A Cambridge-i Ötök

Indul a Kroki mozi! Új rovatunkban időről időre a legizgalmasabb angol vonatkozású témákban szemezgetünk. Első filmünk, amely a hidegháború legjegesebb időszakába repít vissza bennünket, igaz kémtörténet: a hírhedt Cambridge-i Ötök sztoriját dolgozza fel.

A Charlton Heston narrációjával készült film az angolul közepesen tudók számára is könnyen érthető, és egy kattintással az angol felirat is elérhető, de mielőtt belevágnak, érdemes elolvasni alábbi összefoglalónkat, amelyben felelevenítünk néhány olyan érdekességet is, amiről a filmben nem esik szó – ideértve a történet ritkán hallott magyar vonatkozásait is.

Aki azonban inkább a mozival kezdené, tessék:

A cambridge-i kémhálózatot – amelyről ma már nagyjából tudni lehet, hogy ötnél több emberből állhatott – egy Arnold Deutsch nevű, Angliában dolgozó szovjet felderítő hozta létre. Deutsch a kémtörténelem rejtélyes figurája. Megoszlanak a vélemények arról, hogy magyar volt, cseh, vagy osztrák. Vallásos zsidó álcában űzte a kémtevékenységet, neve alapján csakugyan zsidó is volt, de nem az Örökkévalóban, hanem a Moszkvában székelő vörös istenben hitt. Annyi bizonyos, hogy a Monarchiában született 1903-ban, a bécsi egyetemen tanult vegyészetet, és unokatestvére volt Oskar Deutschnak, az Odeon mozilánc milliomos tulajdonosának.

Arnold Deutsch

Deutsch kiváló eredménnyel végezte az egyetemet, majd megnősült. Nem a tudományos karriert választotta, hanem a nemzetközi kommunizmus Moszkvából irányította polipját: a Kominternt. A nemzetközi kapcsolatok osztályán helyezkedett el feleségével, Josefine-nel együtt. Az elkövetkező években sok országot jártak be kettesben mint hírvivők.

Deutsch 1933-ban Németországban a nácik karmai közé került, de szerencséjére a Gestapo legmagasabb köreiben dolgozó szovjet ügynöknek, Willi Lehmann-nak köszönhetően visszanyerte a szabadságát. Ekkor utazott Angliába a saját nevén, így a bécsi egyetemen kapott ajánlásait fel tudta használni. A Londoni Egyetemre iratkozott be, ahol pszichológiát tanult, ám ez csak fedőtevékenység volt, amivel a kémkedést leplezte.

Arnold-Deutsch-207x300.jpg

Arnold Deutsch

Nigel West író állítása szerint, amelyet Valter Krivickij szovjet disszidens információira alapoz, Deutsch a kezdeti egyéves angliai időszakban egy lett születésű, magas rangú NKVD-spion, Adam Purpis alárendeltjeként működött.

Deutsch egyetemistaként megfigyelhette, hogy a hallgatók közt igen sok a baloldali érzelmű, sőt kommunista fiatal, így tökéletes toborzóterepen találta magát. Ám ő olyan idealistákra vadászott, akik meggyőződésüket titokban tartják, s így alkalmasak arra, hogy az egyetem után befurakodhassanak a brit kormány és a hírszerzés köreibe. S még ha tudott is volt némelyikükről, hogy fiatalon kommunista eszmékkel kacérkodott, a brit establishment nagyvonalúan megbocsátotta az eltévelyedést. Hiszen ki nem lázad fiatalon.

