Ki volt az igazi Robin Hood?

Sok országnak megvan a maga jellegzetes betyárja; valamennyiük közül a legfényesebb pályafutást Robin Hood mondhatja magáénak a szórakoztatóiparban, holott még a személyazonossága felől sem lehetünk biztosak.

Megoszlanak a vélemények arról is, hol és mikor élt és működött rablóvezérként, a legtöbben a keresztes hadjáratok korszakára, Oroszlánszívű Richárd uralkodásának idejére, illetve a sherwoodi erdőre és Nottinghamre szavaznak, már csak a számtalan regény és film miatt is.

1795_p2.387_-_Robin_Hood.jpg

Rengeteg a dokumentumfilm is, amely megpróbálja kibogozni a legalább nyolcszáz éves történetet. Ez alkalomra hármat választottunk ki, egy 22 perces rövidfilmet, egy 48 perces hosszabbat, valamint a téma után behatóan érdeklődőknek egy csaknem másfél órás összeállítást. Írásunk pedig a Robin Hood-figura mögött megbúvó egyik lehetséges történelmi szereplőt mutatja be.

Egy biztos: Robin Hood létezett

Óangol balladák maradtak fenn a hagyományosan „lincolni zöld” vadászruhában elképzelt figuráról – jóllehet ezt a színárnyalatot a Robin Hood-i kornál jóval későbbi időpontban, 1510-ben említi először írott szöveg. A színt úgy állították elő a lincolni mesterek, hogy a gúnyát előbb festőcsüllengbe áztatták, amitől mélykék színe lett, majd rezedával sárga réteget vittek fel rá, így jött létre a jellegzetes íjászzöld.

Először 1377-ben említi a Piers Plowman című vers, bár eredeti nem maradt fenn a műből – ami rendelkezésre áll, az legkorábbban az 1400-as években született. A ma ismert legendakör akkorra már kikristályosodott: szerepel benne Robin Hood mint nemes bandita, az alsóbb osztályok védelmezője, fantasztikus íjásztudománya, kérlelhetetlen antiklerikalizmusa, valamint a gonosz nottinghami seriffel folytatott csatározása. Megjelennek a Vidám Cimborák is: Little John, Much, a molnár fia és Will Scarlet – az akkori írásmódban Scarlok vagy Scathelocke – mind jelen vannak, jóllehet Maid Marian nem szerepel, és Tuck baráttal sem találkozunk ekkoriban, ő csak a 15. században lesz része a legendakörnek egy Robin Hood-színdarab szövegkönyvében.

Major_Oak_in_Sherwood_Forest_in_2006.jpg

A sherwoodi őstölgy

A Robin Hood-korszak az általános nézet szerint a 12. század vége volt, ez a zűrös időszak, amikor nem lehetett tudni, hazatér-e a harmadik keresztes hadjáratból Oroszlánszívű Richárd, vagy királlyá lesz a helyette uralkodó jellemtelen, buja és mohó öccse, János herceg. A korai balladákban szó sincs erről a korszakról, a 12. század-vélemény elsőként a 16. században jelenik meg, és ekkor válik a sherwoodi bandita a jó király jó ügyének védelmezőjévé a félig-meddig bitorló János herceggel szemben. (Ami abszurdum – egy angolszász rabló aligha állhatott akár János, akár Richárd mellé – mindketten normann hódítók voltak a szemében, semmi más.) A Gest of Robyn Hode – azaz Robin Hood viselt dolgai – című beszámolóban a király Eduárd, akinek bocsánatát bár Robin Hood elfogadja, később azonban visszavedlik banditává és újra az erdő lesz az otthona.

Közrendű vagy nemes?

A korai balladák szerint a bandita egybehangzóan közrendű ember, yeoman, azaz szabad középbirtokos paraszt, akinek birtoka legalább 40 shilling tiszta jövedelmet hozott. Eszerint Robin Hood nem volt sem nemes, sem jobbágy. A tizenhatodik századtól íródott források tesznek kísérletet arra, hogy a rablóvezért magasabb társadalmi rangra emeljék, így Anthony Munday színpadi szerzőnél már ő lesz Huntingdon grófja, Robert Fitzooh. Ez a nemes 1160 és 1247 között élt. A valóságban az akkori Huntingdon gróf David of Scotland volt, aki nem ehette a számkivetettség keserű kenyerét, mivel egész életében nemesember maradt, rangjától nem fosztották meg, sőt azt fia, John örökölte is. Ennek ellenére számos regényíró vette készpénznek a legendát, sőt azt a filmipar is átvette később: a Disney által 1952-ben gyártott The Story of Robin Hood and His Merrir Men című filmben Earl of Huntingdon kiesik János herceg kegyeiből és a sherwoodi erdőben talál menedéket.

