Britannia választ ma

A 650 választókerület csaknem 50 ezer választóhelyiségében az 50 millió választópolgár reggel 7 és este 10 között voksolhat egyéni jelöltekre.

A szavazatok összeszámlálási és ellenőrzési folyamata a többi fejlett ipari ország gyakorlatához mérve hagyományosan lassú, véglegesnek tekinthető eredmények péntek délutánra várhatók.

Kormányalakításra a 2010 óta kormányzó Konzervatív Pártnak és a Munkáspártnak van elvi esélye. A II. világháború óta eltelt több mint hét évtizedben kizárólag e két párt miniszterelnökei váltogatták egymás a Downing Street 10. alatti kormányfői rezidencián. Korábban, a világháborúk alatt volt példa nemzeti efségkormányzásra és koalíciós kormányzásra is, más párt azonban utoljára a huszadik század elején nyert választást: liberális kormány 1905 és 1915 között kormányozta az Egyesült Királyságot.

Ha valamelyike megszerzi az alsóházi képviselői helyek abszolút többségét, annak a pártnak a miniszterelnök-jelöltje – Theresa May vagy Jeremy Corbyn – várhatóan már pénteken felkeresi II. Erzsébet királynőt a londoni Buckingham-palotában és tájékoztatja az uralkodót arról, hogy meggyőződése szerint pártja képes kormányt alakítani.

MAIN-New-main-for-Poll-tracker.jpg

Őfelsége ennek alapján felkéri kormányalakításra a győztes párt vezetőjét, aki akár még aznap megalakíthatja új kormányát.

Ha egyik pártnak sem sikerül abszolút többséget – az Alsóházban 326 főt – elérnie, akkor az a párt próbálkozik először kormányalakítással, amelynek frakciója a legnagyobb létszámú, de ebben az esetben az új kormány megalakulása elhúzódhat. Ez történt a 2010-es választások után, amikor a tory frakci lett a legnagyobb, de csak 307 fős. A konzervatívoknak sikerült a Liberális Demokratákkal koalíciós kormányt alakítaniuk, és ez a kormány az idő előtti szakítást jósló számtalan előrejelzés és a szinte folyamatos koalíciós súrlódások ellenére sikeresen ki is töltötte ötéves mandátumát.

Előzőleg 1974-ben fordult elő, hogy a választások után egyik pártnak sem volt abszolút többsége. Edward Heath konzervatív párti kormányfő megpróbált koalíciót kötni a liberálisokkal, ám a tárgyalások három nap után kudarccal végződtek, és II. Erzsébet királynő végül Harold Wilsont, a Labour vezetőjét bízta meg kormányalakítással. Wilson nyolc hónapig állt kisebbségi kormány élén, ezután újabb választásokat tartottak, amelyet a Munkáspárt hajszálvékony, háromfős abszolút többséggel megnyert. (MTI)


vissza

facebooktwitteremail