„Fiacskám” beszervezése

Így tett szert Deutsch a Cambridge-i Ötökre, köztük Kim Philbyre, akit elsőként – és közvetlenül ő maga – szervezett be a Regent's Parkban egy kominternes kolléganője javaslatára 1934. július elsején. Közölte vele, hogy mindennemű kommunista kapcsolatát meg kell szüntetnie, és fel kell építenie új, jobboldali politikai imázsát – akár még náci szimpatizánsnak is tettetheti magát, persze csak ésszerű mértékig. Egyébiránt minden tekintetben, külső megjelenésében is konvencionális tagja kell legyen annak az osztálynak, amit olyannyira megvet. „Az antifasiszta mozgalomnak olyan emberekre van szüksége, akik képesek behatolni a burzsoáziába”, magyarázta Deutsch, akitől Philby megkapta a kor csúcstechnológiájának számító Minox miniatűr fényképezőgépet, és első kódnevét, ami így hangzott: Söhnchen. Azaz: Fiacskám.

minox2.jpg

Korabeli Minox, a kémfényképezőgépek Rolls Royce-a

Deutsch tanítgatni kezdte Philbyt a szakma alapjaira – hogyan kell találkozót megszervezni, üzenetet hagyni, meggyőződni arról, lehallgatják-e a telefont, hogyan kell valakit követni és miként rázzuk le azt, aki minket követ. Első feladatként azt kapta, hogy kémkedjen a saját édesapja, Harry St John Bridger Philby után, mivel úgy vélték, értékes titkos dokumentumokat tart az irodájában.

Ki volt a temesvári ember?

Deutsch még 1934-ben beszervezte Donald Macleant és Guy Burgesst is. 1933-tól 1937-ig Otto kódnéven ő irányította a Cambridge-i Ötöket, majd Theodore Maly vette át a helyét, ez a Temesvárott született, kalandos életű ember, aki Mály Tivadar néven látta meg a napvilágot, piarista szemináriumban tanult, majd az első világháborúban orosz fogságba esve „tért meg” a huszadik század egyik legnagyobb hatású hamis vallásához, a bolsevizmushoz. Több nyelven beszélt, és katolikus papi reverendában szolgálta a szovjetrendszert előbb Párizsban, majd Angliában.

maly.jpg

A huszadik század legsikeresebb kommunista kémje, Mály Tivadar

Mály lebukott és majdnem elkapták, de egy, a brit titkosszolgálaton belül dolgozó áruló értesíthette, mert idejében meglépett a Szovjetunióba egy hamis útlevél segítségével. Balszerencséjére a munkásparadicsomban épp akkor hágott tetőfokára a tisztogatási terror. Ráadásul ez volt az az időszak, amikor sorra szökdöstek Nyugatra a szovjet kémek: a már említett Valter Krivickij, Igance Reiss és Alekszandr Orlov.

Mály Tivadart arra kényszerítették, vallja be, hogy magyar kém, majd a formális bírósági tárgyalás után agyonlőtték. Pedig szolgálatai értékesek voltak, Angliában korábban ő irányította a cambridge-inél kevésbé ismert oxfordi kémhálózatot megalapító Arthur Wynnt. Hírszerző körökben máig tartja magát a nézet, hogy Mály volt a huszadik század legeredményesebb kommunista hírszerzője – ilyen értelemben ír róla William Duffy, az FBI egykori kémelhárító főnöke a Time for Spies (Kémek ideje) című könyvében is.

Deutsch azt a megbízást kapta, hogy értékeljen egy amerikai beszervezettet, Michael Whitney Straightet, aki nem tett rá mély benyomást. Nem bízott benne, és valamit jól érzett, mert Straight csaknem harminc évvel később, 1963-ban önként vallott cambridge-i eltévelyedésének éveiről, és ez vezetett a negyedik kém, Anthony Blunt lebukásához.

Deutsch további sorsa

1937-ben Deutschot Moszkvába rendelték. Noha sorsa legalábbis kétesélyes volt, engedelmeskedett. Alaposan kihallgatták, de végül megúszta a kivégzést. A hamisítás és a kézíráselemzés szakértőjeként dolgozott, de külföldre sokáig nem mehetett.

