Ultimate Fuck You

Előző írásomban kifejtettem azon események okait, amelyek az elnökválasztás és a kongresszusi szavazások során történtek. Most az azóta eltelt idő eseményeit próbálom kifejteni, hiszen az egész láncreakció volt, aminek az Izraelt elítélő ENSZ-döntés lett a vége.

Bár a laikus számára látszólag nincs összefüggés eközött és a választások eredménye között, remélhetőleg írásom végére kiderül: mégis van.

Kezdjük a legelején – a választások másnapján, amikor az Egyesült Államok arra ébredt, amire kevesen számítottak.

hillary.jpg

Hillary Clinton, a választások vesztese

A dolog persze jól indult, mert – a balliberális médiát leszámítva – mindenki meglepetésére a demokrata nagykutyák elég visszafogottan értékelték az eseményeket; az embernek kedve volt azt hinni, hogy megemberelték magukat, s végre rájöttek: a politikájukon kell változtatni ahhoz, hogy az egyszerű választópolgár higgyen nekik. Magyarán, elviszik a balhét és önkritikát gyakorolnak.

Obama elnök azonnal meghívta Donald Trumpot a Fehér Házba, ahol – legalábbis a külső szemlélő így láthatta – igen kordiális, már-már baráti beszélgetést folytattak. Hillary Clinton is egy olyan beszédet mondott amiben gratulált a győztesnek, hivatalosan is elismerte a vereséget egy teljes egészében érvényes és legitim választás után.

Aztán eltelt néhány nap, és megint kiderült az ősi jiddis mondás igazsága, nevezetesen: a balliberális szalonnából soha nem lesz igazán demokratikusan gondolkodó kutya. Persze lehet, hogy nem így szól, sőt valószínűleg nem is jiddis, mégis: a lényeget takarja.

Az első bűnbak James Comey, az FBI igazgatója volt akit Clinton azzal vádolt, hogy erőteljesen hozzájárult a vereségéhez azzal, hogy az e-mailjeivel kapcsolatos nyomozás felújítását egy héttel a választás előtt jelentette be. Azt természetesen elfelejtette említeni, hogy egy szövetségi törvényszéki bíró döntött így, és Comeynak semmilyen más választása nem volt, hiszen törvény írja elő, hogy mit köteles nyilvánosságra hozni. Mivel a Szenátus még nem zárta le a nyomozást, levélben kötelessége volt értesítenie a szenátusi vizsgálóbizottságot, akik szintén a törvény értelmében ezt a jelentést nyilvánosságra hozták. Amennyiben nem tették volna meg, bűncselekményt követtek volna el.

Eltelt néhány nap, mire kiderült a turpisság, amit a balos média természetesen apró betűs cikkben közölt, ha egyáltalán foglalkozott vele. Irányítóit ugyanis nem az igazság és logika vezérli a dolgok megítélésében, hanem kizárólag ideológiai vonalon dolgoznak.

Szerencsére akadt néhány olyan forrás, ahol erre emlékeztették a nyájas olvasót, illetve tévénézőt a valós tényekre – ennek eredményeként ez hamar elhalt, kellett más, amibe bele lehetett kötni.

jill-stein-green-placard.jpg

Jill Stein, aki újraszámoltatott. Valakinek a pénzén

Ekkor érkezett Jill Stein zöldpárti elnökjelölt, aki – „természetesen” csak magánjellegű indittatásból – három kulcsfontosságú államban a szavazatok újraszámlálását kezdeményezte. Érdekes módon mindháromban Donald Trump győzött, és a derék Stein asszonyt azt sem zavarta különösképpen, hogy ő maga ezekben az államokban 1 százaléknyi eredményt ér el, tehát nyerésre körülbelül ugyanannyi esélye van, mint nekem lottófőnyereményt kaszálni úgy, hogy nem is játszom.

Nem volt meglepő, hogy Hillary Clinton is előbújt a sírástól már nedvessé vált kedvenc lepedője alól, és vehemensen kezdte támogatni a kezdeményezést. Ami szintén keveseket zavart a baloldalon: voltak államok, ahol Hillary Clinton Trumpnál szűkebben tudott nyerni, de ott bezzeg semmi jelét nem mutatták annak, hogy szívesen újraszámolnának.

