Olimpia? Normális vagy?

Ránéztem a térképre, és azt látom ám, hogy ilyen picsányi ország nem szokott olimpiát rendezni. Bocsánat. Mondhattam volna parányit is, de kaptam felmentést PC-ből. A legmagasabb helyről. Talán Svájcból kinézném, hogy képes lenne egy olimpiát megrendezni, ha akarna, de a sajtfejűeknek nem ment el az eszük.

Minek?

Tényleg: minek?

Telik rá? Viccelsz? Itt lent a földszinten, az óvodában, a suliban, az SZTK-ban, az ötszáz forinttal csábított hómunkásoknál, és a négymillió elfelejtett, kőkorszakba visszataszított, fagyott kezű, rongykesztyűs állampolgárunknál ez nem látszik.

Ja, hogy Los Angeles! Nekik sikerült nullára kihozni. De lenni ez Los Angeles?

De most komolyan, vagyunk mi egy Los Angeles? Nem vagyunk. Páran vannak persze, akiknek ez már Amerika. A kaszinós Andy és Timi, a stabilan álló Ráchel és hirtelen nagyon startup férje, a nemzeti vej, a Cecilke meg a férje, a Rogger Tóni, meg a Lázálom János, meg még nem kevesen, akiket a felszínre hordott a felkavart áradat, de ezek nem nevezhetők népességnek, csak népségnek. Róluk majd később, előbb magunkról.

Minek beszélünk egyáltalán ekkora marhaságokról, mint Paks meg Olimpia? Nem akarunk mi nagyokat álmodni, inkább csak az életünket megélni, nem örökösen túlélni.

Ezt dobták most éppen a lábunk elé a Karmelita kolostor balkonjáról, erről kell most az állampolgároknak beszélni, hátha megint egymás torkának ugrunk. Itt állna a 10 millió magyar – mínusz a korán haltak és a kimenekültek, tehát úgy 8 és fél millió magyar, egyik lábáról másikra toporogva, zavarban, szótlanul egymás mellett, ha nem mondanák meg úgy nyolcvan éve folyvást nekünk, hogy miről kell beszélgetnünk.

Egy nagy-nagy ravatali csend lenne nyilván, ha időről-időre nem dobnák az abrakot elénk, hogy mi legyen a téma.

Már elfelejtettünk épkézláb módon beszélgetni egymással, de kisegít az általunk vastagon kistafírozott bölcs államapparátus, annak is az epicentruma, az imádott ember, aki mindig bedob egy témát nekünk, az ország földútjain járókelőknek.

Viszonylag nem olyan bonyolult a nagyívű mesterterv:

Amíg mi beszélgetünk a feladott témákról, addig ők ellopnak mindent, amit Trianonban nem sikerült, tehát csak a maradék országot. De annyira, hogy már a domborzat is eltűnik, a hegyek a folyók, az édesvizek és az erdők, és csupán a futóhomok marad, de jaj, nehogy szóba hozzuk, mert holnapra elveszik az oxigénünket is!

Nyugodjunk bele, elveszik. Hülyén fogunk kinézni, mi nem fontos, földönjáró, megállókban didergő, csekkbefizető magyarok, mint a karácsonyi hal a fürdőkádban. Kihúzzák a dugót, elfolyik alólunk a víz és az abban oldott oxigén, aztán egy jópofa bárddal lecsapják a fejünket, és mehetünk a levesbe, halászlé leszünk a korszerű, kiképzett politikai osztály asztalán, ha szerencsénk van, gyerekeink valahogy megússzák és tányérhordók lehetnek az urak vacsoráján.

Jól van. Ha már így összetrombitálták a társasházat és a közös képviselő előadta a napirendet, legyen: beszélgessünk az olimpiáról! Mennyibe van ez eddig nekünk közös képviselő úr? 18 milliárdba. És ebben még egy karika sincs benne az ötből!

Szavaztunk mi egyáltalán erről? Nem inkább a liftet kellett volna megcsinálni, meg a repedt metlachit, amiben orra esünk, a vízvezetéket, a pincében a beázást, a salétromos falat és a tetőt? Jó, akkor beszéljünk az olimpiáról. Ingyér kapjuk ajándékba? Vagy mi fizetjük ezer évig? Igen? Nem kérjük, köszönjük. Már meg is beszéltük!