Nem tudni, végül mi lett a sorsa. Egyesek szerint ejtőernyővel dobták le Ausztria felett, de a nácik kezére került és kivégezték; mások úgy tartják, New Yorkba tartott, hogy ott NKVD-ügynököket szervezzen be, amikor hajóját, a Donbaszt kilőtte alóla egy német tengeralattjáró, és vízbe fúlt. Ezen az állásponton van negyedik és egyben utolsó felesége is.

Cambridge-i hálózata jócskán túlélte. Kim Philby később új kódnevet kapott, ő lett Stanley, míg Macleant Homer, Burgesst Hicks, Bluntot pedig Tony vagy Johnson néven emlegették. Máig kétséges, ki volt a rejtélyes „ötödik”. Az itt bemutatott dokumentumfilm John Cairncrosst – alias „Liszt” – nevezi meg Oleg Gordijevszkij, a KGB ezredese vallomása alapján. Gordijevszkij 1974 óta az angoloknak dolgozott, és 1985-ben „jött be a hidegről”.

burghess.jpg

Burgess bukott le elsőnek

De Cairncross mellett jó néhány ember neve felmerül, és nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy a Cambridge-i Ötök valójában sokkal többen voltak. Blunt és Burgess tagjai voltak az egyik legexkluzívabb egyetemi körnek, a ma is működő Cambridge-i Apostoloknak, akárcsak Cairncross, a már említett, amerikai Michael Whitney Straight, valamint Guy Maynard Liddell, aki az MI5 – a kémelhárítás – második embere volt, és neki kellett volna követnie a vezetői tisztségben David Petrie-t, de nem nevezték ki, mert jó barátja, Guy Burgess szökésekor olyan hírek terjedtek el róla, hogy kettős ügynök. Philbyhez is közel állt. Volt, aki Liddellről állította, hogy ő volt az ötödik ember. A tudományos közmegegyezés szerint nem volt kém, inkább csak a kelleténél naivabb ember.

A kémbanda valamennyi tagja teljes erőbedobással dolgozott a második világháborúban a Szovjetuniónak. Philby egyenesen a külügyminisztériumba került, amely a washingtoni brit nagykövetségre küldte dolgozni. A háború után, Washingtonban szerzett tudomást arról, hogy a brit hírszerzés lázasan keresi a „vakondot”, akiről tudják, hogy fedőneve Homer. A leleplezés az amerikai kémelhárító akció, a Venona Project keretében történt – ennek köszönhetően kerültek horogra olyan szovjet kémek, mint Alger Hiss, Harry Dexter White, vagy az atomtitokkal házaló Rosenberg házaspár és Klaus Fuchs. 

Philby megtudta tehát, hogy Maclean nyomában vannak, és utasítást adott a szintén a washingtoni nagykövetségen dolgozó Burgessnek, hogy figyelmeztesse a londoni külügyben dolgozó bűntársukat. Burgesst diplomatához nem méltó magatartás vétsége miatt hazarendelték Londonba, ahol személyesen beszélhetett Macleannel.

maclean.jpg

Maclean, akinek csak figyelmeztetnie kellett volna Burgesst, vele tartott. Vajon a KGB rendelte Moszkvába?

1951 kora nyarán Burgess és Maclean elszeleltek. Nem volt megbeszélve, hogy Burgess is lelép, ő azonban ezt az utat választotta – vannak, akik szerint azért, mert a KGB erre utasította. Csak sejteni lehetett, hogy a Szovjetunióba szöktek, ahonnét Sztálin haláláig, de jó ideig még azután sem szivárgott ki róluk semmi hír. Csak 1956-ban jelentek meg a nyilvánosság előtt egy moszkvai sajtókonferencián.

Egyértelmű volt, hogy valaki figyelmeztette őket, és a gyanú Philbyre terelődött, mivel ő volt Burgess legjobb barátja. Philby reputációja súlyosan megsérült. Akkoriban sokan mondogatták: ha ez nem történik meg, a szovjet kém sokkal feljebb is kerülhetett volna a Secret Intelligence Service hierarchiájában. Akár a csúcsra is.

