Ahol a saría az úr

A no-go zónáknak még a létét is hatalmas vita övezi – vannak, akiknek muszáj tagadniuk őket, mivel ez világnézeti parancs náluk. A fő kérdés persze már rég nem az, hogy vannak-e no-go zónák, hanem az, hogy hol kerültek az őslakos britek kisebbségbe a saját hazájukban. Hol vannak a no-go városok.

A no-go zóna olyan nyugat-európai országban lévő, kisebb-nagyobb területű enklávé, ahol megszűnt a központi államhatalom szuverenitása – főként azért, mert a nagyobb összecsapást halogatva nem hajlandó azt kikényszeríteni. A megszűnt szuverenitással tovatűnt a jogállamiság is, és helyét a saría, az iszlám vallásjog szabályai foglalták el. Nem csak a helybéli muzulmán lakosok viszonylatában – hiszen ők soha nem is ismertek el más jogot, mint a saríát –, de az ottani őslakosokat illetően is, akiknek számos szempontból alkalmazkodniuk kell az iszlám előírásaihoz. Mi több, azoknak is ajánlatos így tenniük, akik csak arra járnak. A nők jól teszik, ha befedik magukat, „nem illik” kutyát sétáltatni, vagy szeszesitalt fogyasztani.

NGZ-Logo-yellow-bkgd.png

A Reddit egyik felhasználója mítosznak tartotta a no-go zónák létezését, és elhatározta: bebizonyítja, hogy ilyen nincs is. Bement a Sainsburybe, vett egy üveg sajátmárkás bort, aztán tett néhány kört Woolwichban, abban a londoni negyedben, ahol egy másik felhasználót állítása szerint megtámadtak. A sétáról készült hatperces videó, amelyen kortyol is egyet a borból, akkoriban került fel a Redditre, amikor Donald Trump az angol lapok első oldalára azzal az állításával, hogy London muzulmán negyedeiben a rendőrök is féltik az életüket.

Vannak-e no-go zónák?

E zónák létezése jól dokumentált. Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy e dokumentációk részét magyar nyelven is közzétegyük, elsősorban olyan olvasóink kedvéért, akik most készülnek áttelepülni az Egyesült Királyságba. A no-go zónák olyan területek, amelyeket ajánlatos elkerülniük, ha nincs nagyon fontos dolguk arrafelé, és semmi szín alatt nem ajánlhatóak lakhely gyanánt, még akkor sem, ha nagyon olcsók.

Vannak olyan muzulmán enklávék, ahol a helyhatóságok nem képesek, vagy éppen nem hajlandók elvégezni feladataikat, így ritka vendég a rendőrség, a tűzoltóság, a mentők se szívesen mennek ki ilyen címre. A no-go zónákban gyakran muszlim bűnbandák cserkésznek, így nem csak a vallási indíttatású, de a köztörvényes bűncselekmények is gyakoriak.

nogozone.png

Ezek az enklávék nem egyik napról a másikra jöttek létre, hanem az elhibázott bevándorláspolitika és az erőltetett multikulturalizmus sok évtizeden át kialakult termékei. A politika arra bátorította a muzulmán bevándorlókat, hogy szegregálódjanak a befogadó nemzettől.

White flight

Az Egyesült Királyságban néha „muzulmán területeknek” vagy „muszlim enklávéknak” nevezett no-go zónák fölötti vita nagyrészt a „white flight”-ra összpontosított, vagyis arra a jelenségre, amikor az őslakos fehér britek kiköltöznek egy adott környékről, és a helyükre mohamedánok, vagy másfajta bevándorlók települnek.

Bár a white flight mint jelenség és mint fogalom egyaránt tabu a brit multikulturalizmus hívei számára – akik zömében maguk sem ott élnek, ahol pártfogoltjaik –, vannak hivatalos statisztikák és tudományos kutatási eredmények, amelyekből egyértelmű, hogy a tömeges bevándorlásnak köszönhetően hatalmas demográfiai átalakulások zajlottak és zajlanak egy sor brit városban.

david-coleman-immigration-396390.jpg

David Coleman

David Coleman oxfordi professzor tanulmánya kimutatta, hogy amennyiben a bevándorlás mostani szintje folytatódik, a britek kevesebb, mint ötven éven belül kisebbséggé válnak a saját országukban. Coleman arra figyelmeztet, hogy ez együtt jár majd a nemzeti identitástudat szélsőséges megváltozásával, kulturális, politikai, gazdasági és vallási értelemben egyaránt. Anglia ezer éve nem látott – és visszafordíthatatlan – etnikai átalakulás előtt áll.

