Rabszolga voltam Angliában

Az ügy kipattanása után Kevin Hyland, az Egyesült Királyság első független rabszolgaság-ellenes biztosa azt nyilatkozta, az embereknek sokkal nyitottabban kellene hozzáállniuk a modern kori rabszolgaság problémájához.

PROD-Rear-View-Of-Girl-Standing-At-Door-Of-House.jpg

Az Anna Ruston álnéven író, 44 éves nő most megjelent Secret Slave (Titkos rabszolga) című könyvében leírja, hogy miként találkozott az általa Maliknak nevezett taxisofőrrel még 1987-ben, tizenöt évesen. Malik a családi házában tartotta fogva, és több mint egy évtizeden át szadista szexuális és pszichés kínzásoknak vetette alá. Ütötte-verte, erőszakot tett rajta, és a fogságban szült négy gyermekét eladta.

Kevin Hyland a BBC 4-nek nyilatkozva kijelentette: Annna „beszámolója bemutatja, milyen a modern kori rabszolgaság, és hogy megy ez a UK-ben. Nem olyasmi ez, ami sok mérföldre tőlünk történik. Elég megnéznünk a tavalyi év júniusáig terjedő legutóbb adatokat, és látjuk, milyen mennyiségben nőtt azoknak az embereknek a száma, akik jelentkeztek az NMR-nél (National Referral Mechanism: a modern kori rabszolgaság és emberkereskedelem elleni hatósági kezdeményezés a National Crime Agencyn, Országos Bűnüldözési Hivatalon belül). Ez komoly probléma itt.”

Annát a nagyanyja nevelte, ám annak halála után a leányt több éven át elhanyagolták, és tizenegy éves koráig már a nemi erőszakot is megtapasztalta. Mint a Todaynek nyilatkozta, „Malik nem volt valami szemrevaló, de a mosolya nyugalmat keltett bennem, azt gondoltam, kedvel, rendes lesz hozzám, és talán némi törődést is tanúsít irányomban, amiben sohasem volt részem.”

PROD-Secret-Slave-Anna-Ruston-high-res-cover.jpg

A könyv borítója

„Azt mondta, gyere velem és igyál meg anyámnál egy teát, és én nem gondoltam semmire. Csak beültem a kocsijába és elmentem hozzá, aztán haza akartam menni, és arra gondoltam, bármelyik pillanatban azt mondhatja, na gyere, vedd föl a cipődet, viszlek haza, de ez sohasem történt meg.”

Anna állítása szerint több alkalommal kerül kórházba rémséges, nem egyszer életveszélyes sérülésekkel, ám mégsem figyelt fel rá senki.

„Három vagy négy ember is volt velem, úgyhogy beszélni nem tudtam, az orvosoknak sohasem válaszoltam; csak a fejemet ráztam. Csak azt kívántam, bár kimennének a szobából, hogy az orvosnak megmondhassam, fogva tartanak, segítségre van szükségem. De soha nem mentek ki a szobából; ha a vécére mentem is, ott álltak az ajtó előtt. Éjjel néha még ott is aludtak a kórteremben, azt állítva, gondozásra van szükségem.”

Ekkor történt, hogy Malik családja bejelentette: Pakisztánba utaznak és Annát is viszik magukkal. Anna ennek hallatán döntötte el, hogy meglép, és sikerült észrevétlenül egy cédulát a beteglátogató kezébe csúsztatnia. A beteglátogató hajlandónak mutatkozott arra, hogy segítsen Annának, és megbeszélték, mikor fogja várni kocsival a ház előtt.

Noha elrablója a nyomára bukkant és megfenyegette, végül nemcsak elillannia sikerült, de négy gyerekét is megtalálta. Immár velük él. A rendőrségen azonban a mai napig nem tett feljelentést. Indoklása szerint azért, mert félti a családját, de fél attól is, hogy az emberrabló újra eljön érte és a hatalmába keríti. „Ha bárki eltűnik, mindig rá gondolok, vajon az ő műve, vagy a családjáé?”

kevin hyland.jpg

Kevin Hyland

Kevin Hyland kivált azt tartja riasztónak az ügy kapcsán, hogy senki nem ismerte fel, mekkora szüksége lenne Annának a segítségre. „Nem hinném, hogy teljes mértékben elfogadná a közvélemény a modern kori rabszolgaság előfordulását. A helyzet az, hogy a Hull Egyetem által nemrégiben végzett felmérés szerint száz emberből csak nyolc hiszi, hogy a modern kori rabszolgaság olyasvalami, amiért aggódnia kéne.”

Hyland arra is felhívja a figyelmet, hogy a jelenség letörése érdekében a rendőrségnek ugyanazokhoz az eszközökhöz kellene folyamodnia, amelyeket a szervezett bűnözés legsúlyosabb formáival szemben bevet.


vissza

facebooktwitteremail