Az UNESCO gyógyszere ismét elgurult

Az ENSZ teljes mértékben arab ideológia befolyás alá került kulturális szervezete az 1967 után kitalált palesztin nép kulturális örökségévé nyilvánította azt a helyet, amelyet a zsidó nép ősatyja, Ábrahám vásárolt meg. Még megérjük, hogy Ádám és Éva is palesztin volt?

Hebron Óvárosát, benne a Pátriárkák Sírját palesztin világörökségnek minősítette – Izrael tiltakozása ellenére – az UNESCO, amely már korábban is számos abszurd és barátságtalan lépést tett a zsidó állammal szemben, illetve Hitler háza védelmében. Jeruzsálem a botrányos döntések miatt – ezek egyike az volt, hogy a Siratófalhoz sincs közük a zsidóknak – felfüggesztett minden együttműködést a gittegyletté züllött antiszemita ENSZ-szervezettel.

A mostani döntés, amely az 1967 előtt még papíron sem létezett palesztin nép kulturális örökségeként próbálja beállítani a zsidóság egyik legszentebb helyét, azt is kimondja, hogy a hely „veszélyeztetett”.

hebr01.jpg

A sírok feletti építmény

Az arabok által Ibrahimi mecsetnek nevezett Pátriárkák Sírjába – a Machpéla barlangba – nem csak Ábrahám és Sára temetkezett, hanem Ráchel kivételével valamennyi zsidó ősapa és ősanya, sőt, a hagyomány szerint itt van eltemetve az első emberpár is, az Édenből kiűzetett Ádám és Éva.

Hebron város az iszlám hetedik századi hódító hadjáratai eredményeképp került arab megszállás alá, és azóta neuralgikus pontja az együttélésnek. A barlang feletti létesítmény egyes részei sok ezer évesek. A muzulmánok, miután e terület a hatalmukba került, mecsetté alakították át az egészet, s onnét a zsidókat kitiltották, majd 1267-ben e tilalmat törvénybe is foglalták. Ez a fajüldöző jogszabály – amelynek értelmében a zsidók csak a hetedik lépcsőfokig haladhattak, de tovább nem – 1967-ig volt érvényben.

Az izraeli csapatok 1967-ben, a Hatnapos Háború idején szabadították fel a várost és benne a szent helyet a jordán megszállás alól, ami elég furcsa körülmények között történt meg. Slomo Goren tábornok, az izraeli hadsereg akkori főrabbija jelen volt Jeruzsálemben, amikor a katonák elérték a Siratófalat, s tudta, hogy a következő fontos célpont Hebron lesz. Miután semmi szín alatt nem akart az eseményről lemaradni, meghagyta a katonáknak, okvetlenül ébresszék fel, amikor Hebron ellen indulnak.

Amikor azonban másnap reggel felébredt, kizárólag a sofőrje volt vele. Meggyőződése volt, hogy a várost a csapatok már bevették, azért arra utasította a katonát, hogy lóhalálában vigye a Machpélához. Goren rabbi furcsának találta, hogy a húsz perces úton egyszer sem találkozott izraeli csapatszállító járművekkel, a városba behajtva viszont látta, hogy mindenütt kinn vannak a megadást jelző fehér zászlók. Hebron arab lakosai jól emlékeztek még 1929 augusztusára, amikor pogrom során kiirtották vagy menekülésre késztették az összes hebroni zsidót, és meg voltak győződve arról, hogy a megszálló erők most bosszút állnak majd rajtuk atyáik, nagyatyáik bűnéért.

goren.jpg

Slomo Goren rögtönzött izraeli zászlóval

Goren zavartalanul eljutott a Machpéla barlanghoz, és szétlőtte a barlangba vezető ajtón a lakatot. Csak akkor lett neki gyanús a nagy csend, amikor bejutott.

Az izraeli csapatok ugyanis még nem foglalták el az akkor nyolcvanezres várost, és fogalmuk sem volt arról, hogy ezt időközben megtette az ottfelejtett tábori főrabbi meg a sofőrje. Akik haladéktalanul kitették a Machpélára az izraeli zászlót, és bevittek a barlangba egy Tóra-tekercset.