Nos, Jill mama valahogy összekalapált 7 és fél milkát, ami azért is érdekes, mert az egész kampánya során mindőssze 2 milliót sikerült gyűjteni, s így az emberek azok kezdtek el morfondírozni, vajon Stein lett ennyire népszerű, vagy mit ád Isten, Soros Gyuri papa pénze tolja őt előre. Vagy esetleg a Clinton klán nyúlt zsebbe, hogy előteremtse a betevőt a jogászok hadának. Egy biztos, valaki nagyot kaszált ezzel – a bibi csak az, hogy Pennsylvaniában a bíró kiröhögte és közölte vele, hogy elkésett; a másik két helyen elkezdték ugyan a szavazatok újbóli számolgatását, minek a végén kiderült, hogy hát tulajdonképpen a Donald kapott 168-al többet, mint azt eredetileg hitték. Ez persze újabb blama volt, de már melegítették a következő témát, hiszen ha ez bukik, akkor kapaszkodni kell valami másba. Mert az ugye nem létezik, hogy ők lennének a hibásak, akik szánalmasnak nevezték a szavazópolgárokat, akiknek semmi igazi üzeneteik nem voltak azok irányába akik a legjobban kínlódnak, és az egész Clinton-gépezet roskadozott végig.

Természetesen az oroszok a hibásak, akik feltörték a demokraták belső levelezését, és a Wikileaks segítségével nyilvánosságra hozták azokat.

Még ha igaz is lenne (természetesen nem igaz; Julian Assange is megmondta, hogy egy, a Demokrata Párton belüli informátoruk volt) – ahelyett hogy a levelek és egyéb üzenetek tartalmával foglalkozna a balliberális sajtó, megint csak bűnbakkeresés folyik. A tartalom ugyanis eléggé megszégyenítő, hiszen volt benne szó arról, hogy hogyan kapta meg Clinton a televíziós vita előtt a CNN kérdéseit, illetve hogy miként torpedózták meg az amúgy sokkal nagyobb népszerűségnek örvendő Bernie Sanders jelöltségét a párton belül.

Bizonyíték persze semmi, még az FBI és a CIA sem tud igazán semmit alátámasztani, csak a „megalapozott gyanú” áll fenn – valamint a logikátlanság, hogy Putyin Trumpot akarta elnöknek. Ennek lett az eredménye, hogy Obama elnök a napokban „ejnye-bejnye”-szankciókat vezetett be az oroszok ellen és kiutasítottak az országból 35 olyan orosz állampolgárt, akik teljesen súlytalanok minden tekintetben.

Ezek látszatintézkedések voltak, semmilyen hatása nem lesz sem a kétoldalú kapcsolatokra, sem arra hogy most akkor az oroszok jófiúk lesznek, és soha többé nem kémkednek az USA-ban...

A két ország hetven éve kémkedik egymás után, igazán érthetetlen számomra, hogy ez miért meglepetés egyeseknek. Putyin számára pedig egy gyenge kezű Hillary Clinton sokkal ésszerűbb választás lett volna, de hát ne várjunk sem ésszerűséget vagy logikát egy olyan párttól, amelyik a mai napig nem képes szembenézni a hibáival. Ebben a formában tehát a két év múlva esedékes időközi választások alkalmával nem számíthatnak jobb eredményre, sőt véleményem szerint további kongresszusi posztokat fognak veszíteni.

trump_0.jpg

Valamennyi jelölése kimeríti az Armageddon fogalmát ellenfelei szerint

Mindeközben Donald javarészt kihirdette a kormánylistát, s a demokraták minden egyes alkalommal próbálták bemagyarázni az embereknek, hogy az éppen esedékes kinevezés miért Armageddon az ország számára. A sajtó pedig továbbra is egy követ fúj velük, hiszen napról napra jelentek meg cikkek arról, hogy X vagy Y miért alkalmatlan arra a bizonyos pozícióra.

Ismét csak személyes vélemény, hogy minál jobban ugrálnak, annál biztosabb, hogy az illető kitűnő választás volt.

Szép lassan tehát elfogyott a talaj a demokraták alól. Senki nem vette már komolyan a nyavalygásaikat, és semmivel nem tudták megakadályozni Trump hivatalba lépését; még egy utolsó kétségbeesett próbálkozással sem, amikor az elektorokat próbálták rávenni, hogy lázadjanak fel az emberek akarata ellen. Több ilyen elektort halálos fenyegetés is ért, mindenféle celebek fizetett hirdetésekben próbálták rávenni őket, hogy hagyják figyelmen kívül az emberek akaratát. Ennek az lett az eredménye, hogy két elektor valóban nem szavazott Trumpra, viszont négy demokrata átszavazott rá, tehát ez is visszafelé sült el.