covers_290449.jpg

Az ifjúság számára átdolgozva

A történetek, színdarabok, zenés játékok évszázadokon át felnőtteknek szóltak; Robin Hood csak az ipari forradalom idején, a 19. században kerül át a gyermekirodalomba, és itt válik hírhedt útonálló gyilkosból jószívű banditává, aki csak a gazdagoktól vesz el, de a szegényeknek ad. A valóságban ilyen bűnöző nemigen létezik, de ennek a metamorfózisnak a könyvekben meg kellett lennie, ha gyerekek kezébe szánták, hiszen pedagógiai szempontból aligha lett volna helyes, ha véreskezű szörnyért kell lelkesedniük a fiataloknak. A történetet maga Alexandre Dumas is feldolgozta, így a Robin Hood-mondakör kilépett Angliából és világhódító útra indult.

HITH-richard-the-lionhearts-mummified-heart-gets-a-forensic-workup-E.jpeg

Oroszlánszívű Richárd az Ivanhoe végén is megjelenik

Ekkora kikristályosodott a normann elnyomó nagyurak ellen hősiességgel és fifikával egyaránt harcoló szász hős képe, ami különös erővel jelenik meg Sir Walter Scott Ivanhoe-jában.

Filmes karrierje

A huszadik században már a filmvásznon hódít a Robin Hood kalandjai, 1938-ban Errol Flynnel és Olivia de Havillanddel, a korszak legnagyobb sztárjaival. Itt a címszereplő már nemzeti hős.

330px-Fairbanks_Robin_Hood_standing_by_wall_w_sword.jpg

Errol Flynn

Az 1976-os brit-amerikai Robin and Marianben Sean Connery és Audrey Hepburn jelenik meg. A nyolcvanas évektől a készítők kötelességszerűen bevesznek egy szaracént is a Vidám Cimborák közé; ő Nászir, az abszolút pozitív figura, akit az 1991-es Robin Hood: Prince of Thieves-ben (Kevin Costner, Mary Elizabeth Mastrantonio) nem kisebb személyiség, mint maga Morgan Freeman személyesített meg (Azeem néven), aki ugyan kicsit se szaracén, de ez az apróság senkit nem zavart.

11-freeman-robinhood.jpg

A pozitív muzulmán szerepében Morgan Freeman

Az ezt követő világpolitikai események – az arab terror térhódítása – után a szaracén kikerült a Robin Hood-témakörből, amiben egyébként soha nem volt korábban benne, és a 2010-es, Ridley Scott-féle Robin Hoodba (Russell Crowe, Cate Blanchett) már nem szuszakolták erőszakkal bele a nemes mohamedán alakját.

cate-blanchett-russell-crowe-robin-hood-kiss-01.jpg

Cate Blanchett és Russell Crowe

De ki volt a történelmi Robin Hood?

Erre nézve ahány történész, annyi elképzelés. Már a név is problémás. A középkori Angliában a Robert volt az egyik leggyakoribb név, amit leginkább Robinnak vagy Robynnak becéztek, főként a 13. században, ami pedig a Hoodot (Hod, Hude, Hode stb.) illeti, az jelenthette magát a csuklyát, illetve annak viselőjét. Ráadásul a fennmaradt középkori hatósági jelentések tucatnyi Robert Hoodról és Robin Hoodról tudnak, akik túltették magukat a törvényen; ember legyen a talpán, aki kiválasztja közülük az igazit.

Érdekes magyarázattal szolgál az Encyclopaedia Britannica, amely megjegyzi, hogy a „hood” szó akkoriban a „wood”, azaz erdő szó közrendű formája is volt, így hősünket hívhatták akár Robin Woodnak is – de ezzel se megyünk előrébb, mert Robin Wood (Whood, Whod stb.) nevű banditából is bőven akadt, igaz, jóval később, a 16. és a 17. században.

