A piros telefonfülke

Bár számuk világszerte megcsappant, Bermudától Máltáig és Tasmániától Gibraltárig emlékeztetnek a Brit Birodalom aranykorára. London jellegzetes piros telefonfülkéje – az angol design e jellemző telitalálata – 1920-ban indult hódító útjára. A K2-es változatot 2006-ban beszavazták a tíz legsikerültebb brit designikon, így a Mini, a Supermarine Spitfire, a londoni metrótérkép, a World Wide Web, a Concorde és az AEC Routemaster busz mellé.

K1.jpg

A K1-essel kezdődött közel 90 éve

1985-ig gyártották, ekkor kezdődött meg a KX-széria korszaka, ám a hagyományos telefonfülkékkel még rengeteg helyen találkozhatunk, és remélhetőleg ez így is marad, hiszen – amint az a filmen, az utca embere véleményéből is kiderül – semmilyen újítás nem versenyezhet vele, sem pedig a színével, a pipacspirossal – amit 1968-ban vezettek be, a K8 modell megjelenésekor. Kissé sötétebb, mint a korábbi piros, az árnyalat hivatalos jelzése BS381C-Red538.

K2 crown.jpg

Koronás szellőzőnyílás a K2-n

Az 1920-ban, még az Egyesült Királyság Postahivatala által legyártott K1 (Kiosk No. 1.) még nemigen hajazott a széria későbbi darabjaira, és nem sok maradt fenn belőle – az egyik, ma is használható darab Kingston-upon-Hullban, a Trinity Marketen található. Nem volt piros, és nem is tetszett a londoniaknak, így a Királyi Szépművészeti Bizottság és más testületek feladata lett, hogy a megfelelő tervezőt és tervet megtalálják.

K3.jpg

Az állatkerti K3-as

Megszületett a K2, amelyen szellőzőnyílás formájában már szerepelt a királyi korona; 1926-tól ez terjedt el, míg a K1-eseket is gyártották még egy darabig, de ezek közül egyet sem állítottak fel Londonban.

K4.jpg

A K4 mini postahivatal volt bélyegautomatával, de nem vált be

A következő londoni „piros” telefonfülke a kétszínű K3 lett, amelyet Giles Gilbert Scott fejlesztett ki a kettes modell továbbgondolásával. Országos használatra szánták, így krémszínűre festették, és csak a jellegzetes osztott ablak körül maradt meg a piros. Olcsóbb volt a kettesnél, de még mindig jóval többe került, mint az egyes. Egy ritka példány a londoni állatkertben látható a pingvinek kifutójánál.

A K4-es, amit a posta mérnöki hivatala tervezett 1927-ben, sokkal többet tudott, mint egy átlagos telefon: levelet lehetett bedobni, és bélyeget is tudott árulni. Összesen ötven darab épült belőle. Nem aratott sikert, mivel az árusító automata zörgése zavarta a beszélgetést, a bélyegek átnedvesedtek és egymáshoz tapadtak a párás londoni időjárásnak köszönhetően.

K5.jpg

 

A K5 zsákutcának bizonyult

Az 1934-ben bemutatott fémburkolatú, de fából készült ötös modell kísérleti darab maradt, alig néhány épült, ma már csak egy másolat tekinthető meg Worcestershire-ben, a bromsgrove-i Avoncort múzeumban. Látszik rajta, hogy modernizálni akarták a sikerszériát – de hogy minek?

K6felallitas.jpg

Egy jubileumi kioszk felállítása

1935-ben aztán megjött a K6-os, mégpedig V. György király ezüstjubileuma alkalmából, ezért nevezték jubileumi kioszknak is. 1936-ban megkezdődött a sorozatgyártás.

k6.jpg

K6-osok bas-relief koronával

Ez volt az első piros fülke, amit szép számmal állítottak fel Londonon kívül is. A nyilvános távbeszélő-állomások száma e modellnek köszönhetően emelkedett a UK területén az 1935-ös 19 ezerről az 1940-es 35 ezerre. A tervezést ismét Scottra bízták, és ő a K2 kisebb és áramvonalasabb változatával állt elő, amit sokkal könnyebben le lehetett gyártani.

k6-5.jpg

 

A nappalit is feldobja rendesen

A korona alakú szellőzőnyílást felváltotta a koronát ábrázoló bas-relief. A siker totális volt. Aki ma a piros londoni telefonfülkére gondol, az a K6-osra gondol – éppen úgy, mint a busz esetében, ahol a Routemaster marad „az emeletes”, míg a világ s hét nap.