Ezzel a témát az olimpiáról lezártuk és javaslunk egy másik napirendi pontot Hova lett a pénz? címmel. Nem csak ez a 18 milliárd, de a többi is az eltelt időszakban a legutóbbi beszámoló óta, úgy 12 éve, mióta nem tetszett szóba állni senkivel. Csak bedobált konzultációnak nevezett vicces borítékokat a levélszekrényünkbe, kiplakátolta a beüvegezett faliújságra a sikereket, mert e nélkül tényleg, igaza van, észre sem vettük volna, hogy milyen zavaróan süt be hozzánk a nap itt alant, a szuterénben. Asszem, ráhívjuk magára a rendőrt, közös képviselő úr, mert maga csúnyán lop.

Legyen akkor a téma az olimpia, nézzük csak, lehessen nekünk dönteni róla! Mi fizetjük, nem aki kitalálta, ő csak a pincért hívja!

Megjelentek itt ismeretlen, nem rosszarcú fiatalok, akik megszervezték a dolgot.

Van más alternatíva? Olyan sok szervezet, párt állt elő programokkal, ami éket verhetne a 2018-as választást is simán nyerő rafkós bűvész banda és satnya ellenzéke közé, beleértve a strómanos kormánypártot és puchlacis, találóan szocialistának elnevezett ellenzékét, vagy a fekete mellényét épp alpakka zakóra kicserélő gárda-pártot? Vagy a nulla százalékos összes többi?

De most komolyan, ne vicceljünk már!

Népképviselő urak, nem tetszettek semmi jelét adni a változás óhajtásának, hiába nyüszítünk egyre hangosabban, csak nem lett rosszkedve a Kunhalmi Áginak az év végén. Nem az a baj, ha betépett, hanem az, ha nem! Mert mitől van valami ütős anyag nélkül olyan jó kedve, ha nekünk rossz? Ez az utolsó probléma veletek, vidám ellenzékkel, hogy nem próbáltok meg legalább komornak tűnni egy olyan országban, amihez képest egy halottasház pozitív életpálya-modellnek tűnik.

Velünk nem kötöttek stratégiai szerződést, veletek igen? Nem kell válaszolni.

Nem akarunk titeket, elnézést érte, ha valakit belekevertem volna igazságtalanul, de miért nem mutatta bármi jelét, hogy ő más? Mást akarunk, nem nagy dolgokat, de veletek nem megy.

Csak annyit, hogy ne is tudjunk rólatok, ne is halljunk rólatok, nem kellenek az iránymutatásaitok, a vízióitok, az elképzeléseitek az általatok kinevezett középosztályról, nem kell a nemzeti érzületeinkre hivatkozásotok, a harcba hívásotok, nem kelletek úgy ahogy vagytok és ennyi. Mint a lóversenyen, csak fordítva. Könyörgöm, ne védjetek meg minket, hagyjatok magunkra! Cserben!

Gondolkozzatok a békés elvonuláson, az enyhítő körülmény lehet, ha szerencsétek van, és lesz itt még valaha egy civilizált jogszolgáltatás, ami megvéd a népharagtól és a közvélemény megnyugtatására szánt ítéletektől, mert ez is egy fontos szempont errefelé, jogot tanultatok…

Nem kell most egyelőre a remek ötletetek, az olimpia. Majd ha lesz rá pénzünk, és már megvan minden fontosabb dolgunk, akkor beszéljünk róla.

De miből lenne pénzünk bármire is? Mert most sincs semmire, részben azért, mert a nagyembert korábban addig ütötte a párttitkár papa, hogy állítólag azért lett ez a torzó belőle, ami. Nagyon sajnálatos. Őt ütötték, de már jó ideje nekünk fáj. Ő maga mondja, hogy hülyére verte a papa, és igaza van, egy ideig kifejezetten normális volt, de mára kijött rajta szapora veszettség.

422.jpg

Ellop mindent, ember nem tudja minek, mert sose fogja tudni legalizálni, ezt még a kisbandi is tudja, tessék megkérdezni! De csak lop, csak behabzsol mindent, mint az éhes kutya, aki sose lakik jól. Retteg, hogy megint éhezni fog, ezért halálra zabálja magát. Vagy ez az oka, vagy más. Mit tudom én! Érdekel engem? Nem lehet egy egész ország a nővérkéje, hogy lesse a hogylétét, meg a lázlapját, majd talán meggyógyítják, akik értenek hozzá, de addig pihennie kell. Ha te nem csinálsz semmit, ez nem viccel, ez megcsinálja. Ő egy mobil, bárhol bevethető, regionális világégés; bizony ha ő a fejébe vette, csináltat magának magyar olimpiát, ha belegebed az unokád is, akkor is. Nála nincs mérték vagy határ, én se hittem korábban, de lementem személyesen lecsekkolni, tényleg épített-e a tornáca mellé fa-Maracana stadiont, és nem hiszed el, de ott van! Most ilyen nem-játék Disneyland sehol sincs Európában, ezt mutogatni fogják majd évtizedekig, ha el nem bontják szégyenükben a helyiek. Ugye senki sem büszke arra, hogy ez történt velük, felnőtt emberekkkel itt a kétezer-tizes években...

