A kísértetfalu, ahol megállt az idő

Tyneham falva 1943-ig létezett. A Domesday Book, a Hódító Vilmos által a 11. században elkészíttetett regiszter már említi, Tigeham néven, ami kecsketartó helyet jelent. Egy évszázadra rá Tihamnek nevezik, és csak az utolsó századokban lett Tyneham.

Hetvenhárom évvel ezelőtt ért véget az ezeresztendős történet a dorseti faluban. Tyneham lakosainak távozniuk kellett.

tyneham20.jpg

 

Tynehamet több más környékbeli településsel egyetemben 1943-ban ürítették ki teljesen, hogy a szövetségesek zavartalanul gyakorolhassák a környéken a D-napi partraszállást. Utolsóként Helen Taylor távozott, aki szomorú hangú üzenetet hagyott a templomkapun. „Kérem, bánjanak gondosan a templommal és a házakkal. Feladtuk otthonunkat, ahol sokan közülünk nemzedékek óta éltek, hogy segítsünk megnyerni a háborút és megtartani népünket szabadnak. Egy nap visszatérünk, és köszönjük, hogy kedvesen bánnak a faluval.”

ty06.jpg

Emléktábla, rajta az üzenet szövegével

Az élők azóta sem térhettek vissza. A valaha-volt lakosoknak azonban szabad temetkezniük a templomkertben.

2008_1106_tyneham_church.jpg

1943 novemberében értesítették a falu lakóit, hogy huszonnyolc napjuk van a távozásra, mivel a környéken hadgyakorlatokra kerül sor. Az utolsók 1943. december 17-én hagyták maguk mögött Tynehamet, abban a reményben, hogy nem örökre teszik.

ty023.jpg

Az azóta eltelt évtizedekben az idő vasfoga elbánt a településsel. Csak a templom és az iskola úszta meg egészben. A fogasokon ott maradtak a nevek, a padokban az iskolás füzetek – olyan érzés lengi be az épületet, mintha a tanulók csak az imént mentek volna ki játszani a nagyszünetre.

lulworth-tynehamvillage-activities-1571-large.jpg

Helen Taylor – ötven évvel azután, hogy a templomkapun hagyta az üzenetet, és már 92 éves volt – úgy nyilatkozott, nem neheztelt annak idején a hadseregre. „Jóakarattal távoztunk, arra gondoltunk, kivesszük a részünket a háború megnyeréséből.”

2419760698_4dafe17610_z.jpg

A katonaság azonban soha nem adta fel ezt a terepet. A falu ma is a Lulworh Rangesnek nevezett lőtér része, bár nem annyira megközelíthetetlen, mint a második világháború idején: a legtöbb hétvégén és ünnepekkor nyitva áll a látogatók előtt.

ty01.jpg

 

Eredetileg csak egy rövid időszakra akarták kisajátítani a területet, a katonaság azonban 1948-ban megtette a lépéseket az intézkedés meghosszabbítására, így ez a föld azóta is a hadsereg használatában van.

Tank_Ranges_-_geograph.org.uk_-_16.jpg

Jóllehet a szétlőtt célok romjai szanaszét hevernek és errefelé állandó az aknatűz, a terület meglehetősen jelentős vadállománnyal rendelkezik, miután a mezőgazdasági munkától és a különféle fejlesztésektől mentes maradt. 1975-ben, miután a helyiek és a turisták számos panaszt nyújtottak be, a védelmi minisztérium belement abba, hogy hétvégeken, valamint egész augusztus folyamán megnyissa a falit és a területen vezető ösvényeket.

Tyneham.8.gif

A falu sok épülete a gondozás híján tönkrement, míg mások az ágyúzás áldozatául estek, s 1967-ben a közmunkaügyi minisztérium lebonttatta az Erzsébet-kori majorházat, bár a templom érintetlen maradt, és mai napig megtekinthetők az ólomüveg ablakai, Martin Travers munkája. A templomot és az iskolát időközben renoválták és múzeummá alakították.

worbarrow.jpg

Worbarrow Bay

Tyneham farmot 2008-ban nyitották meg újra a nagyközönség előtt, de az állagmegőrzési munka azóta is tart. A falu ma még mindig a katonai lőtér területén van, de a legtöbb hétvégén és ünnepen látogatható. Elhelyezkedése révén fantasztikus kilátás nyílik innen a Worbarrow Bayre és néhány elképesztő sziklaképződményre.


vissza

facebooktwitteremail