A Saint az égbe megy

A londoni Stockwellben született Ivanhoe, alias az Angyal, alias Lord Brett Sinclair, alias James Bond svájci otthonában hunyt el méltósággal viselt rákbetegségében. Utolsó útjára több filmje színhelyén, Monacóban kísérik Sir Roger George Moore-t, az angol gentleman megtestesítőjét, a ragyogó színészt, jószolgálati nagykövetet – és férfit.

moore00.jpg

 

1927-ben látta meg a napvilágot, és már tízévesen játszott filmen – gyerekzongoristát alakított a Double Wedding című alkotásban, ami alighanem csak az ő neve miatt nem merült feledésbe. Gyerekként azonban nem folytatta a pályafutását. Volt grafikus és fotomodell, majd statisztaként kezdte filmkarrierjét Hollywoodban. A The Last Time I Saw Paris-ben már feltűnt a stáblistán Paul szerepében, és több más jelenés után, 1958-ban jött a Walter Scott történelmi regényéből forgatott Ivanhoe, amit már Magyarországon is láthattak a nézők.

A hatvanas-hetvenes évek fordulóján Budapest utcái szerda esténként miatta ürültek ki: ekkor játszotta az egyetlen tévécsatorna folytatásokban Az Angyal című sorozatot, amelynek már a zenéje is rabul ejtette a rajongókat, nem beszélve Láng József remekbe sikerült szinkronjáról. Ezt a sorozatot 1962 és 1969 között forgatták. Simon Templar, a Saint – a magyar változatban: Angyal – ráérő, dúsgazdag londoni úriemberként folyamatosan bűnügyekbe keveredett és mindig ő is oldotta meg őket.

Nem igazán komolyan vett, összekacsintós történetek voltak ezek, még inkább a Persuaders! epizódjai, amelyek Magyarországon Minden lében két kanál címen mentek, és Moore – a dörzsölt amerikai üzletembert alakító Tony Curtis partnereként – Lord Brett Sinclairt játszotta. A sorozat magyar szinkronjának sok köze az eredetihez nem volt, nem is lehetett, hiszen a Persuaders! részint az amerikai és angol mentalitás, valamint a két ország angol nyelve közti különbségekre épített, amit semmilyen szinkron nem adhatott vissza. De nem is kellett, a lényeg az volt, hogy Moore szinkronja Láng József legyen.

Moore forgatott egy „komoly” Angyalt is, ahol már nem volt összekacsintás a nézővel, hanem csak a borzongató, véres valóság. A Saint ebben az alkotásban a szicíliai maffiával csap össze a helyszínen. Eredetileg a Vendetta for the Saint (Az Angyal vérbosszúja) is a sorozat része lett volna. Túl hosszúra sikeredett, ezért előbb úgy döntöttek, két rész lesz belőle, majd úgy, hogy – mivel amúgy is kilóg a „kedélyes” Templar-filmek közül – legyen külön mozifilm. Magyarországon is bemutatták.

Láng József egy szabad országban az első magyar James Bond-szinkron is lehetett volna, de Magyarország nem volt szabad ország, így a Bond-filmek bemutatása is elmaradt, pedig ezek sok esetben nem az oroszokkal foglalkoztak, hanem a kedvenc Bond-témával – a milliárdos őrülttel, aki át akarja venni a világhatalmat. Ennek a sorozatnak az esetében is az történt, ami az Angyalnál: a kezdeti kedélyesség fokozatosan eltűnt, és a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójára Bond figurájában már ott lappangott a felszín alatt a Ian Fleming által eredetileg megrajzolt megkeseredett alkoholista, amit aztán Pierce Brosnan és Daniel Craig vitttek tökélyre.

moore02.jpg

Roger Moore „szolgált” a leghosszabb ideig 007-esként, leköszönése után hat évig nem is készült újabb Bond.

