Semmit nem tanultak, semmit nem felejtettek

Folyik a mocsok a magyar nyelvű és a nemzetközi mainstream sajtóból egyaránt az amerikai elnökválasztás után. Két fő következtetés vonható le a hisztérikus, útszéli reakciókból.

w01.jpg

Az egyik, számunkra kevésbé fontos, hogy a magát előszeretettel liberálisnak címkéző, valójában anarchista, a véleménykülönbségekkel szembesülve pedig rendre virtigli náci módjára viselkedő „elit” nem számított arra, hogy esetleg nem Hillary Clinton nyeri a választásokat. Nemhogy nem számított rá, de el se tudta képzelni. Hiszen más nem történhetik, mint amit ő akar. És ha mégis, akkor reng a föld, bedől a tőzsde, elsötétül a nap, ő pedig kivándorol. Mert őt nem érdemli meg az olyan ország, amelynek polgárai nem úgy gondolkodnak, mint ő.

w03.jpg

A másik, ahogyan azokhoz állnak hozzá, akik nem úgy gondolkodnak.

Megannyi fröcsögésben olvashattuk a sztereotípiát azokról, akik voltak oly aljasok, és Trumpra szavaztak: a „tanulatlan fehér kétkezi munkásokról”. Más szóval: azokról az emberekről, akiket viszonylag ritkán lő le a rendőr kábítószeres állapotban tanúsított ellenszegülésért vagy fegyver, illetve annak látszó tárgy előrántásáért. Azokról az emberekről, akik nem szoktak lapostévés virrasztáson részt venni, ha megtisztítják a földet egy „tesójuktól”. Azokról az emberekről, akik nem a többiek adójából finanszírozott szövetségi munkahelyeken lógatják a lábukat, és akik nem Kaliforniában és Hawaiin használják fel a Missouriban kapott szociális kártyát.

w04.jpg

A „tanulatlan fehér kétkezi munkások” sokfélék lehetnek, favágók, kamionsofőrök, autógyári munkások, alaszkai bálnafeldolgozók, építőipari dolgozók. A vicc az, hogy nem csak fehérek lehetnek, de feketék és sárgák, vagy bármilyen színűek is. Tulajdonképpen csak néhány dolog közös bennük. Az első és legfontosabb, hogy mérhető értéket (GDP) állítanak elő. Nagyjából a világ GDP-jének harminc százalékát. Ehhez értenek.

Ahhoz kétségkívül nem értenek, hogy miért kéne vécéket nyitni a harmadik nem számára, amikor csak két nem van. Végképp meghaladhatja a felfogóképességüket az, hogy vajon mi köze ehhez a Fehér Háznak. Nem lehet mindenki olyan kifinomult, mint Barack Hussein.

w06.jpg

A második, és szintén nagyon fontos, hogy a keresetük után adót fizetnek. Szövetségi adót, államit, van, ahol helyit is. A demokraták rendszeresen ebből a pénzből finanszírozzák a rájuk szavazó lajhárokat. A harmadik közös dolog, hogy a sokféle tanulatlan kétkezi munkásnak időnként elege van ebből, és nem úgy szavaz, ahogy a CNN és a Huffington Post elvárja. Ez megbocsáthatatlan.

Obama nyolc éve alatt sok minden másból is elegük lehetett. Az, aki figyelte a külpolitikát, szégyellhette magát amiatt, amit ez az ember elnökként megengedett magának a szaúdi benzinkútrabló banda vezére előtti hajbókolástól Irán pátyolgatásán át utódja, e vállalhatatlan némber kiállításáig, aki ráadásul valószínűleg komoly egészségügyi problémákkal is küzd – erre utal legalábbis a kampány alatti összeesése, de még inkább az, hogy példátlan módon nem jelent meg hívei előtt a választás éjszakáján – vajon miért? Akkor is rosszul lett? Vagy dührohamot kapott? Bármi lehetséges, és egy napon megtudjuk úgyis –, hanem kampányfőnökét küldte ki, hogy küldje őket haza.

w05.jpg

Mindez azonban nem érdekli a „véleményformálókat”, akiknek a tudománya ezúttal nem terjedt odáig, hogy kellő számú ember véleményét tudják saját ízlésük szerint formálni. Ezt azért élik meg mindannyiszor tragédiaként, mert a legjobban a saját agyuk van kimosva. Létezik egy világképük, amellyel a valóságot helyettesítik be. Ez rendszeresen összeomlik, és ha valaki erre rámutat, azt meg kell vetni, vagy gyűlölni kell. Egyetlen mániákus sem kedveli, ha beleverik az orrát a valóságba.

w02.jpg

Csak megszokják pedig előbb vagy utóbb.

Szalontai István


vissza

facebooktwitteremail