Egy csodálatos videó arról, hogy a liberálisok milyen mélységekbe tudnak lesüllyedni amikor valami nem úgy történik ahogy azt ők elképzelték. Ha van valami ami szánalmas akkor ez az....

 

Mindezek után nem maradt semmiféle fegyver a demokraták kezében, hogy megpróbálják kicsavarni az elnökséget Trump kezéből, nem maradt más hátra számukra, mint a szándékos károkozás és az amerikai értékek elárulása. Mivel Obama technikailag még elnök január 20-ig, meg kellett keresni azt a lehetőséget, amivel a legnagyobb kárt tudják okozni.

ClintonAipac.jpg

Egy hamisítatlan filoszemita mosoly

Hillary Clinton számára kulcsfontosságú volt, hogy az Egyesült Államokban élő 7 millió zsidó származású állampolgár rá szavazzon. Ennek tudatában az Obama kormányzat semmiféle negatív intézkedést nem hozhatott Izraellel szemben sem, noha az ellentétek Bibi Netanjáhu és közte végig jelen voltak, sőt bizonyos kérdésekben, mint például az iráni atomtárgyalások esetében, ki is éleződtek. Mindazonáltal az együttműködés töretlen volt, sőt Hillary nagyon Izrael-barát beszédet mondott az AIPAC (washingtoni Izrael lobbi) kongresszusán. Tehát annak ellenére, hogy az Obama kormányzat nyolc éve során számos Izrael-ellenes kirohanással vétette észre magát – ami már akkor feltűnt néhány demokrata politikus számára – arra soha nem vetemedett, hogy szándékosan károkat okozzon a zsidó államnak. Nem tehette meg.

A baloldal sorozatos kudarcai után minden álságos kedveskedés ellenére a demokraták szeme előtt egyetlen cél lebeg egészen a januári hivatalos beiktatásig. Minél több és lehetőleg helyrehozhatatlan kárt okozni a következő kormányzatnak. Megnehezíteni annak mozgásterét és lehetetlenné tenni a korábbi elnöki intézkedések felülbírálatát, illetve megsemmisítését.

1048822320.jpg

Az északi-sarki olaj kitermelése végképp kirúgná a sámlit az arabok alól

Az első ilyen az olaj- és gázfúrásokat tiltó moratórium volt, amit karácsony előtt egy héttel jelentettek be, és elég kevés sajtót kapott. Obama a szintén ultraliberális Justin Trudeau kanadai miniszterelnökkel egyetértésben megtiltotta az Alaszka, illetve az Északi-sark környékén amerikai területre eső energiahordozók kiaknázási lehetőségeit. Ezzel homlokegyenest szembe helyezkedve a következő kormányzat ideológiájával, nevezetesen, hogy az USA idővel önellátó tudjon lenni ezek terén.

A nagy hal azonban nem ez volt.....

Ismerve a jövendő Trump kormányzat valószínűsíthetően erős Izrael-barát politikáját, évtizedek óta először arra utasította ENSZ-nagykövetét, hogy ne vétózza meg a szervezet 322-ik Izraelt elítélő határozatát, és ezzel lehetővé tegye az arabok régi álmát, hogy a Hatnapos Háborúban visszafoglalt, ősidők óta zsidó területeken folyó építkezéseket megbélyegezze.

settlement6-blog480.jpg

A közel-keleti béke legfőbb akadályai

Ezen határozat alapján a Siratófal és a Kelet Jeruzsálemben lévő kétezer éves Zsidó Negyed is megszállt területnek számít, nem beszélve Júdeáról és Somronról, amit ma kizárólag a magyar sajtó emleget az értelmetlen Ciszjordánia néven.

Ez volt az „Ultimate Fuck You” nemcsak Netanjáhunak, de Donald Trumpnak is. Annak ellenére, hogy Trump már kijelentette: beiktatása után komoly változások jönnek az ENSZ-politikában is, ahova az USA évi húszmilliárd dollárt adományoz, ami a szervezet teljes költségvetésének 22 százaléka. Emellett pedig maga az ENSZ épület is New Yorkban van, amit az amerikai szövetségi állam tart fent.

