Izrael Júdea és Somron jogos tulajdonosa

Semmiféle „fősodratú” nem volt hajlandó megemlékezni a nemzetközi jog alapján hozott, a zsidó államnak igazságot szolgáltató ítéletről. Mintha meg se hozták volna. Pedig kiderül belőle, hogy a propaganda nem azonos a nemzetközi joggal. 

A felperes nem Izrael volt. A jelenleg a Nyugati Part – a történelmi Júdea és Somron, a magyar sajtóban helytelen, de makacsul következetes chrudinákista szóhasználattal „Ciszjordánia” – körülbelül 95 %-át igazgató Palesztin Hatóság fordult bírósághoz, hogy ítélje el azokat a francia cégeket – az Alstomot és a Veoliát –, amelyek részt vettek a jeruzsálemi villamosvonal létesítésében.

Jerusalem light rail.jpg

Az egyik zsidó ősbűn. Állandóan fejlesztenek, létesítenek valamit

Ha bármilyen arab vagy más harmadik világbeli barbárállam részéről keresetet adnak be Izrael ellen bármilyen nemzetközi fórumon, a végeredmény gyakorlatilag garantált, akárcsak anno a szovjet választásoké. A Palesztin Hatóság jogászai nyilván nem számítottak arra, hogy eljön a nap, amikor ez nem így lesz. Arra meg végképp nem, hogy a Nyugat egyik legdekadensebb országában veszítenek.

A történteket az Izrael-párti média se nagyon hozta, főként mert nem értették meg annak jogi jelentőségét, és zömében azt hitték, hogy az ítélet a jeruzsálemi villamosvonalra korlátozódik, holott annál sokkal komolyabb dologról van szó.

Közismert, hogy Izrael ellen a legszörnyűbb vád évtizedek óta – nem a rombolás, hanem az építkezés. Az építkezések azok, amelyek „akadályozzák a békét a megszállt területeken” – ezt a beragadt lemezt a hetvenes évek közepe óta recsegtetik. A történelmi tények persze erre több alkalommal rácáfoltak.

jamit.jpg

Az izraeli hadsereg telepest hurcol el Jámitból, hogy a Sínai-félszigetet vissza tudják adni Egyiptomnak. A települések nem voltak a béke akadályai

Izrael bőségesen építkezett 1967 és 1977 között az Egyiptomtól elvett Sínai-félszigeten, még egy komplett várost is felépített – Jámitnak hívták –, ennek dacára a Camp David-i békét megkötötték, Izrael lerombolta, amit épített, a lakosságot erővel elhurcolta onnét, az időközben kitermelt olajat pedig kifizette Egyiptomnak. Gázában huszonegy település létezett több mint hatezer lakossal. Izrael 2005-ben egyoldalúan, minden szerződés nélkül kiürítette Gázát, és a telepeseit oly hirtelenséggel vitte haza, hogy sokáig sátrakban és karavánokban kényszerültek lakni. Az „építkezések akadályozzák a békét a megszállt területeken” szlogen hazugság.

gaza.jpg

Az izraeli hadsereg telepesekkel csap össze 2005-ben, Gáza egyoldalú kiürítésekor

Az igazság az, hogy mindkét palesztin vezetés – a ramallahi és a gázai – nem a zsidó állam mellett képzeli el az újabb palesztin államot (mert egy már van: Jordánia), nem is a jelenleg a kezükön lévő területeken (ahol ha de iure nem is, de facto további két palesztin állam létezik), hanem a zsidó állam helyén. Ezért nincs béke.

Az alábbi jogi érvelést Franciaország egyik legprominensebb jogásza, Gilles-William Goldnadel hagyta jóvá a jogi kérdésekben szintén nem járatlan Jean-Patrick Grumberg megkeresésére, aki a Dreuz.info című portálon elsőként ismertette a versailles-i ítéletet és annak jelentőségét.

