Amikor Hirohitót az angolok lefokozták

Ma már kevéssé ismert történelmi tény, hogy Nagy-Britannia és Japán a világháborúk előtt szövetségben voltak egymással. Két nagy birodalom a világ két oldalán, köztük Oroszországgal: ez a geopolitikai helyzet hívta életre az 1902-es szövetségi szerződést.

Nagy-Britannia a Japánnal kötött szerződéssel lépett ki az addigi „splendid isolation”-ből, azaz a minimális, legfeljebb az európai egyensúly fenntartására törekvő külpolitikájából a világpolitika porondjára. A megállapodásnak megvolt a haszna: a térségben már akkor is agresszív hódító háborúkat vívó Japán az első világháborúban az antant oldalára állt.

maxresdefault.jpg

A 25 évesen trónra került uralkodó

A két ország közti baráti viszony azonban a mindkét fél részéről meglévő faji gőg miatt nem teljesedhetett ki igazán. A japánokat sértette, hogy a britek tartanak az úgynevezett „sárga veszedelemtől”, amely kifejezés egyébiránt magyar eredetű: Türr István magyar-olasz szabadságharcos az 1895-ös első japán-kínai háború s ennek kapcsán a japán militarizmus hódító tervei kapcsán használta. A kifejezés a versailles-i béketárgyalások idején terjedt el ismét, amikor a japánok azt javasolták, hogy csatoljanak a békeszerződéshez egy Faji Egyenlőségi Javaslatot. Az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok ezt a javaslatot elutasította.

A két világháború között a csendes-óceáni térségben elsősorban Amerika és Japán rivalizáltak egymással, és az 1922-es washingtoni Haditengerészeti Szerződés véget vetett az angol-japán szövetségnek, mivel Japánt alárendelt szerepkörbe kényszerítette. Nagy-Britannia amellett – főleg kanadai és ausztrál nyomásra – kimondta, hogy egy amerikai-japán konfliktus esetén az Egyesült Államok mellé áll.

631px-Crown_Prince_Hirohito_and_Lloyd_George_1921.jpg

Hirohito, még koronahercegként, látogatást tesz Lloyd George miniszterelnöknél 1921-ben

Tokió ezt a békát sohasem tudta lenyelni, és az angolszász összefogásban semmi mást nem látott, mint a nyugati rasszizmus iskolapéldáját. A húszas években tetőfokára hágott Japánban a Nyugat-ellenesség. Nagy-Britannia tartott attól – és később bebizonyosodott: joggal –, hogy a távol-keleti ország az oroszok vagy a németek oldalán fog felsorakozni, így gáláns, de tulajdonképpen semmit nem jelentő lépésre szánták el magukat.

Hirohito 1926-ban lépett trónra, 25 esztendősen. Két év múlva a Knight of the Garter, vagyis a Térdszalagrend Lovagja kitüntetést vehette át. 1930-ban pedig arról tudósított a London Gazette egy rövid közleményben, hogy Hirohito császárt hadseregtábornokká léptették elő. Ez a brit hadsereg legmagasabb rangja, amit még II. György hozott létre 1736-ban, és azóta százharminckilencen kapták meg. A száznegyvenedik lett a japán császár.

Hirohito_wartime-405x640.jpg

Tíz évvel később ez az elmésnek tűnő diplomáciai lépés kínos helyzetbe hozta Angliát. Térdszalagrend ide, tábornoki kitüntetés oda, Japán csatlakozott a náci Németországhoz és a fasiszta Olaszországhoz a háromhatalmi egyezményben, a Szovjetunióval pedig megnemtámadási szerződést kötött. A Pearl Harbor elleni orvtámadást követően Anglia különösebb csinnadratta nélkül megfosztotta a Térdszalagrendtől és a hadseregtábornoki rangjától. Hírek szerint a császárt ez igen érzékenyen érintette – nem mintha gyakorlati jelentősége lett volna: az Egyesült Királyság Pearl Harbor után – a washingtoni Haditengerészeti Szerződésnek megfelelően – az Egyesült Államok oldalán hadat üzent a Japán Császárságnak.

70280.jpg

Hirohito mint a Térdszalagrend újbóli büszke tulajdonosa kocsikázik II. Erzsébettel. Hadseregtábornok azonban másodszorra nem lett belőle

A történetnek azonban ezzel nem volt vége. Hirohito, akit Japán legyőzése után a szövetségesek nem vontak felelősségre, sőt meghagytak a császári trónon, 1971-ben hivatalos látogatáson járt Londonban. Az egykori háborús bűnöst most Japán modernizálójaként fogadták, és helyreállították – ha a tábornoki rangot nem is, de a Térdszalagrend-kitüntetést igen. A császár e kitüntetés büszke birtokosaként hunyt el 1989-ben.


vissza

facebooktwitteremail