A Demos nevű agytröszt nemrégiben tanulmányban mutatta ki, hogy az őshonos fehér britek egyre növekvő mértékben hagyják el az ország azon részeit, ahol a muzulmánok kerültek többségbe. Ezeken a helyeken, írja a Demos, a betelepültek a természetes szaporodással nagyon gyorsan betöltik az eltávozottak helyét. A végeredmény a brit demográfiai hanyatlás meggyorsulása.

birmingham mecset.jpg

A birminghami nagymecset

Erre a trendre jó példa Birmingham. 2007 augusztusában a Manchesteri Egyetem kutatói előrejelezték, hogy a birminghami őslakos fehér britek száma a következő húsz évben közel egyötödével fog csökkenni, azaz a 2006-os 65 %-ról 2027-re 48 %-ra. Ugyanezen idő alatt a városban élő pakisztániak száma közel megnégyszereződik, a 2006-os 13 %-ról 2027-re 48 %-ra nő.

Ludi Simpson, a Manchesteri Egyetem statisztikusa 2013 januárjában elemezte a 2011-es cenzus hivatalos adatait, és kimutatta, hogy az őslakos fehér britek már most kisebbséget képeznek Leicesterben (45 %), Lutonban (45 %) és Sloughban (35 %). Előjelzése szerint Birminghamben 2019-ben kerülnek kisebbségbe, azaz a korábbi becslésben foglalt időpontnál majdnem tíz évvel előbb.

Muszlim enklávék Nagy-Britanniában

A 2011-es népszámlálás adatai szerint száznál több muszlim enklávé van Nagy-Britanniában. A nagy iszlamizáció abszolút győztese Blackburn városa, amelynek egyes negyedeiben 85 %-ban van az iszlámhitű lakosság, és dobogósok Birmingham meg Bradford a maguk 70 százalék feletti részeivel. Tekintélyes muzulmán lakosságot találunk egyebek között Dewsburyben, Leicesterben, Londonban, Lutonban és Manchesterben is.

  • Birmingham: Bordesley Green (Small Heathszel együtt) (73.9%); Hodge Hill (Saltleyval and Ward Enddel együtt) (41.5%); Ladywood (35.2%); Lozells és East Handsworth (48.9%); Nechells (43.5%); Sparkbrook (Sparkhill-lel együtt) (70.2%); Washwood Heath (Alum Rockkal együtt) (77.3%).
  • Blackburn Darwennel együtt: Audley (68.7%); Bastwell (85.3%); Corporation Park (62.6%); Little Harwood (51.9%); Queen's Park (51.5%); Shear Brow (77.7%); Wensley Fold (39.8%)
  • Bolton (Nagy-Manchester): Crompton (32.7 %); Great Lever (36.6%); Halliwell (27.9%); Rumworth (51.8%)
  • Bradford (Nyugat-Yorkshire): Bowling és Barkerend (45.8%); Bradford Moor (72.8%); City (57.3%); Great Horton (42.8%); Heaton (55.9%); Keighley Central (51.2%); Little Horton (58.0%); Manningham (75.0%); Toller (76.1%)
  • Brent: Barnhill (23.3%); Dollis Hill (31.3%); Dudden Hill (23.5%); Harlesden (21.8%); Stonebridge (28.2%)
  • Dewsbury (Nyugat-Yorkshire): Dewsbury South (Savile Townnal együtt) (43.8%); Dewsbury West (46.7%)
  • Leeds: Gipton és Harehills (33.2%)
  • Leicester: Charnwood (38.7%); Coleman (39.7%); Spinney Hills (69.6%); Stoneygate (50.2%)
  • London, Enfield kerület: Edmonton Green (29.1%); Haselbury (25.7%); Jubilee (24.1%); Lower Edmonton (24.1%); Ponders End (29.0%); Upper Edmonton (26.4%)
  • London, Tower Hamlets kerület: Bethnal Green South (45.7%); Bromley-by-Bow (48.7%); East India és Lansbury (42.9%); Limehouse (35.5%); Mile End és Globe Town (34.3%); Mile End East (45.9%); Shadwell (46.7%); Spitalfields és Banglatown (38.6%); St Dunstan's and Stepney Green (48.7%); Weavers (30.3%); és Whitechapel (42.4%).
  • London, Newham kerület: Boleyn (40.5%); East Ham Central (39.6%); East Ham North (50.1%); Green Street East (49.1%); Green Street West (50.4%); Little Ilford (44.8%); Manor Park (45.4%); Wall End (33.9%)
  • London, Redbridge kerület: Clementswood (42.7%); Cranbrook (36.6%); Goodmayes (33.5%); Loxford (46.0%); Mayfield (34.6%); Newbury (29.4%); Seven Kings (31.3%); Valentines (40.0%)
  • London, Waltham Forest kerület: Forest (31.9%); Lea Bridge (32.3%); Leyton (30.2%); Markhouse (32.4%)
  • Luton: Biscot (64.6%); Dallow (a Bury Park bizonyos részeivel együtt) (61.6%); Saints (51.1%)
  • Manchester: Cheetham (43.3%); Longsight (53.8%); Rusholme (37.9%); Whalley Range (32.7%)
  • Oldham: Coldhurst (64.2%); Medlock Vale (32.3%); St Mary's (58.7%); Werneth (68.2%)
  • Pendle: Bradley (45.7%); Brierfield (38.8%); Walverden (47.1%); Whitefield (69.8%)
  • Rochdale: Central Rochdale (52.4%); Milkstone és Deeplish (67.1%)
  • Slough: Baylis és Stoke (44.7%); Central (40.6%); Chalvey (37.2%);
  • Westminster: Church Street (42.0%); Harrow Road (24.1%); Hyde Park (25.1%); Queen's Park (26.3%); Westbourne (33.1%)
  • Wycombe: Bowerdean (35.6%); Oakridge and Castlefield (45.7%)

