehetséges, hogy [a San Bernardinó-i vérengzésnek] köze van a terrorizmushoz, de ezt nem tudjuk”, mondta az elnök. “Az is lehetséges, hogy munkahelyi ügyekkel függött össze. Nem tudjuk, miért csinálták”, sulykolta. “Jelen pillanatban nem ismerjük, mire terjedtek ki a terveik.”

1024px-Jagland_and_Obama.jpg

Barack Obama Thorbjørn Jaglanddal 2009-ben a Nobel-díj átvételén

Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke azzal kezdte meg pályafutását, hogy Nobel-békedíjat vett át, amiért nem indított háborút Irán ellen, és azzal folytatta, hogy Szaúd-Arábiába látogatott, s meghajolt az akkori uralkodó előtt. Az azóta eltelt években teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy nem tekinti az iszlám radikalizálódását veszedelmesnek, a migránsok befogadásának pártján van, és a legjobb esetben is hűvös a viszonya Izraellel, azzal az országgal, amelyre Amerika történelme sok-sok periódusában mint egyedül megmaradt szövetségesére tekinthetett.

Belpolitikáját illetően, jóllehet bizonyos értelemben a demokrata hagyományok folytatója, mindenképp ő volt az amerikai történelem első olyan elnöke, aki nem a GDP-t termelők, hanem a belőlük élők szavazataira hajtva jutott kétszer is hatalomra, elindítva egy rendkívül veszedelmes folyamatot, aminek eddig minden demokráciában az lett a vége, hogy a főbb döntési viszonyokat a zsarolási pozícióba került eltartottak határozzák meg. Obama a hírhedt egészségügyi reformjával kikezdte az alkotmány azon kitételét, hogy senki nem kényszeríthető valamely termék vagy szolgáltatás megvásárolására, és folyamatosan próbálja kikezdeni az egyik legklasszikusabb amerikai szabadságjogot: a fegyverviselés jogát. A környezetvédelem képmutatása mögé rejtőzve évek óta akadályozza a kanadai olajvezeték megépülését, holott Oroszország kordában tartása – no és az euroatlanti civilizáció jóléte – javarészt épp az olajárak féken tartásán múlik.

Külpolitikája a legrosszabb jimmycarterizmus éveit idézte, azzal a különbséggel, hogy Jimmy Carter egy korlátozott képességekkel rendelkező naiv keresztény volt, aki sokszor rossz döntéseket hozott, mert nem tudta, mit csinál, Obama viszont egy minden hájjal megkent chicagói ügyvéd, aki muzulmán, és nagyon pontosan tudja, hogy mit csinál.

1024px-Obama_thinking.jpg

Döntései szép lassan aláássák a civilizált világot

Obama muzulmánsága már megválasztása idején nagy vita tárgya volt, noha sokan arra hivatkozva söpörték le a témát az asztalról, hogy részint nem polkorrekt az ilyesmi feszegetése, részint nem is igaz az egész, hiszen Obama keresztény templomba járt, és a gyerekeit is megkereszteltette (tegyük gyorsan hozzá: egy fekete fajgyűlölő pappal). Ez azonban nem sokat változtat azon a dolgon, hogy Barack Hussein legkésőbb elnöksége kezdetére visszatalált a gyökereihez.

Az iszlám alapvető tanítása az, hogy mindenki muzulmánnak születik, csak félrenevelik. Az, aki muzulmán apától született, mint Obama, mindenképp köteles gyakorló muzulmánként élni – az anya ebből a szempontból irreleváns. Obama tehát az iszlám szabályai szerint muszlim, a neve muszlim, az iskola, ahová járt, muszlim. Muszlim szempontból ugyan bűnt követett el, amikor egy nem iszlám pásztorral szűrte össze a levet, de ezt azóta bőven volt alkalma levezekelni. Hajlongott a szaúdi király, az iszlám szent helyek – Mekka és Medina – őrei előtt. Mint tudjuk: ha úgy néz ki valami, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az alighanem kacsa.

Az Obama-kormányzat ugyanakkor megtette az első lépést afelé, hogy szájkosarat tegyen azokra, akiknek nem tetszenek az iszlám radikalizálódás véres cselekményei. Loretta Lynch igazságügyi miniszterasszony “nem csak a muszlim közösségnek, de minden amerikainak” küldött üzenetében, hogy a muzulmánok elleni gyűlöletbeszédek miatt eljárások fognak indulni. Az ilyen beszédek ugyanis rokoníthatók magával a fizikai erőszakkal. “Ebben önök mellett állunk” – mondta az amerikai muzulmánoknak.

Barack Hussein igazságügyminisztere.

Három nappal San Bernardino után.

(Kolozsvári Tibor)


vissza

facebooktwitteremail