Jézus pere jogi szempontból

Jézus perének zsidó és római jogi jellemzőiről írt könyvet Fazekas István Váci Mihály-díjas költő, műfordító és jogász. Az Amicus caesaris című kötetet hétfőn mutatják be az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán.

A szerző elmondta: a híres római jogász, Zlinszky János tanítványa volt, aki különösen sokat foglalkozott Jézus perével. Hívő ember lévén tiszteletben tartotta a dogmát és abból indult ki, hogy a kereszt botrányának meg kellett történnie, ám nem egy előre megírt „bábjáték” isteni forgatókönyve szerint, hanem az emberi lét törvényeiből fakadóan.

„Az ő előadási nyomán fogalmazódott meg bennem a kérdés: vajon a kereszt és a feltámadás kiindulópontjától megírt evangéliumok tényállításai a Jézussal szembeni eljárások vonatkozásában megfelelnek-e a korabeli jogszabályoknak”, fogalmazott.

jesus-trial.jpg

Mint elmondta, a korabeli zsidó büntetőeljárásnak – amelynek a feltehetően Jézus perére is vonatkozó szabályait a Misna kodifikálta Kr.u. 160 körül –, hasonlóan a modern perekhez, két jól elkülöníthető szakasza volt. A vizsgálati szakaszt Jézus esetben Annás folytatta le, a tárgyalás pedig a Kajafás által vezetett Nagy Szanhedrin, a legmagasabb szintű zsidó bíróság előtt történt. A vád halállal büntetendő istenkáromlás és hamis prófétaság volt.

A Tóra rendelkezése szerint egy tanú vallomása nem elég a halálos ítélethez. A Talmud azt írja, hogy „csak két tanú egyező vallomása alapján haljon meg, akinek meg kell halnia”. A Misna rendelkezése szerint ha nincs két olyan tanú, akinek a vallomásában nincs eltérés, a vádlottat fel kell menteni. Jézus esetében – Máté és Márk evangéliumának tanúsága szerint – a vádnak nem voltak egyformán nyilatkozó tanúi.

„Már pusztán ezekből is jól látszik, hogy a Nagy Szanhedrin előtt egy alakilag szabályos, ám hamis vádakra és hamis tanúvallomásokra épülő eljárás zajlott”, fogalmazott a szerző, aki szerint a nagytanács egyértelműen nem hozhatott jogszerű halálos ítéletet az ügyben.

Hozzátette: Pilátus ezzel szemben egy teljesen szabályos, úgy nevezett cognitiós eljárás keretében vizsgálja Jézus ügyét. A zsidó nagytanács ekkor már annak érdekében, hogy a római hatóságnak hatásköre legyen az eljárásra, állam elleni bűncselekményre változtatja a vádat.

Az evangéliumok szerint Pilátus Jézus ártatlanságát a vizsgálati szakaszban többször is megállapítja, ám amikor zsidók az amicus caesaris („a császár barátja”) cím legkeményebb megkérdőjelezésével zsarolják meg, kezeit mosva lecsillapítja lelkiismeretét, beül a bírói székbe, és kimondja a halálos ítéletet.

Arra a kérdésre, hogy mennyire tekinthetőek tudományos szempontból megbízható forrásnak Jézus perére nézve az evangéliumok, a szerző úgy válaszolt: könyvében olyan tényközlésként tekint az evangéliumok szövegére, amelyeket ütköztetni kell a korabeli jogszabályok rekonstruált tartalmával. Módszere jogi objektivitásra törekedett, amely alapján megállapítható, hogy az evangéliumban fellelhető adatok jelentős része Jézus valós perének adatait tartalmazza.

Fazekas István szerint egyébként a zsidó jogot alapvetően az különbözteti meg a római jogtól, hogy jogi normáinak hipotézise, diszpozíciója és szankciója minden esetben visszavezethető az Istentől kapott Törvényre, a Tórára. Ez egyúttal olyan pozitív jogot is jelent, amelynek „megkérdőjelezhetetlen morális fundamentuma” van. Ugyanakkor zsidó és a római jognak mégis vannak közös elvei és közös szabályai, ezek közül a legfontosabb az ártatlanság vélelmének elve, valamint az a tétel, hogy a „minden kétséget kizáró módon nem bizonyított tényt nem lehet a vádlott terhére értékelni”.

A tavaly megjelent kötetet február 20-án, hétfőn mutatják be az ELTE Római Jogi és Összehasonlító Jogtörténeti Tanszékén. 

jesus_trial.jpg

A keresztény hagyomány Jézus és pere megítélésében alapvetően eltér a zsidótól. A Talmud szerint a kereszténység alapítójának elítélése zsidó bíróság előtt történt, a vád varázslás volt és fekete mágia, Jézus vádlott-társai pedig öt tanítványa. A fennmaradt források szerint a vádlottak szóviccekkel űztek gúnyt a vádból.

Halálra ítélésének semmi köze nem volt a római bírósághoz, s a kivégzésnek sem, amely megfojtással történt. Holttestét elrettentésül kiakasztották, innen Jézus máig előforduló zsidó elnevezéseinek egyike: az Akasztott, és – a rabbinikus hagyomány szerint – innen származik a megfeszítés legedája is. A zsidó hagyomány elutasítja azt a felfogást, hogy a kivégzés azért történt volna, mert a vádlott Messiásnak nevezte magát, ez ugyanis a zsidó jog szerint nem bűn. (MK/MTI)


vissza

facebooktwitteremail