Nagy-Britannia ázsiai muszlimjai

A nagy-britanniai muzulmán közösség etnikailag sokszínű, de a zömük Ázsiából származik. Népszámlálási adatok szerint 68 %-uk ázsiai, ebből 38 % pakisztáni és 15 % bangladesi. Csak a mohamedánok tíz százaléka sorolható a „fekete/afrikai/karibi/fekete brit” kategóriába, 7,8 %-uk „fehér” és 6,6 %-uk „arab”.

A Ludi Simpson által idézett közvélemény-kutatások kimutatása szerint a legtöbb etnikai kisebbség önmagát britnek minősíti, legalább annyira, mint az őslakos fehér britek.

A nagy koncentrációjú pakisztáni, kasmíri vagy bangladesi muszlim területek elkülönült, párhuzamosan létező társadalmak, amelyek a biraderi néven ismert, klán vagy törzsi alapú rendszerben működnek. Ezekben az enklávékban a saría az úr, és ennek megfelelően a kiszorult eredeti jogrendszer nem képes útját állni az olyan bűncselekményeknek, mint a „becsület” alapú erőszak, a poligámia és a kényszerházasság.

lordpusdeley.jpg

Lord Ouseley

A Faji Egyenlőség Bizottsága volt elnöke, Lord Ouseley megállapítása szerint az ázsiai muszlimok köreiben mindennapos „megszervezett” házasságok kulcsszerepet játszanak a nagy-britanniai muzulmán gettók kialakulásában. A jelentés ezt állítja:

„A szikh és a hindu közösségek viszonylag jól elboldogulnak. Mindenekfelett a gyerekek az átlag felett teljesítenek az oktatásban. Jellemzőek rájuk a jobb lakáskörülmények, és sokkal valószínűbb, hogy állásban vannak, mint a pakisztáni vagy bangladesi eredetűek.

islamwedbardfiord.jpg

Ez főként osztályszempontokkal magyarázható. A szikhek és a hinduk zöme a saját társadalmuk középrétegéből jön, és viszonylag jó oktatást kapott. A legtöbb pakisztáni és bangladesi, akiknek a túlnyomó többsége muzulmán, vidéki, vagy helyesebben paraszttársadalomból jön. Ez, megfejelve különböző bonyolult családi kapcsolatokkal, amelyeket Pakisztánban és Bangladesben a földbirtok határoz meg, oda vezet, hogy a legtöbben az első unokatestvéri házasságot favorizálják, ami magával hozza, hogy az egyik házasfél a származási országból jöjjön. Becslések szerint a házasságok hatvan százaléka jön létre így. Ennek a hatása jelentős.”