Később, miután a katonák is megérkeztek, távirat jött Mose Dáján védelmi minisztertől, aki – mint tette a jeruzsálemi al-Aksza mecset esetében – az „arab érzékenységre” tekintettel a Machpéláról is le akarta Gorennel szedetni a zászlót, és ki akarta vitetni a barlangból a Tórát. Miután a hadsereg főrabbija erre nem volt hajlandó, Dáján egy tisztet küldött a feladat végrehajtására. Az illető levette a zászlót és kivitte a Tórát. Miközben Jeruzsálembe tartott, halálos autóbalesetet szenvedett. A védelmi miniszter megdöbbent, és visszavonta a másik hírhedt parancsát. Ez arról szólt volna,hogy – mint addig – továbbra is csak mezítláb lehessen belépni a Machpélába.

A szent hely azóta zsidó kézen van, területén osztoznak a zsidók és a mohamedánok, a Machpéla környékén pedig a telepesek legkeményebb magja, néhány száz fő él mintegy kétszázezer palesztintól körülvéve az Ábrahámról elnevezett negyedben.

hebron-avraham-avinu-settlement-900x900.jpg

Zsidó játszótér az Avraham Avinu negyedben

Noha sem a barlangnak, sem a zsidók által lakott hebroni részeknek nincs semmi bajuk, a palesztin diplomácia azt állítva vette rá az UNESCO-t, hogy nyilvánítsa veszélyeztetetté a helyet, mert „riasztó” mértékben nő a vandalizmus, az ingatlanokban való károkozás és más támadások száma.

A zsidó állam visszautasította ezeket a semmivel alá nem támasztott állításokat, de főként azt az abszurdumot, hogy Hebronnak iszlám történelme lenne, zsidó kapcsolata viszont nem. Az Egyesült Államok is figyelmeztette az arab nacionalizmus uszályába került UNESCO-t, hogy a Pátriárkák Sírjára semmilyen közvetlen veszedelem nem leselkedik, és ha veszélyeztetetté nyilvánítják a helyet, az Unesco azt kockáztatja, hogy komolytalanná válik – nem beszélve arról, hogy így semmi nem lesz az izraeli-palesztin tárgyalások felújításából.

Az UNESCO Világörökségi Bizottsága a negyvenegyedik éves közgyűlésén, Krakkóban tartott titkos szavazást három tagállam kérésére. Tizenkettek szavaztak igennel, hárman nemmel, hatan tartózkodtak.

Israeli soldiers remove the body of a Palestinian man shot after he stabbed and wounded a soldier in the West Bank city of Hebron on March 24, 2016..jpg

Izraeli katonál elviszik annak a palesztin merénylőnek a holttestét tavaly márciusban Hebronban, akit azt követően lőttek agyon, hogy rátámadt egy bajtársukra és késsel összeszurkálta

Naftali Bennett oktatási miniszter, az izraeli UNESCO-bizottság vezetőe elítélte a szavazást és politikai eszköznek nevezte az ENSZ-szervezetet. Rámutatott, hogy a zsidóságnak háromezer éves történelme van Hebronban, így az UNESCO határozatát el kell utasítani.

Izrael soha nem annektálta a Nyugati Partot, így Hebront sem, amelynek nyolcvan százaléka egy 1997-es megegyezés alapján a Palesztin Hatósághoz került, de az Óváros és benne a sír az izraeli szektorban van, a hozzáférés azonban valamennyi vallás követői számára biztosított.

A zsidó állam nem sokkal korábban tiltakozni kényszerült a Világörökség Bizottság másik határozata ellem, amely Izraelt „megszálló erőnek” nevezi Jeruzsálem ugyancsak vitathatatlanul zsidó történelmű Óvárosában. Itt zsidó, keresztény és muzulmán szent helyek is vannak, amelyek biztonságát és hozzáférhetőségét Izrael garantálja és szavatolja. Ennek dacára a komplett Óváros ugyancsak „veszélyeztetettnek” minősül. A határozat arra szólítja fel az izraeli hatóságokat, hogy hagyják abba az archeológiai feltárásokat és a különféle állagmegóvásokat, mivel azok a nemzetközi jog alapján illegálisak.”


vissza

facebooktwitteremail