Mindenekelőtt: a versailles-i Fellebbviteli Bíróságnak meg kellett határoznia, milyen jogaik vannak a Nyugati Parthoz az izraelieknek és a palesztinoknak. Arra jutottak, hogy a palesztinoknak nemzetközi jogi értelemben semmilyen jogaik nincsenek, szemben Izraellel, amely teljes mértékben jogosult arra, hogy megszállva tartsa az 1967-ben elfoglalt területeket.

(Amivel természetesen minden józan ember tisztában volt eddig is. Ha egy ország agressziót követ el a szomszédja ellen, utána vereséget és területveszteséget szenved, a nyertes megtarthatja a területeket, még akkor is, ha az azon élő embereket hirtelen egy sohasem létezett néppé nyilvánítják.)

jewish_settlements_300.gif

A Nyugati Part jelenlegi megoszlása. A zöldesbarna terület a Palesztin Hatóságé, amelyen meg vannak jelölve a rajta átvezetú, Izrael által épített utak. Kék háromszög jelöli az elszigetelt zsidó településeket, sárga foltok az összefüggőket. A nyolc nagyvárosból hét - Dzsenin, Nablusz, Tulkárem, Ramallah, Jerikó, Betlehem és Hebron - arab kézen van. Jeruzsálem Izrael fővárosa

A kontextus:

Izrael a kilencvenes években írt ki versenytárgyalást a jeruzsálemi villamosvonal elkészítésére. Ezt a Veolia és az Alstom nyerte meg. A vonal 2011-ben készült el, és áthalad Jeruzsálem – az arabok és pártfogóik által szintén „megszálltnak” minősített – keleti részén is (amelynek arab lakossága életét persze szintén megkönnyítette Izrael első villamosvonalának üzembe helyezése).

Ezt követően a Palesztin Felszabadítási Szervezet nevű terrorbanda panaszt nyújtott be a versailles-i Tribunal de Grande Instance-hoz a két francia cég ellen, mivel szerintük a villamos illegálisan létesült, ugyanis az ENSZ, az EU, számos civil szervezet és jó néhány kormány úgy tartja, Izrael illegálisan tart palesztin területeket megszállva.

Annak megállapítása érdekében, hogy a villamosépítés jogos volt vagy sem, a bíróságnak át kellett néznie a nemzetközi jog vonatkozó (és a nemzetközi közösség által következetesen figyelmen kívül hagyott) passzusait. Így született meg az ügyben 1948, Izrael kikiáltása óta a legelső nemzetközi jogi ítélet, amely a zsidó államot pozitívan érintette – és ez még akkor is történelmi jelentőségű, ha tudjuk, hogy Versailles-nak épp úgy nincs hatalma döntésének érvényt szerezni, ahogyan az ENSZ-nek és sóhivatalainak se volt hatalma soha.

Nem véletlen, hogy a fősodratú kussol. A „mérvadó”, a „véleményformáló” médiában soha nem fog megjelenni, hogy

a Nyugati Part, azaz Júdea és Somron jogos tulajdonosa Izrael,

azt épít itt és akkor, amit és amikor csak akar, és a bírák a palesztin peres fél minden érvelését alaptalannak minősítették.

Mik voltak ezek az érvelések?

A PFSZ a palesztin népesség kitoloncolására, illetve tulajdonuknak a nemzetközi joggal ellentétes megsemmisítésére panaszkodott. A genfi és a hágai konvenciókra, valamint az ENSZ-határozatokra hivatkozva állította, hogy Izrael Állam illegálisan tart megszállva palesztin területeket és szintén a nemzetközi joggal ellentétesen folytat zsidó kolonializációt. Ennélfogva maga a villamoslétesítés is illegális.

Screen-Shot-2012-08-14-at-9.11.02-AM.png

Huszonegyedik századi  Jeruzsálem

A PFSZ hozzátette, hogy a villamosépítés miatt palesztin házakat és otthonokat bontottak le, majdnem teljesen felszámolták a palesztin kereskedelem számára létfontosságú 60-as országutat, amellett számos esetben jogellenesen vettek el tulajdonokat, mindezzel megsértve az 1907. október 8-i Negyedik Hágai Konvenció csatolt Szabályozásait.