tpwerham.jpg

„A hatás főként a népesség növekedésére nézve jelentős. Minden évben körülbelül ezer bradfordi muzulmán házasodik. Ha ezek legtöbbjében csak nagy-britanniaiak házasodnának, ötszáz új háztartás keletkezne, amelyekben egyenként négy gyerek születne. (Ez egyéb bevándorló csoportokkal kapcsolatos tapasztalat, ahhol a családméretet tekintve a másodgeneráció általában feleakkora, mint az első.) De mivel a házasságok hatvan százalékában az egyik fél külföldi, a háztartások száma felmegy nyolcszázra, és mivel sok házasfél első generációs, a családméret valószínűleg jelentősen nagyobb lesz. Így tehát míg 500 belföldi házasság esetén 200 gyermek születése várható, 800 házasságból valószínűleg 4000 utód születik. Ez rendkívül gyors népességnövekedéshez vezet. A nyolcvanas években a tanács úgy becsülte, hogy a muzulmán népesség 2030-ra éri el a 130 ezres lélekszámot, majd a növekedés egyenletessé válik. A mostani előrejezés már 2020-ra ígér 130 ezer főt, és a növekvés folyamatos. Az önálló háztartások számát a mostani 16 ezerről 2020-ra 40 ezerre becsülik. Ez a növekedési ráta, amely bizonyos területeken koncentrálódik, komoly követelmények elé állítja a közszolgáltatásokat. Vannak egyéb következményei is. Sok gyerek csökevényes, vagy semmilyen angoltudással kezdi meg az iskolát. A külföldről érkezettek közül sokan nemigen részesültek oktatásban, és nem rendelkeznek egy nyugati gazdaságban hasznosítható képzettséggel. A nagy családméret túlzsúfoltsággal jár, ami állandó problémává válik.

Blackburn

A BBC Panorama dokumentumfilmje – amelynek döbbenetes felvételei megörökítik egyebek közt Mohamed születésnapjának ünneplését – a muzulmán ázsiaiak és a fehér britek elszigetelődéséről és szegregációjáról Blackburnben és Lancashire-ben itt tekinthető meg:

A BBC szerint: „Dacára a sok reményteljes beszédnek ’integrációról’, ’multikulturalizmusról’ és mostanában ’kohézióról’, úgy tűnik, a valóság az, hogy Nagy-Britannia muzulmán ázsiai közössége és fehér közössége közt kevés a kapcsolódási pont, és hogy a fehér többség gyakran úgy érzi, nem sok köze van a növekvő ázsiai kisebbséghez.”

Ted Cantle professzor, az interkulturális kapcsolatok szóvivője ezt mondta a BBC-nek:

„Nem csak egyszerű lakossági szegregáció áll fenn, de szeparálódás tapasztalható az oktatásban, szociálisan, kulturálisan, hitbélileg, gyakorlatilag a mindennapi élet összes aspektusában, a foglalkoztatásban is. Ez problémaként kisebb vagy nagyobb mértékben jelen van az egész országban, bár létezhet kisebb csomópontokban a nagyobb városokban, mint London és Birmingham, ahol ennélfogva kevésbé evidens. Létezhet egész kerületben vagy egész városban, de kisebb vagy nagyobb mértékben mindenütt jelen van. Bizonyos fokú szeparáció és szegregáció létezik a legtöbb városban.”

Bradford

2001-ben GV Mahoney, a Faji Egyenlőségi Bizottság fő faji kapcsolatokért felelős vezetője kizárólagosan muzulmán területek kialakulására figyelmeztetett Bradfordban:

„Nem minden bradfordi muzulmán akar kizárólagosan muszliom területeket Bardfordban. Kereskedők, nagykereskedők, étteremtulajdonosok szélesebb vevőkört akarnak, szükségük is van rá. A mecsetlátogató idősebb generációban azonban van egy késztetés, ők saría-területeket akarnak. Létezik a rendkívül elégedetlen fiatalemberekből egy kisebbség, amely ellenőrizni akarja a maga földdarabkáit. A spektrumnak ez a két szélsősége ugyanarra vágyik, ámbár más-más okból, és valószínű, hogy céljaik elérése végett összefognak majd.

London

Londonban már 45 %-os kisebbségben vannak az őslakos fehér britek. Ludi Simpson szerint a harminchárom londoni kerületből huszonhárom már „plurális”. A Tower Hamlets kerületben, amit néha Brit Iszlám Köztársaságnak neveznek, a 32 % bangladesi számban felülmúlja a 31 % britet.

towerhamlets.jpg

Tower Hamlets

Tower Hamletsben és Kelet-London más területein az iszlamisták arra tesznek kísérletet, hogy a saríát a közösség valamennyi tagjára kiterjesszék.