Ez az intézkedés nemcsak Izrael hátba szúrása volt – egy gusztustalan orvtámadás –, hanem előre megfontolt szándékkal véghezvitt károkozás, és az egész Obama ötlete volt. A Moszad ritkán téved ilyen esetekben, de több hírforrás szerint is elég megdönthetetlen információjuk van erről.

Mindebben a legszebb, hogy most már a Demokrata Pártban is óriási a balhé emiatt, hiszen még olyan politikusok is felháborodtak ezen, akik végig kiálltak Obama és Hillary Clinton mellett, ám szemmel láthatóan ez már nekik is egy kicsit sok volt.

Az amerikai politikai életben a legnagyobb ellentétek idjén is megvolt egyfajta konszenzus, hogy semmiféle idióta ENSZ-határozatot Izrael ellen nem engednek át. Ezt a hallgatólagos megállapodást Jimmy Carter után Barack Hussein Obamának sikerült felrúgnia a már emlitett okok és szándékok miatt.

Természetesen a józanabbak bíznak abban, hogy idővel sikerül semmissé tenni – Donald Trump szerint igen –, ám mindez idő, felesleges energiapocsékolás, ráadásul most az arabok még jobban felhatalmazva érzik majd magukat a gyilkolászásra.

cnn.jpg

Ám végső soron ez is Trumpnak szólt, mint ahogy az eddigi összes szánalmas próbálkozás a baloldal részéről. Ez az egész itt is azt bizonyítja, hogy mennyire kétszínű, aljas és hazug mind a baloldali média, mind a baloldali politikusok nagy része. Az ő szemükben csupán addig van demokrácia, amíg ők nyernek, vagy velük értünk egyet. Ebben a tekintetben semmiben nem különböznek a régi kommunistáktól, akiknek még volt olyan hatalom a kezükben, hogy ennek a szemléletnek erőszakkal érvényt is tudtak szerezni. De alapvetően nincs különbség a kettők között, és emiatt annyira veszélyes bármiféle döntéshozó hatalmat a kezükbe adni.

Remélhetőleg erre itt, az Egyesült Államokban minimum 8 évig nem kerül sor – mindazonáltal az elmúlt napok eseményei továbbra is arra engednek következtetni, hogy a demokraták számára nem világos, miért vesztettek. A bűnbakkeresés legújabb állomása ismét az oroszok, akik természetesen kémkednek minden után ebben az országban, de hét évtized után ez senkinek nem újdonság. A tény, hogy mindenki kémkedik a másik után, öregebb, mint a Biblia. Mózes is kémeket küldött előre az Ígéret Földjére, hogy megbizonyosodjon igazáról, tehát ez a mostani „meglepetés” valójában nem is az. Ami viszont sajnálatos, hogy a demokraták minden lépésükkel a következő kormányzat munkáját igyekeznek aláásni. Érzésem szerint ez nem fog változni a beiktatás után sem.

letöltés.jpg

A dolgok napi szinten változnak, de az biztos, hogy Barack Obama leköszönő elnök a saját megítélését rontja ezekkel az utolsó utáni pillanatban véghezvitt intézkedésekkel és azok maradék szimpátiáját is elveszti, akik legalább mint embert és családapát tisztelték. Ezek közé tartoztam én is, de ahogy elnézem, ez az értékelés már nem érvényes az események tudatában.

Zárásképpen következzen Denzel Washington, aki egy percben összefoglalva ítéletet mond a média tevékenységéről, amit érdemes lenne megfogadniuk, mert ha nem, akkor a végeredmény mindig ugyanaz marad.

 

Lényegét tekintve arról szól, hogy a mai világban már nem az számít, mi igaz, hanem az hogy ki mondta ki elsőnek és ezzel mennyit tudott kaszálni. A demokrata politikusok és az őket támogató „mainstream” média ebben kézen fogva és egymást átölelve vállal vezető szerepet, legyen az a New York Times, a Washington Post vagy a televíziós hírcsatornák túlnyomó többsége, tisztelet a kivételnek. Amíg erre nem jönnek rá és komplett hülyének nézik az embereket addig a végeredmény sem fog változni

PEACE

Gabe Strasser


vissza

facebooktwitteremail