A Robin Hood-legenda legkorábbi forrásai nem balladák, hanem hatósági beszámolók, a legkorábbi 1261-ből való. Jó néhány bűnözőt emlegetnek a tekercsek Robinhood, Robehod vagy Robbehod formában, zömében a 13. századból. 1261 és 1300 között legalább nyolc alkalommal említenek bizonyos Rabunhoodot, aki különféle régiókban működött, a déli Berkshire-tól az északi Yorkig.

images.jpg

Robin Hood húst vesz a mészárostól. Korabeli metszet

Ezek a fennmaradt feljegyzések latinul íródtak, és a gyilkos banditákra a latin siccarius megjelölést használják, azaz késes embernek nevezik őket, akik büntetlenül garázdálkodnak vidéken. Ezek az állapotok évszázadokig jellemezték Angliát. Egy, a Parlamenthez intézett 1439-es beadványban bizonyos Piers Venable a derbyshire-i Astonból arra panaszkodik, hogy Robyn Hude és bandája az erdőkből kicsapva mindenkit rémületben tart, rabolnak, fosztogatnak és gyilkolnak. A névből jelző lett. Még 1615-ben, a Guy Fawkes-összeesküvés idején is felmerül, amikor Robert Cecil „Robin Hoodoknak” nevezi Guy Fawkest és bűnsegédeit.

Hol élt a történelmi Robin Hood?

Joseph Hunter (1783-1861) antikvárius elmélete szerint a yorkshire-i erdőt lakta a tizennegyedik század első harmadában. Két embert jelölt meg, akiket egy személynek tartott és azonosított a legendával: Robert Hoodot, aki Wakefield városában élt a 14. században és Robyn Hode-ot, aki a feljegyzések szerint II. Eduárdnak dolgozott 1323-ban. Hunter azt próbálta kimutatni, hogy ez a Robin Hood a lázadó Earl of Lancaster leszármazottja volt, azé a grófé, akit II. Eduárd 1322-ben győzött le a boroughbridge-i csatában. A teória szerint Robert Hood kegyelmet kapott a királytól, és annak testőréül szegődött. Az elmélet tetszetős, de a legújabb kutatások cáfolják, mivel a királyi testőrködésre valójában sokkal korábban került sor, így Hood akkoriban még nem lehetett útonálló.

A yorki Robin Hood

Az ismert legrégebbi büntetőjogi feljegyzés 1226-ból említi Robert Hodot, akinek földi javait, összesen 32 shilling és 6 penny értékben, elkobozták és őt magát törvényen kívülinek nyilvánították. Egy év múlva már Hobbehod néven emlegette a környék. Ő az eddig ismert legkorábbi Robin Hood. Nincs azonban olyan dokumentum, ami azt állítaná, hogy banditizmusra adta volna a fejét. Ami nem jelenti azt, hogy nem tette.

Roger Godberd mint Robin Hood

Vannak, akik egy történelmi számkivetettel, Roger Godberddel azonosítják Robin Hoodot; Simon de Monfort követőjével, aki az 1260-as években működött. Kétségtelenül vannak hasonlóságok a két pályafutás között. Azonban semmilyen utalás nem került eddig elő arról, hogy Godberget Robin Hoodnak vagy ehhez hasonlónak hívták volna, és a korai Hood-legendák sem említik a Monfort-lázadást.

Robin Hood, mint álnév

Az eddigiekből is kitűnik, hogy alighanem számtalan bandita használta álnévként a Robin Hoodot vagy annak valamely formáját, és az sokszor melléknévvé, illetve a törvényenkívüli szó szinonimájává lett, mint az 1200-as évek második felében Berkshire-ben, ahol az ilyen embereket „robehod”-nak nevezték.

Robin Hood-helyszínek

A mindenki által ismert 1. számú helyszín természetesen a nottinghamshire-i sherwoodi erdő, ahol egy megtámogatott ezeréves tölgyfa „köztudomásúan” azonos azzal, amely alatt a Vidám Cimborák a gyűléseket, haditanácsokat és lakomákat tartották. Sherwoodot említi az első hivatalosan rögzített Robin Hood-nótát megőrző 1420-as Lincoln Cathedral Manuscript is, amely szerint a rablóvezér „Robyn hode in scherewode stod”, míg Witham Priory szerzetese 1460-ban „infested shirwode”-ról tudósít.

Sherwood-Forest-Robin-hood.jpg

Robin Hood-szobor a sherwoodi erdőben

Sokan – köztük a legnevesebb történészek – ennek dacára a yorkshire-i erdő mellett teszik le a garast, főként a nyelvész Lister Matheson megfigyelése nyomán, aki szerint a Gest of Robyn Hode nyelvezete határozottan északi, alighanem yorkshire-i.