Végezetül azt is állította a PFSZ, hogy Izrael az 1954. május 14-i Hágai Konvenció 4. szakaszában, az 1907-es Hágai Szabályozások 27. szakaszában, az 1907. évi Kilencedik Hágai Konvenció 5. szakaszában, valamint a Genfi Konvenciók Kiegészítő Jegyzőkönyve 53. szakaszában foglalt, a kulturális tulajdon védelmével kapcsolatos kötelezettségeit is megszegte.

A bíróság nem tagadja, hogy megszállt területről van szó, de a palesztin érveléseket sorra-rendre elveti.

A PFSZ által citált szövegekre hivatkozva állapítja meg, hogy Izraelnek jogában áll a Nyugati Part rendjének és közéletének biztosítása, amiben benne foglaltatik a villamosépítés, miként az infrastrukturális fejlesztés és a sokat hánytorgatott építkezések is.

Mint az 1907. évi Negyedik Hágai Konvenció 43. szakasza leszögezi: „Amennyiben a törvényalkotási hatalom valójában a megszálló kezébe megy át, utóbbi megtesz minden hatalmában álló intézkedést annak érdekében, hogy amennyire csak lehetséges, helyreállítsa és biztosítsa a közrendet és a biztonságot.”

jerusalemnewcity.jpg

A fejlesztés nemhogy jog, de kötelesség

Az izraeli megszállás semmiféle nemzetközi jogot nem sért. „A Palesztin Hatóság félreértelmezte a dokumentumokat, azok a megszállásra nem vonatkoznak.”

A bíróság elmagyarázza, miként értelmezte félre a Palesztin Hatóság a szöveget (persze a valószínűbb az, hogy igazán alaposan el sem olvasták – nem tartották szükségesnek, hiszen biztosak voltak abban, hogy az ítélet nekik kedvez majd.)

„Mindenekelőtt, a PFSZ által előhozott valamennyi nemzetközi eszköz Államok által aláírt jogszabály, és a bennük foglalt kötelezettségek, illetve tiltások ennélfogva Államokra vonatkoznak. Sem a Palesztin Hatóság, sem a PFSZ nem Állam, imigyen rájuk e jogi dokumentumok sem vonatkoznak.”

„Másodszor: ezek a szövegek csak az aláírókat kötelezik, nevezetesen a 'szerződő feleket'. Sem a PFSZ, sem a Palesztin Hatóság nem írta soha alá ezeket a szövegeket.”

A propaganda nem nemzetközi jog, és – az ítélet megszövegezése alapján alighanem kissé irritált bíróság szerint – a jog „nem alapozható kizárólagosan arra, miként ítél meg a PFSZ egy politikai vagy társadalmi helyzetet.” A humanitárius jogot nem sértették meg. A PFSZ tévesen hivatkozik nem megfelelő jogi dokumentumra, mivel a Hágai Konvenció bombázás esetén alkalmazható. „Jeruzsálemet nem bombázták”.

tribunal.jpg

Merci, Versailles!

A PFSZ ugyanis a genfi és a hágai konvenciókra hivatkozva a humanitárius jog megsértésével is vádolta a zsidó államot. A bíróság itt is emlékezteti a felperest, hogy nem állam sem ő, sem a Palesztin Hatóság, amellett a konvenciókhoz sem csatlakoztak, így nem is hivatkozhatnak rá, nem rájuk tartoznak.

A bíróság egyúttal elrendelte, hogy a PFSZ és annak társ-felperese, az Association France Palestine Solidarité (AFPS) fizessen 30-30 ezer eurót az Alstomnak, az Alstom Transportnak és a Veolia Transportnak. Miután a három alperes egyike sem fellebbezett az ítélet ellen, az jogerőre emelkedett. 

© Jean-Patrick Grumberg, www.Dreuz.info


vissza

facebooktwitteremail