Szélsőséges muzulmán hitszónokok – akiket néha a Tower Hamlets-i Talibán néven illetnek – halálosan megfenyegették azokat a nőket, akik nem voltak hajlandók iszlám szokás szerint fátylat viselni. A negyed utcáin kiplakatírozták: „Saría által ellenőrzött zónába lép. Az iszlám szabályoknak érvényt szerzünk.” Azokat a hirdetéseket pedig, amelyeket a muszlimokra nézve sértőnek tartottak, leszaggatták vagy festékszóróval befeketítették.

A Sunday Telegraph több mint egy tucat olyan Tower Hamlets-i esetről írt, ahol muszlimokat és nem-muszlimokat fenyegettek vagy vertek meg a fundamentalista „iszlám normáknak” meg nem felelő viselkedésért. Az áldozatok azt állították, a rendőrség figyelmen kívül hagyta vagy jelentéktelennek tartotta a gyűlöletbűncselekmények kirobbanásait, és elsüllyesztették a muzulmánokat vádoló bizonyítékokat, mert tartottak attól, hogy rasszizmussal vagy „iszlamofóbiával” vádolják meg őket.

Egy Mohammed Monzur Rahman nevű áldozatot megtámadott és félig megvakított a csőcselék Shadwellben, a Cannon Streeten, mert Ramadán alatt dohányzott. „Két fickó megállított az utcán, és megkérdezték, miért dohányzom”, mondta. „Én csak mentem tovább, és mielőtt feleszméltem volna, további tucatnyi fickó jelent meg és nekem ugrottak. A következő, amire emlékszem, az volt, hogy a kórházban eszméltem fel.”

Muzulmán férfiak csoportja támadott meg egy 23 éves amerikai diákot, aki csak három napja tartózkodott az országban, és meglátták egy kelet-londoni utcában, hogy szeszes italt fogyaszt. Összevissza verték. Ezek az elkövetők börtönbe kerültek.

143651469__490262c.jpg

London egyik népszerű negyedében, Whitechapelben található a Brick Lane, ahol az üzlet- és étteremtulajdonosokat figyelmeztették: aki alkoholt árul, az negyven korbácscsapással büntethető.

A kelet-londoni Leytonstone-ban John Reid korábbi belügyminisztert inzultálta Abu Izzadeen muzulmán szélsőséges, aki ezt ordította: „Hogy mersz te bejönni muszlim területre?!” Az incidensről készült négyperces videó megtekinthető itt:

 

Készültek felvételek londoni utcákon lebzselő muzulmán bandákról, melyek tagjai azt követelik az arra járóktól, hogy vessék alá magukat a saríatörvényeknek. Az önjelölt hitőrök – akik magukat Muszlim Londoni Őrjáratnak nevezik – egy sor videón láthatók, amint terrorizálni próbálják a nem muzulmán járókelőket és azt ordítozzák: „Ez muszlim terület”.

Az egyik videó üvöltöző férfit mutat: „Allah a legnagyobb! Az iszlám itt van, akár tetszik nektek, akár nem. Itt vagyunk! Itt vagyunk! Nekünk az iszlám kell! Nekünk a saría kell!”

A videó folytatódik: „Mi vagyunk a Muzulmán Őrjárat. Mi vagyunk Észak-Londonban, mi vagyunk Dél-Londonban, Kelet-Londonban és Nyugat-Londonban. David Cameron, rendőr úr, akár tetszik nektek, akár nem, mi megparancsoljuk a jót és megtiltjuk az ördögit. Minket sosem kapsz el. Elmehettek a pokolba! Ez nem keresztény ország. A pokolba a kereszténységgel. Iszá [Jézus] Allah hírvivője volt. A Muzulmán Őrjárat sosem hal meg. Allah nagy! Allah nagy! Jövünk!”

asbo.jpg

Ezek közül az emberek közül tizenkettőnek 2015 januárjában kikézbesítették az Asbo rövidítéssel emlegetett „antiszociális viselkedés rendeletet”, amelyben megtiltották nekik, hogy a következő három évben „nézeteiket másokra kényszerítsék”. (Miért éppen három évig?) Szellemi mentoruk a már Angliában született iszlamista agitátor, Anjem Choudary volt, aki nemrégiben kapott öt és fél év börtönt. Choudary szülei Pakisztánból vándoroltak be.

2011 júliusában a Choudary által alapított Muszlimok a Keresztesek Ellen szervezet kampányt indított annak érdekében, hogy független iszlám államnak kiáltson ki tizenkét brit várost, közöttük „Londonisztánt”. Az úgynevezett Iszlám Emirátusok a saría által irányított, a brit jogállamiság alól kivont autonóm enklávék lettek volna. A tervezet a következő városokat nevezte meg: Birmingham, Bradford, Derby, Dewsbury, Leeds, Leicester, Liverpool, Luton, Manchester, Sheffield, valamint az északkelet-londoni Waltham Forest és a kelet-londoni Tower Hamlets.