Philby bemegy a hidegre

Elképesztő, de Kim Philbyt nem buktatta le az ügyében folytatott nyomozás, és a hazaáruló pimasz magabiztossággal állta a sarat még a kamerák kereszttüzében is, mint arról ez az 1955. novemberében, négy évvel Burgess és Maclain szökése után készült filmhíradó tanúskodik. A spion 0:28-tól gúnyosan mosolyogva hallgatja a kérdéseket és tagad, miközben cukrot vagy rágógumit forgat a szájában.

1955 volt az az év, amikor a sajtóban először jelent meg Philby neve, és az Alsóházbanis interpelláltak az ügyében – még az is felvetődött, hogy ő a „harmadik ember”, hiszen akkor még csak a kémbanda két tagjának a neve volt ismert. Az itt látható sajtótájékoztatót azért hívta össze, hogy a vele kapcsolatos gyanút eloszlassa. Sikerült is. Az akkori külügyminiszter, Harold Macmillan hivatalosan tisztázta Philbyt. A döntés miatt később súlyos kritikák érték a brit hírszerző szervezetek bürokratikus hatékonyságát.

Philby újságíróként kezdett dolgozni a Közel-Keleten az Economistnak és az Observernek, és közben az MI6 is visszavette – azzal bízták meg, hogy küldjön bejrúti állomáshelyéről jelentéseket. 1961-ben egy újabb szovjet disszidens, Anatolij Golicin információiból arra lehetett következtetni, hogy a harmadik ember mégiscsak Kim Philby. És még mindig nem történt semmi – teltek-múltak a hónapok. Az angol kémelhárítás mint bürokrácia teljesen megbénult? Vagy valaki belülről megbénította?

philby.jpg

Kim Philby idegei kötélből voltak

Philbyhez egy barátja és MI6-os kollégája, John Nicholas Rede Elliott utazott el Bejrútba 1963-ban, hogy kihallgassa, és megdöbbenésére Philby nem rejtette véka alá, hogy tudott a jöveteléről – ami azt jelentette, hogy egy (vagy akár több) vakond is dolgozik Londonban, az MI6 központjában. Philby azonban lelepleződött. Talán belefáradt a kettős életbe, talán akkor már Moszkvába rendelték, vagy magától határozta el, hogy odamegy – mindenesetre vallott Elliottnak. Rövidre rá nem látták többé – az éj leple alatt tűnt el, egy szovjet teherszállító fedélzetén.

Ezen a felvételen látható, amint a KGB tisztjeinek tart előadást Moszkvában.

Blunt lebukása

Mint említettük, az amerikai Michael Whitney Straight dobta fel Bluntot. Blunt volt az, aki beszervezte Straightet, aki kezdetben belement a dologba, később azonban végiggondolta, mibe keveredett, és visszakozott.

Bluntot az MI5 hallgatta ki, és azt ígérték neki: ha vall, nem emelnek vádat ellene. De amit csak tud, mindent el kell mondania. Egyik kihallgatója, Peter Wright később könyvében azt írta, Blunt egyáltalán nem volt készséges, harapófogóval kellett belőle az információkat kihúzni. Ügye azonban titokban maradt egészen 1979-ig, amikor Andrew Boyle újságíró a Climate of Treason című művében megvádolta. Margaret Thatcher miniszterelnök asszony az Alsóházban ismerte el, hogy Blunt annak idején megvallotta, hogy szovjet kém.

blunt.jpg

Blunt csak annyit vallott, amennyit feltétlenül muszáj volt

A brit hatóságok bénultságára részben magyarázat lehet Anatolij Golicin, az 1961-ben angol oldalra átállt KGB-tiszt vallomása is. Ő használta először a Ring of Five, azaz az Ötök Köre kifejezést, azt állítva, hogy Maclean és Burgess mellett Philby lehet a harmadik ember. De Golicin összes többi információjából csak egy bizonyult hasznosnak, az, ami lebuktatott egy John Vassall nevű, viszonylag kis kaliberű kommunista spiont – talán azért, hogy egy nagyobb hal közben elmenekülhessen. Golicin azonban mondott nettó hülyeségeket is, például azt, hogy maga Harold Wilson, az akkori miniszterelnök is KGB-kém. Elképzelhető, hogy ezek után már azt sem vették komolyan, amit Kim Philbyről mondott.