A színész 1978-ban költözött külföldre a korábbi munkáspárti kormányok által bevezetett adóprés elől menekülve – Margaret Thatcher reformjai akkor még kezdeti stádiumban jártak –, és attól kezdve három otthont tartott fenn: egyet Svájcban, egyet Monacóban, egyet pedig Dél-Franciaországban – de Angliában egyet se. Monacói állampolgár lett, s II. Albert herceg jószolgálati nagykövetté nevezte ki. Moore-nak nem minden tetszett ebben a földi paradicsomban. „Tartok tőle, túl vagyunk zsúfolva oroszokkal”, nyilatkozta egy alkalommal. „Most már az összes éttermi étlap orosz nyelvű.”

A hazai politikát élénk figyelemmel kísérte, világéletében konzervatív párti volt, egyes alkalmakkor nyilvánosan is kiállt a toryk mellett.

Roger Moore – a sztárok jó szokásához híven – négyszer nősült, háromszor vált, ám mindig sikerült magát távol tartania a botrányoktól és az ezeket kísérő sajtóőrjöngéstől. Először tizennyolc évesen mondta ki a boldogító igent; az ara diáktársa, Lucy Woodward volt, a később Doorn Van Steyn művésznéven ismert színésznő és műkorcsolyázó. Pénzügyi problémáik miatt balhés volt a házasság, amelyben erőszak is megesett – de nem Roger Moore emelt kezet Lucyre, hanem fordítva történt.

Moore 1952-ben ismerte meg Dorothy Squirest, a walesi énekesnőt, aki tizenkét évvel idősebb volt nála. 1953-ban elvált Van Steyntől, és New Yorkban elvette Squirest. A kenti Brexleyben éltek, majd 1954-ben Amerikába mentek, hogy karriert csináljanak. Itt – Moore nőügyei miatt – már repedezni kezdett a frigy, Squires pedig, aki nagyon szeretett volna gyereket, többször elvetélt. 1961-ben haza is jöttek Angliába, de amikor az asszony meghallotta, hogy Moore-nak viszonya van Luisa Mattioli olasz színésznővel, szétvert egy gitárt annak a férfinak a fején, akit rövidesen Angyal néven ismer meg a világ, és kővel zúzta be annak a háznak az ablakait is, ahol Moore Luisa társaságában múlatta az időt. Úgy látszik, Moore képes volt a gyengébb nemből erőszakot is kiváltani.

Válásuk után a nő annyit perelte Moore-t, hogy 1988-ban (!) vexatious litigant-nek bélyegezték. Az angol jogban ez olyan személyt jelent, aki – akár igaza van, akár nincs – a bíró megítélése szerint csak azért pereskedik, hogy azzal egy másik embert gyötörjön. Squires aztán mégiscsak látott pénzt volt férjétől, még ha kicsit későn is. Moore fizette 1996-ban a kórházi számláit, amikor rákot diagnosztizáltak nála, és ő fizette két évre rá a temetési költségeket is.

moore05.png

Mattioli egy lányt és két fiút is szült Moore-nak, és még így sem volt képes bebiztosítani a sorban a legelőkelőbb – utolsó – helyet. Deborah reklámtervező lett, Christian filmproducer, Geoffrey, az idősebb fiú pedi színész – szerepelt is együtt apjával az 1976-os Sherlock Holmes New Yorkban című filmben. De a házasság mégis kitartott 1993-ig, amikor a svéd születésű dán társasági hölgy, Kristina „Kiki” Tholstrup lépett közbe. Moore-nál abban az évben diagnosztizálták a prosztatarákot, és ez arra késztette, hogy újraértékelje életét és házasságát is. Az újraértékelés szerves részét képezte a harmadik feleség lecserélése. Hosszas és drága mulatság volt, tízmillió fontjába került Moore-nak. Az új házasokat ráadásul később iszonyú csapás érte. Tholstrupnak valamelyik előző kapcsolatából már volt egy lánya, Christina, aki 47 évesen meghalt rákban.

Moore többféle rákbetegségéhez olyan cukorbaj is társult, ami lehetetlenné tette, hogy alkoholt igyon. Egyre ritkuló nyilvános megjelenésein igyekezett tartani magát, de minden alkalommal látszott, hogy újabb csatákat veszít. Utoljára tavaly lépett a nyilvánosság elé.

Temetése választott hazájában, Monacóban lesz. A Saint onnan megy a mennybe.


vissza

facebooktwitteremail