SKÓCIA EGE SZABAD!

SKÓCIA, UIG VÁROSA

1940

Uig város Lord Provost méltósága (Skóciában nem Lord Mayor a polgármester, hanem a Lord Provost) szenvedett a szenátusa által 1670-ben hozott rendelet miatt, hiszen a hét minden vasárnapján ő volt a jóskő őrzője. Az apró település lakói ugyan nem voltak babonásak (itt azért balkézzel felfelé kopogtak valami fatárgyon, miközben jobb kezükkel sót hintettek maguk mögé), de a brahani látnok méteres köve sok gondot okozott nekik.

Coinneach Odhar 1650 környékén Nostradamust megszégyenítő pontossággal látott a jövőbe. Az emberiség jövőjét, döntő csaták végeredményét, a második világháború kitörését jósolta meg. Mindez nem lett volna olyan fontos az isten háta mögötti Uig városka számára, de Coinneach Odhar ottfelejtett egy ember nagyságú meteorit követ (miként azt Mekkában Mohamed tette), egy emberi szemmel a közepén, a kőhöz való rettenetes jóslattal: Ha a kő háromszor eldől, akkor Uig városát elönti a víz. A kő első eldőlését követően, 1670-ben a városka vezetői gyors rendeletet hoztak, hogy innentől kezdve felváltva a nótárius, a céhmester, a püspök, az iskolaigazgató, a mindenkori erdőkerülő, a helyi földesúr és a Lord Provost kötelesek a hét adott napján őrizni a helyet.

Sokáig semmi sem történt, mígnem 1916-ban egy részeg teherautósofőr, egyszerűen felborította a brahani látnok kövét. Uig városa nem volt rest, azonnal betonba ágyazta a „nem evilági” alkotmányt. Apró őrházat építettek mellé, az utat jó messzire elterelték és őrizték, védték az 1670-es törvény szerint a meteorit darabot. Ma vasárnap van és Uig Lord Provostja a soros. Hagyomány szerint ilyenkor szokták megbeszélni a csatornázás, temetés, iskola és egyéb hétköznapi ügyeket, majd a város szenátusa szokása szerint kártyacsatába menekítette tétova politikai nézeteit.

A Lord Provostnak jó lapja van. Állát simogatja. Jó skóthoz méltóan egy pennyt emel a téten. A többiek felsóhajtanak és kiszállnak. A polgármester bedobja lapját. Nyert és kaján vigyorral az arcán, besöpri az aprót, majd elgondolkozva fordul a városi szenátus tagjaihoz:

– A világ megváltozott. Tegnap még úgy éreztük, hogy a brahani kő sosem borulhat fel. De éjjel álmot láttam. Ugye van ez az átkozott háború. Van, aki már most holmi második világháborúként emlegeti, de szerintem ez csak egy csetepaté, mert hol van ez ahhoz, amikor ’16-ban Ypresnél a barom Haig tábornok parancsára megrohamoztuk a német állásokat? Hej, az volt ám a szép idő! Elmerültünk Ypres agyagos dagonyájában és negyven méter megtétele után már szinte senki sem élt a zászlóaljból. A szögesdrótok között géppuskáztak le mindenkit a németek. Nekem mázlim volt. Négykézláb, sebesülten vissza tudtam kúszni a saját lövészárkunkba, ahol a hemzsegő patkányok nem engem faltak fel. Hej! Régi szép idők! No szóval azt álmodtam, hogy ezek a gaz németek úgy elszemtelenedtek a Dunqerque-i visszavonulásunk óta, hogy nem átallják naponta bombázni Londont, Birmingham és Coventry városait. Szerencsére mi messze vagyunk. De mi van akkor… Mi van akkor, ha valamelyik német repülős hascsikarást kap, avagy fordítva nézi a térképet, vagy mi tudom én… szóval ide szórja le a bombáit. Ez Uig városának egy újabb fenyegetés! Ugye mi idáig azt gondoltuk, hogy a kő felborulhat, mert valaki, vagy valami nekimegy. De mi van akkor, ha az égből bomba hull rá? Ezt álmodtam. Pontosabban azt, hogy egy repülő nekimegy.

Ekkor vészjósló motorzaj üti meg a fülüket. Vészjósló, mert valahonnan felülről érkezik és… kihagy! Tehát egy zuhanó, kiszámíthatatlan repülő!

– Ne fessed az ördögöt a falra! – kiáltja a lelkész, akinek ma amúgy is rossz lapjárása volt.Mindenki felugrik, és egymást taszigálva rohan ki az őrkalyibából. Megdermedve nézik, amint egy repülő, orrán szánkázva csúszik előre egyenest a jóskő felé. Szerencsére a Ross-shire megyei öreg sár megfékezi az irányíthatatlan légi szörnyeteget. De ekkor újabb veszély adódik: a kabintető felpattan és egy dülöngélő repülős mászik ki a gépből és imbolygó mozdulatokkal ugyan, de egyenesen a kő felé halad.

A Lord Provost ráemeli sörétes puskáját.

– Ne lőj! – kiáltják a többiek! Ez a mi pilótánk!

A Lord Provost körbenéz. A lezuhant gép roncsain jól kivehetők a Royal Air Force jelei, sőt az egyéni jelvény is; egy taviszörny. Nessie. A polgármester lelki szemei előtt megelevenedik a múlt. Hányszor, de hányszor látta ezt a jelet megjelenni ’16-ban maga fölött Ypresnél, elűzve a német háromfedelű Fokkereket. Tehát a híres skót, Urquhart tábornok imbolyog itt! Én meg majdnem lelőttem.

Szegény pilóta nincs magánál, de valami kimondhatatlan életösztön hajtja egyre távolabb a roncstól, persze hiszen tudja, hogy másodperceken belül fel fog robbanni.

BUMM!

Óriási durranás vet földre mindenkit. Vöröses-sárgás láng-gömb emelkedik el a földtől. Alkatrészek repkednek mindenfelé.

A Lord Provost kompániáját földhözcsapta a légnyomás és most nyakig sárosan tápászkodnak fel. Keresik, számlálják magukat, egymást.

Hála Istennek, mindenki megvan.

Ezalatt a pilóta egyre nagyobb kilengésekkel, de határozottan a jóskő felé halad.

A Lord Provostban feléled a Uig Rugby United csapatában eltöltött évek emléke, elhajítja vadászpuskáját és a pilóta után rohan, utoléri, majd lábravetődéssel, az utolsó pillanatban földrerántja.

Szegény Nessie magatehetetlen rongyként dől el, miközben fejét a jóskőbe veri. Lassan csúszik lefelé, a homlokából és ajkából szivárgó vér vörösre festi a meteorit követ.

A pilóta annyi benzingőzt lélegzett be, hogy hallucinál tőle. Behunyt szemei előtt Coinneach Odhar alaktalan teste jelenik meg, aki így szól hozzá:

– Vérrel hívtál felföldi. Kérdezhetsz.

A pilóta aléltan motyogni kezd a jóshoz:

– Családomat, szinte minden barátomat, bajtársamat elvesztettem már. Minden nap egy darabot kitépnek a szívemből. Minden nap tízszeres túlerő ellen küzdünk. Ezek meg csak jönnek, csak jönnek… Meg tudjuk állítani a levegőből özönlő ellenségeinket? Hazánk a miénk marad?

Coinneach Odhar mintha egy kürtőből az Úr zengene, úgy szól hozzá:

Nézz az égre!

Míg világ

a világ,

addig

SKÓCIA

EGE

SZABAD!

Kéri György, az első magyar skótdudás

A mű ide kattintva megrendelhető.


vissza

facebooktwitteremail