Hányadik ember volt John Cairncross?

Cairncross 1951-ben vallotta be, hogy kémkedett, nyilvánosan pedig 1990-ben vádolták meg azzal, hogy ő volt az ötödik ember. Blunt 1964-ben ugyancsak rávallott. Cairncross Blunttal együtt tagja volt az Apostoloknak, és nem kizárt, hogy jelen volt mások beszervezésénél is. Oleg Gordijevszkij egyértelműen az ötök közé sorolja, és a Christopher Andrew-val írt könyvében a legsikeresebbnek minősíti. De az Ötökön kívül sok más ember neve is felmerült – olyan arisztokrata és felső középosztálybeli családok fiainak neve, akik kommunista meggyőződésből fordulhattak szembe hazájukkal és civilizációjukkal.

cairncross.jpg

John Cairncross, alias Liszt

Blunt 1964-ben megnevezte Leo Longot, azt állítva, ő szervezte be. Ha így volt, az nagy nyereség lehetett az oroszoknak, mert Long az MI14, azaz a brit katonai hírszerzés külön Németországra specializált egységének tisztjeként szolgált 1940 és 1945 között. Az MI14-hez futottak be a nácik által megszállt országokban, életveszélyben dolgozó angol kémek anyagai. Ha Long valóban szovjet szolgálatban is állt, akkor ezen információkat, vagy jó részüket Moszkva is megkapta. Long 1945 és 1952 között ráadásul a németországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság delegáltja volt angol részről. E minőségében napi kapcsolatban lehetett az oroszokkal, és ma már megállapíthatatlan, mi mindent hozhatott a tudomásukra.

Kimberley Cornish 1998-ban megjelent The Jew of Linz (A linzi zsidó) című könyvében az osztrák születésű brit filozófust, Ludwig Wittgensteint nevezi beszervezett szovjet kémnek.

Wittgenstein hat nap különbséggel akkor született, mint Hitler, és ugyanabba a reáliskolába jártak, de míg Hitlert egy évvel visszafogták, Wittgensteint ugyancsak egy évvel előbbre sorolták, így két év különbség volt köztük. Amikor Hitler Ausztriát a Harmadik Birodalomhoz csatolta, a háromnegyed részben zsidó Wittgenstein szerencséjére külföldön élt már évek óta. Testvéreinek Hitler pár nappal a második világháború kirobbanása után adományozott „kevert vérű” státuszt. Abban az évben 2100 ilyen kérvényt nyújtottak be, és Hitler összesen tizenkettőt hagyott jóvá.

Cambridge-ben John Maynard Keynes, a későbbi világhírű közgazdász vitte be az Apostolokhoz, Wittgenstein azonban nem érezte jól magát a társaságban, és csak hébe-hóba nézett be az összejövetelekre. Biszex volt, mint Maclean, de alapvetően a férfiakat szerette, akárcsak az egyértelműen homoszexuális Blunt és Burgess. Cornish teóriáját sokan vitatják, bár Wittgenstein élete ismeretében nem elképzelhetetlen, hogy Cambridge-ben őt is megtalálta valamelyik toborzó, és az sem, hogy ő igent mondott.

Kié volt a somertoni tetem?

Mint említettük, Arnold Deutsch állítólag az Atlanti-óceánba fulladt New Yorkba menet. Erre nézve konkrét bizonyíték nincs – akadnak ellenben, akik azt állítják, a Cambridge-i Ötök atyja csakugyan meghalt, de nem ott, nem úgy és nem akkor.

