Matusákné

A televízióban éppen az esti híradó ment. A hírolvasó hölgy komor arccal olvasta be az egyik külföldi hírt.

dead.jpg

– Kicsodák? Tenoristák? – kérdezte őszinte csodálkozással özvegy Matusákné Fekete Etelka, Etus néni, ahogyan a szomszédok nevezték a lépcsőházban.

– Terroristák, mama. Terroristák – kiabálta túl a hírolvasó hölgyet ifjabb Matusák Ferenc.

Közben a televízióban véres, drámai vágóképeket mutattak betörött kirakatüvegekről, járdán heverő holttestekről.

– Nem értem, minek robbantanak a tenoristák.

Ifjabb Matusák Ferenc hatalmasat sóhajtott.

– Tudja, drága mama, nem lehet mindenki alt, vagy bariton.

– Jó, de miért robbogatnak, azt áruld el nekem, édes fiam!

– Biztos rossz volt a hallásuk.

– Micsoda?! Rossz volt a vallásuk? – kérdezte hangosan Matusákné. Megigazgatta hallókészülékét, aztán suttogva hozzátette, mert eszébe jutott, hogy a szomszédban az öreg Wechsler állandóan hallgatózik: – Zsidók voltak, ugye?

– A hallásuk volt rossz, nem a vallásuk.

Matusákné legyintett.

– Negyvennégyben is ezt mondták.

Ifjabb Matusák Ferenc nem szólt semmit, inkább feljegyezte magának a sürgős elintéznivalók listájára, hogy holnap feltétlenül gombelemeket kell vennie a sarki közértben.

Molnár Flóra


vissza

facebooktwitteremail