K6belül.jpg

Ilyen volt belülről

A K6-oshoz negyed századon át nem is kellett hozzányúlni. Utána se kellett volna, de hát a „fejlődés” nem állhat meg. 1959-ben Neville Conder építész kapott megbízatást az új telefonfülke megtervezésére. A K7-es azonban csak a prototípusig jutott – szerencsére; talán Kelet-Németországban terveztek volna 2000 körül ilyen fantáziátlan, üvegezett szerencsétlenséget, ha közben meg nem bukik a kommunizmus.

historyK7.jpg

Végy egy adag hidegháborús letisztultságot az űrkorszak kezdetén, s öntsd nyakon egy adag szocializmussal: íme a K7

1968-ig jegelték a témát; ekkor Bruce Martin előállt a pipacspiros 8-assal, amit főleg újonnan beépített városrészekre szántak, modern épületek mellé. A K8-asról eltűnt az osztott üveg, helyét három oldalról egy-egy jókora üvegtábla foglalta el, amely szinte felhívás volt keringőre a vandáloknak.

k8.jpg

A K8 ma már ritkaságszámba megy

Tizenegyezret állítottak fel belőle, főként az olyan régebbi fülkék helyén, amelyek már jóvátehetetlenül meghibásodtak. Ennek ellenére a K8 kikopott, és ma már majdnem olyan ritka, mint a K3.

croydon.jpg

A croydoni rémálom

1972-ben kezdték meg a kísérleteket a szörnyűséges Croydonokkal, amelyeket a surreyi Croydonban állítottak fel először. Szerencsére kiderült, hogy nem elég, hogy ocsmányak, még jó drágák is lennének, így sorozatgyártásukra soha nem került sor. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján elterjedtek viszont a fülkének nem nevezhető csuklyák, a Booth 7A-k. Ezeket a sárga műanyag burkolatú, harmadik világba illő dizájnokat azonban a vandálok előszeretettel törték-zúzták, sőt ki is döntötték.

booth7A.jpg

A 7A-k a punkkorszak gyakori áldozatai voltak

A nyolcvanas évekbeli privatizációs hullámban alakult át a Post Office Telephones British Telecommá, amely 1981-ben bejelentette, hogy az összes piros fülkét át fogja festeni sárgára, ez ugyanis a vállalat színe. A felháborodott sajtókampányt felszólalások követték mindkét Házban, és maga Margaret Thatcher miniszterelnök asszony sem mulasztotta el, hogy „az elképzelhető legnagyobb döbbenettel” kommentálja az elmebeteg döntést, ami őt magát is elég súlyosan érintette, hiszen az egész privatizáció az ő gazdaságpolitikájának a gerincét képezte.

kx100.jpg

KX200.jpg

kx300.jpg

A KX-széria három darabja

A magánosítás lezajlása után a BT – ami elállt a besárgítástól – bevezette a hasznossági szemléletet tükröző KX100-ast, ami kicsit K8-as klón volt – ezt követte a tolókocsisok számára akadálymentesített KX200 és a háromszögletű KX300. Mindhárom merénylet volt a piros telefonfülke ellen, és 1985-ben Nick Kane, a BT marketingigazgatója meg is fogalmazta, miért kell őket lecserélni: mert „többé nem találkoznak ügyfeleink elvárásaival. Nem sokan használják őket szívesen. Drágák, nehézkes a takarításuk és a karbantartásuk, a mozgássérültek pedig nem használhatják őket.”

K6kerevet.jpg

Újrahasznosított K6-os

Újabb elszánt kampány kezdődött, a British Telecom azonban ezúttal nem hátrált meg. Az önkormányzatok mintegy kétezer fülkét sikeresen védettnek nyilvánítottak, a modernizálás jegyében végrehajtott érzéketlen pusztítást így legalább kis részben sikerült meghiúsítani. 


vissza

facebooktwitteremail