800px-SomertonManCode.jpg

Ez a kód volt a hullánál

1948. december 1-jén, reggel fél hétkor egy férfi holttestére bukkantak a dél-ausztráliai tengerparton, nem messze Adelaide Somerton Beachnek nevezett külvárosától. Boncolásakor feltűnő szervi elváltozásokra bukkantak, de képtelenek voltak megállapítani, mi okozhatta a halált – így valamilyen ismeretlen méregre, leginkább egyfajta barbiturátra gyanakodtak. A holttestnél semmilyen irat nem volt, kivéve egy verseskötetből kitépett lapra írt kódolt szöveget, amit a mai napig nem sikerült megfejteni.

Somerton-Man-front-768x1024.jpg

A somertoni halott - nem tudni, ki volt, és azt sem, miben halt meg

A somertoni tetem Ausztrália legnagyobb megoldatlan bűnügye. Noha vettek ujjlenyomatokat, azokat a világ egyetlen rendőrsége sem tudta azonosítani. A történetet maga Stephen King is feldolgozta. Egy honlap azt a kérdést teszi fel: nem lehetséges, hogy a somertoni ember Arnold Deutsch volt? 

Arnold-Deutsch-207x300.jpg

Az ötök történetének vége

Guy Francis de Moncy Burgess, az egykori rádióproducer halt meg elsőként közülük; Burgess, akinek nem kellett volna Moszkvába menni, és nem is igen bírta az ottani életet. Homoszexualitása a Szovjetunióban jóval nagyobb megvetést váltott ki, mint Angliában. Nem tudott és nem is akart alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz, oroszul sem tanult meg. Elvek ide, meggyőződés oda, lakását Londonból hozatott bútorokkal rendezte be, öltönyeit pedig továbbra is a Savile Row egyik szabóságától rendelte. Halálra itta magát. „Hicks” 1963. augusztus 30-án hunyt el. Földi maradványait hazaszállították.

Moscow, Russia, on September 4, 1963..jpg

Moszkva, 1963. szeptember 4. Nigel Burgess brit üzletember (baloldalt), Georgij Sztetszenko, valamint Donald Maclean és felesége Guy Burgess hamvasztásán

Burgesszel szemben Donald Duart Maclean beilleszkedett a szovjet társadalomba, megtanult oroszul, doktorátust szerzett és a nyugati és brit gazdaságpolitika tanára lett, de dolgozott a külügyminisztériumnak s. Megkapta a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést. Meglehetős befolyása volt, amit arra használt, hogy enyhítse a Szovjetunióban először a hetvenes években megnyilvánuló ellenzékiekre nehezedő állami nyomást. Kapcsolatban állt a később száműzött Andrej Szaharovval, a Medvegyev fivérekkel, és halála előtt eljutott magának a retrográd szovjet rendszernek a kritikájáig is.

melinda.jpg

Melinda Maclean egy időre átigazolt Kim Philbyhez

Felesége, Melinda és három gyereke mintegy egy év múlva csatlakoztak hozzá. A középső gyerek, Donald tinédzserkorára alkoholista lett, és ha ivott, verekedett, így a családnak több ízben gondjai támadtak a hatóságokkal. Melinda később megcsalta férjét a szintén Moszkvában élő Kim Philbyvel, mialatt Philby felesége, Eleanor az Egyesült Államokban volt egy hosszabb látogatáson. Hazatérte után rájött, mi történt, és elhagyta Moszkvát. Melinda 1966-ban összeköltözött Philbyvel, három év múlva azonban visszatért a férjéhez, majd 1979-ben végleg elhagyta őt is, a Szovjetuniót is. Gyerekei követték. 2010-ben halt meg New Yorkban. Soha egy szót nem nyilatkozott a sajtónak.

Maclean 1982 decemberében súlyos tüdőgyulladást kapott, amiből soha nem gyógyult ki, és 1983. március 6-án meghalt. Elhamvasztották, s a hamvakat szülei sírján szórták szét Buckinghamshire-ben.

