TGM forradalomtól tart

Tamás Gáspár Miklós Ágoston nyomán latrociniumnak, rablóbarlangnak nevezi az orbáni államot. „Ilyenkor visszaáll a természeti állapot, amelyben a honpolgároknak (alattvalóknak) nem kell többé elismerniük az állami tekintélyt”, írja a HVG-ben Az írást egy meg nem nevezett lap nem merte leközölni, így került a HVG Online-ra. 

tgm.jpg

„Hogyan lehetséges az, hogy üzleti tevékenységet soha nem folytatott, a termeléshez, a tőkepiachoz, a gazdálkodáshoz, a kereskedelemhez semmit se értő politikusok és barátaik milliárdos vagyonokat halmoznak föl pillanatok alatt? Hogyan lehetséges, hogy az állami megrendeléseket és megbízásokat – amelyeket részben az Európai Unió pénzel – csak a kormányzó politikai csoport tagjai és megbízottai nyerik el? Hogyan lehetséges, hogy állami hitelekkel és más jótéteményekkel dúsgazdaggá tett, a miniszterelnök úr környezetéhez 'köthető' cégek egyszerűen fölvásárolják a magyarországi lapokat, rádióállomásokat, televíziókat, népszerű internetes portálokat? Hogyan lehetséges az, hogy a kormányzat emberei – és bizalmasaik, családtagjaik, kedvenc intézményeik, egyesületeik – főúri kastélyokat és palotákat újítanak föl maguknak? Hogyan lehet, hogy a kormány egyik vezetője (pár éve még kisvárosi polgármester) a néhai trónörökös, Ferenc Ferdinánd főherceg konopištei (csehországi) birtokán hajtóvadászatot 'rendel meg', idehaza pedig a nemzetközi arisztokrácia társaságában lövi a fácánokat? Hogyan lehet, hogy a miniszterelnök úrhoz közel álló, tapasztalatlan, vidéki kisember már a szomszédos országokban is futballcsapatokat vásárol, amelyeknek aztán a magyar állam építtet stadiont és szerződtet tehetséges labdarúgókat? Hogyan lehetséges, hogy ugyanez a nemrégen még pénztelen kisember a globális nagymenők exkluzív kikötőjében horgonyoztatja a jachtját?” – teszi fel a kérdéseket Tamás Gáspár Miklós filozófus.

kukucs.png

A cikk megállapítja: „az állam nem állam többé, hanem önző magánszemélyek magánvállalkozása. Amit Augustinus (Szt. Ágoston) úgy nevezett: 'latrocinium' – amit nem is szeretnék lefordítani. Augustinus szerint ha nincs igazságosság, akkor az állam nem több, mint latrocinium ('rablóbanda' - a Szerk.) –, s ilyenkor visszaáll a természeti állapot, amelyben a honpolgároknak (alattvalóknak) nem kell többé elismerniük az állami tekintélyt, és a maguk kezébe vehetik a vezetést: a 'közügy' az államról visszaszáll a népre.”

1882.jpg

1956-ban fékezhetetlen volt a népharag

„A kormányzat embereinek és a bármilyen irányzatú médiáknak fogalmuk sincs róla, milyen iszonytató gyűlölet halmozódott föl Orbán miniszterelnök úr és rendszere ellen”, figyelmeztet a szerző.

TGM a rezsim működéséről megállapítja: „ Ez a rendszer ... a 'királyi adományok' középkori logikája szerint működik, amelyben az állam az uralkodó csoportnak és híveinek csak úgy szimplán ÁTNYÚJT vagyontárgyakat, jövedelmeket, javadalmakat, haszonélvezeteket, vállalatokat, földbirtokokat. Amikor a közpénz elveszíti közpénz jellegét, méghozzá legálisan, akkor AZ ÁLLAM IS ELVESZÍTI ÁLLAM JELLEGÉT, és akkor a fölháborodott honpolgárok nem tekintélyként néznek az államra, hanem önző magánemberek esetleges egyesüléseként: és ez az állam vége.”

imrédy.jpg

Imrédy Béla utolsó pillanatai. Magyarországon nen egy életbiztosítás miniszterelnöknek lenni

„Minden történelmi tapasztalat arra utal, hogy a külszínnek (jogállam) és a belső tartalomnak (önkény) ilyen óriási ellentéte esetében elég egy szikra ahhoz, hogy az egész szerkezet fölrobbanjon, összeomoljék. A hatalmasok ezt általában nem sejtik. Nem sejtette XVI. Lajos 1789. július 14-én, nem sejtette Gerő Ernő 1956. október 23-án. Nagy Imre aggódó beadványait kinevették a pártközpontban” - von TGM történelmi párhuzamokat, majd arra szólítja fel az általa következetesen urazott diktátort, hogy mihamarabb adja át a hatalmat „politikai irányzata valamelyik nem (vagy sokkal kevésbé) kompromittált képviselőjének, aki valahogy eljuttatná az országot a választásokig, és intézkedne afelől, hogy a kisajátított vagyonokat csöndben visszajuttassák az államnak. Jól tenné, ha mégse költöznék a királyi Várba, és lemondana a budapesti olimpia nagyralátó (mondjuk ki: eszelős) tervéről. Lehet, hogy egy – Isten őrizz – kigyulladt metrószerelvény vagy ilyesmi lángba és vérbe borítja hazánkat. Ezt nem szabad megvárni.”

image.jpg

„A robbanás bármikor bekövetkezhet, s ennek a gyújtogatói még nem is sejtik, hogy perceken belül azok lehetnek. Ha valaki odafigyel a külvárosokba tartó villamosokon, a vasúti szárnyvonalakon, az olcsó közértekben folyó beszélgetésekre, tudhatja, mire gondolok. Lehet, hogy ez a tehetetlenségből, illúzióvesztésből, kiábrándultságból táplálkozó hamis béke még eltart jó darabig. Ám ez ne tévesszen meg senkit.

Még talán maradt kis idő. De csak egy lehet a megoldás. Még a mai rendszeren belül is, és mihamarabb” – fejeződik be Tamás Gáspár Miklós cikke a HVG-ben.


vissza

facebooktwitteremail