A gazdaságból van a pénz, ha van, olyan ember még nem akadt az épeszűek körében, aki máshogy tudná. A pénz nem terem a fán. Nyugati pénzt most egy jó ideig lehetett kapni és lenyúlni, tényleg, nem látta valaki, hova lett?

Szuperjó orosz kölcsönt persze most éppen lehet kapni, szpásziva, kérdés, kinek jó, másik kérdés, ki fogja kitermelni a kamatot és a tőkét, hogy visszafizesse? Közmunkából meg összeszerelésből ugyanis nem lehet, amiből lehetne, az a hozzáadott magas értéktartalom, amiért valaki fizetni szokott a piacon. Ilyen pedig nincs a magyar gazdaságban.

Mitől lenne? A jó minőségű oktatásból. Persze hosszú távon, de igen nagy késésben vagyunk. A jó testi és lelki állapotú, tudatos, kreatív, kockázat vállaló vállalkozói és alkalmazotti rétegből, aki megtermeli a piacképes javakat, és realizálja a piacon. A hülye, megvezetett, gondolkodni képtelen, felelősségtudattól megszabadított, jobbágy állapotú, államnak kiszolgáltatott, az állammal jóban levőnek nevelt, sunyi, megúszni vágyó, haverkodó, függő emberanyaggal semmire sem megyünk, látható. Nem szólva a már önmagáról gondoskodni képtelen elesettekről, de ide értve a kiszolgáltatott, formális jogaitól gyakorlatban megfosztott alkalmazotti réteget, beleértve tegnaptól az ugyanilyen mentalitással büszkélkedő Antall József fiút is. Nincs különbség. Korrupcióval meghalt a verseny, verseny nélkül meghalt a gazdaság, gazdaság nélkül nincs jóléti állam, csak rosszléti. Na, tetszik látni, ebben élünk. Nem mondtam újat.

Hiába próbálod megteremtett jövedelem nélkül gatyába rázni az egészségügyet, az oktatást, a szegényeket kihúzni a szarból, a nyugdíjakat kifizetni a lúzereknek, akik becsülettel ledolgozták az életerejüket, és arra már nem maradt erejük, hogy az asztalra csapjanak. Azt azoknak kell, akik képesek erre, és szándékukban is áll.

Most akkor kezdjük az olimpiával, ha már kicsit meglepően, de szóba hozattátok!

Beszéljünk róla de tényleg, komolyan! Szavazzunk róla!

image.jpg

Meg a többiről is. Paksról, az oktatásról, az egészségügyről, de leginkább a kasszáról, amit sajátotokként kezeltek, van erre BTK terminológia, majd eszünkbe jut, ha itt az ideje. Beszéljünk az EU-pénzekről, számoljunk csak el vele!

Beszélgessünk a futballstadionokról, a Pasa Parkotokról, a jachtokról, az MNB-ről, a tenderekről, a döntéseitekről, a mutyitokról, a szotyis bandátokról a lelátón, akiknek all in! az ország, mindenről, amiből kifelejtettetek minket, gyalogosokat. A bölcsődékről, óvodákról, a szekuláris állam lopakodó felszámolásáról, a jogrendszerünkről, az Alkotmányról, a megkaparintott összes forrásunkról, a kézben tartott sajtóról, a kabarévá züllesztett közmédiáról, az éhezőkről, a verseny hiányáról, az elszámolásról, a majdani dolgokról, ami utánatok kell, hogy megtörténjen.

Az újjáépítésről. Nagyon fura ez 1945 után, nem így képzeltük, hogy a háború után letarol minket a volt koleszos politikai elit.

Beszélgessünk a vagyonelkobzásról, az államosításról, az oktatás újjászervezéséről, a kassza szemrevételezéséről és arról, hogy miként lehet huszonhat elvesztegetett és kifosztott év után ebből a nemzeti romhalmazból valami élhető fedeles lakhelyet csinálni.

Első lépésként én most elbattyogok aláírni azt a népszavazási ívet. Nem zavar, hogy nem ismerem őket. Valami jóarcú fiú meg egy lány. Egy lehetőség a békés megoldásra és egy civilizált kiútra a vágyott emberszabású Magyarország felé.

Nem egy nagy dolog, evidencia. Aztán meglátjuk.

Nemes Iván


vissza

facebooktwitteremail