_71075263_blunt464getty.jpg

Bluntról sokan úgy vélték, azért is bántak vele kesztyűs kézzel, mert ő vezette a királyi képtárat, és nem akarták, hogy az üggyel kapcsolatban bárki is az udvarra asszociáljon

Macleant húsz nap múlva követte a másvilágra Anthony Frederick Blunt, a művészettörténész, a királyi képtár fő kurátora, aki az 1964-ben kötött vádalkuval mindent megúszott, és 1979-ig a közvélemény mit sem tudott viselt dolgairól – még lovaggá is ütötték. Lelepleződése után azonban II. Erzsébet a lovagi címtől megfosztotta. 1983. március 26-án szívroham végzett vele londoni lakásán.

kim01.jpg

Philby orosz feleségével

Harold Adrian Russell Philby következett, akit barátai csak Kimnek szólítottak. Sokáig abban a hitben élt és árulta el hazáját, hogy ő a KGB ezredese. A Szovjetunióba érkeztekor jött rá, hogy átverték, soha nem volt ezredes. Kapott havi 500 rubelt, ebből kellett megélnie. Tíz év telt el, mire beengedték a KGB főhadiszállására, és kapott valami munkát. Egyáltalán nem bíztak benne – mint tartótisztje, Mihal Ljubimov később elárulta, valamiért azt hitték, hogy vissza akar szökni Angliába. Házi őrizetben lakott, őrök vigyáztak rá, valamennyi látogatóját a KGB-nek kellett engedélyeznie. Philby a saját bőrén érezhette, milyen ocsmány az a rendszer, aminek ideológiájára az életét tette fel.

kimsir.jpg

Moszkvai síremléke

Burgesshez kissé hasonlóan ő sem tudott elszakadni az országtól, amit elárult. A Timest olvasta és nagy figyelemmel követte a kriketteredményeket. 1988 januárjában ugyan azt állította, semmit sem bánt meg, és Angliából sem hiányzik neki semmi, kivéve némely barátját, a Colman mustárt meg a Lea & Perrins-féle worcestershire mártást, felesége, Rufina Ivanovna Puhova később elmondta, hogy férjét „nagyon sokféleképpen kiábrándította” a moszkvai valóság. A hatvanas években még az ereit is felvágta. Különösen az idős emberek megalázó nyomora bántotta. „Látta, hogy az emberek túl sokat szenvednek”, de azzal vigasztalta magát, hogy az elvek jók, csak rosszul valósítják meg őket. Keményen ivott, amitől elmélyült a depressziója, ezért aztán még mélyebben nézett a pohár fenekére.

nbelyeg.jpg

Az utolsó szovjet bélyegek egyike

Ő is szívrohamban halt meg 1988. május 11-én. A bolsevista rendszer, ami maga is az utolsókat rúgta, halálában megbecsülte. Hősnek kijáró temetésben részesült és számos poszthumusz kitüntetést kapott.

 cakirn.jpg

John Cairncross élete vége felé, Dél-Franciaországban

A Szovjetunió összeomlását egyedül John Cairncross érte meg. Ő 1952-ben tett vallomást. A felelősségre vonást ő is megúszta, egyebekben azonban nem volt olyan szerencsés, mint Blunt. Őt azonnal kirúgták a közszolgálati állásából. Miután a francia irodalom szakértője volt, ilyen minőségében amerikai egyetemeken kapott állást, és jövedelmét francia klasszikusok – Corneille, Racine, La Fontaine – fordításával egészítette ki, de saját könyveket is írt a témában. 1963-ban rájöttek, ki ő, és Amerikát is ott kellett hagynia; Rómába ment, ahol az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezeténél, valamint olasz bankoknál dolgozott. 1979-ben azután az egész világ megtudta korábbi viselt dolgait. 1995-ig Dél-Franciaországban élt; akkor hazatért Angliába, és elvette Gayle Brinkerhoff amerikai operaénekesnőt feleségül. Még abban az évben, 1995. október 8-án hunyt el agyvérzésben.


vissza

facebooktwitteremail