Little_John_and_Robin_Hood_by_Frank_Godwin.jpg

Little John a vízben végzi

Versenyben van mint Robin Hood szülőhelye a dél-yorkshire-i Sheffieldben lévő Loxley, és az eredeti tizenötödik századi balladák a Sheffieldtől északkeletre lévő barnsdale-i erdőről tudnak, amelynek a legfontosabb települése Wentbridge falu volt. Wentbridge-et egy korai, Robin Hood és a fazekas címet viselő ballada említi, mondván: „Y mete hem bot at Went breg,' syde Lyttyl John” - azaz: a Went hídon találkoztam velük, Little John volt vele – ti. Robin Hooddal. Noha ez kissé vérszegény bizonyíték, azért a wakefieldi tanács kék emléktáblát állított a Went folyó felett átívelő hídon, ahol Robin megverekedett Little Johnnal.

Wentbridge_Robin_Hood_blue_plaque_(cropped).jpg

Emléktábla a Went egyik hídján

A Gest említést tesz egy Saylis nevű helyről, amit a már említett antikvárius, Joseph Hunter azonosított Wentbridge-ben. Erről a magaslatról annak idején kitűnő kilátás nyílhatott a Went völgyére és az Anglia és Skócia közti közúti forgalom zömét bonyolító Nagy Északi Útra, amelynek utasain a banditák rendszeresen rajtaütöttek.

The_site_of_the_Saylis_at_Wentbridge.jpg

A Saylis-magaslat

Campsallben áll a Saint Mary Magdalene templom, ahol egyesek szerint Robin feleségül vette Maid Mariont.

330px-StMaryMagdalenesChurchCampsall(RichardCroft)May2006.jpg

Az esküvő állítólagos helyszíne

Még mindig Yorkshire-nél maradva: Kirkleesben látható egy sír, amit ugyancsak Robin Hooddal – és Huntington grófjával – hoznak összefüggésbe. Egy ballada szerint Robin halála előtt a közeli zárda (amelynek apátnője Hood rokona volt) egyik ablakán lőtte ki az utolsó nyilat azzal a meghagyással, hogy ahol leesik, ott temessék el. A sírkövön ez a felirat olvasható:

Hear underneath dis laitl stean (Here underneath this foot stone)

Laz robert earl of Huntingtun (boy Robert Earl of Huntington) 

Ne’er arcir ver as hie sa geud (Never archer there as he so good)

An pipl kauld im robin heud (and people called him Robin Hood)

Sick [such] utlawz as he an iz men (such outlaws as he and his men)

Vil england nivr si agen (will England never see again)

Obiit 24 kal: Dekembris, 1247 (Died 24 Day December 1247)

sir.jpg

A sír

A nem konvencionális helyesírás dacára megállapítást nyert, hogy modern angolról van szó, egyáltalán nem a 13. században dívó középkori angolról. A dátum sem stimmel – a római naptárat használva „24 kal Dekembris” a december előtti 23. napot jelentené, azaz november 8-át. A hamisítást alighanem a tizennyolcadik század végén követték el.

Fulk III FitzWarin

A 12-13. században élt Anglia és Wales határán, a shropshire-i Whittington kastélyban egy Fulk FitzWarin nevű nagyúr, aki 1200 és 1203 között lázadó hadjáratot folytatott János király ellen. Az ok főleg a kastéllyal kapcsolatos családi jogok megkérdőjelezése volt. Nem világos, miért volt jó János királynak, hogy a jogos örökösök helyett mások kezére adja Whittingtont – valószínűleg korrupció lehetett a dolog mögött.

A Fulk-féle lázadást a krónikák nem részletezik, de az tudott, hogy mintegy félszáz követője volt a nagyúrnak, ami épp kitesz egy hagyományos haramiabandát. Céljukat nem érték el, jóllehet Jánosnak akkoriban több hasonló lázadást is el kellett fojtania. A király azonban ez alkalommal megbékélt, s Fulk FitzWarin letette a fegyvert. Kegyelmet nyert testvéreivel és rokonaival együtt, és 1204-ben, 200 márka büntetés lefizetése fejében ugyan, de helyreállították a Whittington-kastélyhoz fűződő jogait.

A nagyúr később is mozgalmas életet élt, több alkalommal adott munkát a shropshire-i seriffnek, ismét összecsapott a koronával is, románcokba keveredett, több földbirtokát elvesztette, de így is majdnem száz évig élt, ami akkoriban példátlan volt. Végakaratának megfelelően az általa alapított Alberbury apátságban helyezték el. Száműzetése sok párhuzamot mutat Robin Hood történetével. Könnyen elképzelhető, hogy míg számos Robin Hood élt, valamennyiük életének legendás részei e nagyúr életének hányatott időszakából veszik eredetüket.


vissza

facebooktwitteremail