Most érdemes fontot venni, most érdemes Angliába jönni

1985-ben járt utoljára a font sterling ilyen mélységekben, mint napjainkban; az akkori problémát az akkori pénzügyminiszter egy huszárvágással oldotta meg. Nem tudjuk, most mit lép a Bank of England, az viszont biztos, hogy az angliai kivándorlás szempontjából a mostaniaknál kedvezőbb idők aligha lesznek.

Rengeteg magyar azért jött dolgozni Angliába, mert odahaza képtelen volt megélni. (Lehet, hogy a kalandvágy is szerepet játszott, ennek szerepe azonban mindenképp elhanyagolható.) Az áttelepültek komoly hányada, miután rendezte sorait és megfelelő munkahelyet talált, keresménye egy részét elkezdte hazautalni. Házastársnak, aki otthon maradt, hogy fizesse az állam által a polgárai ellen elkövetett bűncselekmény, a devizahitel következményeit. Idős szülőnek, akinek a nyugdíja elégtelen az emberi élethez. Volt, aki adósságait törlesztve utalt haza.

Ők most bajban vannak az alacsony fonttal, és nem kevés emberről van szó. Példával élve: aki eddig havi 500 fontot küldött haza, a korábbi árfolyamon megkaphatott ezért több mint 200 ezer forintot. Most jó esetben be kell érnie 170 ezerrel. Minél magasabb a hazaküldött összeg, annál több a veszteség.

És persze a UK-ben üzemelő több száz magyar, lengyel csemegebolt kínálatának az árszintje is növekedni fog, mivel importcikkekről van szó.

pound3.jpg

1985-ben, amikor hasonló mélyrepülést ért meg az angol fizetőeszköz, az akkori pénzügyminiszter New Yorkba repült, és a Thatcher-kormány részéről aláírta a Plaza Accordot, amelynek értelmében az amerikai dollárt egy sor más valutához, köztük a fonthoz képest leértékelték. Ezzel a probléma megoldódott.

Most azonban az euró kapcsán kizárt, hogy ehhez hasonló egyezmény elérhető legyen. Ma nem Ronald Reagannel kellene megállapodni, hanem fafejű, sértett eurokratákkal. A Brexit ellenfelei tort ülnek, és a vészesnek lefestett gyengülést egyértelműen a kilépés számlájára írják, holott részint a font évek óta túlértékelt volt, részint köztudott a gyengülés áldásos hatása a brit exportra.

Az olyan cégek, mint a most a Tescóval összecsapott Unilever, a túlértékelés éveiben szemrebbenés nélkül zsebre vágták az extraprofitot, most hisztiznek, és húsz százalékos áremelést szeretnének kicsikarni. Jól tette a Tesco, hogy beszünteti a Unilever termékei árusítását.

Lapunk nem csak a már Angliában élőknek szól, de azoknak is, akik még csak tervezgetik az áttelepülést. Nincs mire várni! Már csak a Brexit miatt sem, mert pontosan senki nem tudja, mennyire nehezül meg 2019 után magyar állampolgárok számára az áttelepülés. Most érdemes fontot venni.

pound01.jpg

Ha valaki úgy dönt, teljesen felszámolja magyarországi életét – és erre egyre több ok van –, és rendelkezik ingatlannal, azt most viszonylag jó áron tudja eladni, különösen, ha jó helyen van. Egy tízmilliós ingatlanért ezekben a napokban akár 26-28 ezer fontot is lehet kapni, míg korábban 23 ezer körül kapott ugyanezért az összegért. A különbség nem kevés, és minél nagyobb kezdő összeget vált át valaki, annál többet nyer.

Nem mindegy az sem, hogy az induláshoz szükséges kiadások mennyibe fájnak annak, aki Magyarországról indul el.

Lakni mindenkinek kell valahol, és köztudott, hogy az ország – de különösen London – lakbérei hírhedtek. Akik szobát bérelnek, számolniuk kell azzal, hogy – lássunk egy kiragadott példát a Facebookról – „Wembleyben tiszta, rendezett kertes házban egy normál méretű dupla szoba (...) párnak, vagy személynek kiadó. (…) A szoba ára 140 Font/hét a pár részére, vagy 120 Font/hét egy személynek, mely minden számlát és internetet is tartalmaz”.

pound2.jpg

Két személyre tehát a havi lakhatás legkevesebb 560 fontból oldható meg rezsivel együtt. Általában kauciót is kérnek plusz egy hónapot előre, így máris 1680 font kiadással számolhatunk. Nem mindegy, hogy ezért a korábbi árfolyamon 720 ezer Ft körül fizetünk, vagy jó százezer forinttal kevesebbet – mint most.

Még nagyobb az eltérés, ha a család gyerekkel érkezik, és nem engedheti meg magának azt, hogy szobában lakjon. Ilyenkor muszáj lakást bérelni, és miután a kelet-európaiakkal szembeni bizalmatlanság egyre nagyobb, egyáltalán nem kizárt, hogy a bérbeadó akár négy hónapot is előre elkér; ehhez járul még a közvetítő jutaléka. London jobb, dzsihádmentes részén egy nagyon egyszerű, de egygyermekes család részére már alkalmas ingatlan havi 1200 font körül van, rezsivel és adóval együtt 1500 font. Csak a kulcs átvétele 5500 font körül lehet (az előre kifizetett hónapokkal és a jutalékkal együtt), amiért korábban akár 2,4 millió forintot is le kellett szurkolni valamelyik váltónál. Ma 2 millióért is megkaphatjuk. Pláne nem mindegy!

Angliába érve érdemes GPS-szel ellátott, jó minőségű használt kisautóra szert tenni annak, aki megengedheti magának, mivel a tömegközlekedés drága, sokszor lassú és nem egykönnyen kiismerhető. Öt-hat éves, jó állapotú gépkocsik 2000 és 3000 font körül már kaphatók. Egy ötajtós, 140 ezer mérföldet futott, 1560 köbcentis dízel ötajtós Mazda 3-ast potom 2995 fontért kínálnak e sorok írásakor a Carsite-on; ez a verda a font gyengülése előtt 1,3 millió Ft körül lett volna a kitelepülő magyarnak, aki most megkapja egymillióért is.

British_Airways_Boeing_747-400_leaving_town.jpg

Miért nem érdemes halogatnia annak az áttelepülést, aki egyre inkább úgy látja, hogy Magyarországon nincs jövője? Egyfelől azért, mert a font sterling nem marad örök időkre a jelenlegi, számukra igen kedvező árfolyamon. Másfelől azért, mert bizonytalan, kik jöhetnek majd 2019 után. Valamint azért, mert a magyar kormány a már eltávozottak helyében tátongó űrt ukránokkal akarja betölteni. Ez arra utal, hogy Magyarországon belátható időn belül nem kívánnak emberhez méltó bért fizetni.

Egyebekről most nem is beszélve.


vissza

facebooktwitteremail