Anjem-Choudary-014.jpg

Anjem Choudary, itt még szabadlábon

A 2011 novemberében betiltott Muszlimok a Keresztesek Ellen egyike az al-Muhadzsirún szélsőséges iszlamista csoportnak, amit még 2010 januárjában tiltottak be. Egy 2014-ben, a londoni Henry Jackson Társaság által publikált tanulmány szerint minden, Nagy-Britanniában elítélt öt terroristából egynek több mint egy évtizeden át volt kapcsolata az al-Muhadzsirúnnal.

A Hope Not Hate nevű brit antifasiszta csoport 2013 novemberi nyomozó riportja szerint az al-Muhadzsirún volt „az egyedüli legnagyobb, terrorizmushoz vezető átjáró az újabb kori brit történelemben.” A csoport alapítója, Anjem Choudary hosszú időn át szabadlábon agitálhatott a saría nagy-britanniai bevezetéséért.

lutfurrahman.jpeg

Lutfur Rahman

Eközben Nagy-Britannia első közvetlenül megválasztott polgármestere – Choudary közeli szövetségese, a Tower Hamlets-i polgármesteri posztról korrupció miatt azóta lemondatott Lutfur Rahman – illegális eszközöket vett igénybe 2014-es újraválasztásakor. A lakosoknak azt mondták, nem jó muszlimok, ha nem az egykori Kelet-Pakisztánban – ma Banglades – született Rahmanra szavaznak, aki még kisgyerek korában került Nagy-Britanniába.

A bengáli Weekly Desh című lapban 101 iszlám közéleti személyiség jelentette ki, hogy másra, mint Rahmanra szavazni, iszlámellenes bűncselekmény.

Luton

A Londontól 50 kilométerre északra lévő Luton lakosságának negyede muszlim – vagyis 50 ezren a 200 ezerből. Zömük pakisztáni (30 ezer) és bangladesi (13 ezer). Sokan a Bury Parkban, ebben a jól ismert muszlim enklávéban élnek, ahol még az etnikai tisztogatás vádja is felmerült – zaklatták az idősebbeket, amíg el nem költöztek. A BBC tudósítása az etnikai tisztogatásról:

A második rész:

A városközponttal határos Bury Park – amely „város a városban” – a magas munkanélküliségről, a kábítószerről és a családon belüli erőszakról nevezetes. Valamint arról, hogy két tucatnyi mecset és medresze szolgál ki legalább tíz különböző muszlim csoportot vagy szektát, amelyek közt van a Hizb út-Tahrír, a szalafisták, a szúfisták, a deobandi iskola hívei és a barelvisták. Bury Park legnagyobb mecsetje a Lutoni Központi Mecset, ahol minaretre erősített hangosbeszélőkön szólítják imára a hívőket.

Bury Park ad otthont továbbá két tucatmyinak abból a több mint hatszáz brit dzsihádistából, akik Szíriába és Irakba mentek harcolni. A BBC azokról a lutoni muzulmán asszonyokról is készített riportot, akik szintén ki akarják venni a részüket a szíriai konfliktusból.

Egy megfigyelő ezt írja

Web Mecca.JPG.gallery.jpg

„Amikor a Bury Park szívében megnyílt a Mecca Bingo Hall, a felirat betűit beverték. A neon Mekka felirat, állították egyes muszlimok, a vallásukat inzultálta, mert a legszentebb városuk nevét a szerencsejátékkal hozta összefüggésbe. Összekenték azokat a hirdetéseket és reklámtáblákat, amelyen megítélésük szerint túl sok látszott a nőkből. Egy evangélikus templomra graffitiket festettek. Az elmúlt tizennyolc hónapban körülbelül harminc nem-muszlim otthont támadtak meg. A Bury Park multikulturalizmusa alighanem annyit jelent, hogy a pakisztáni muszlim a bangladesi muszlim szomszédságában él, és az ő szomszédságukban nem él se fehér, se fekete, se barna.

A BBC-nek a lutoni szélsőségesekről szóló egyórás dokumentumfilmje:

Birmingham

Birmingham a Trójai Ló Hadművelet középpontja, egy állítólagos összeesküvésé, amelynek muszlim résztvevői azzal próbálkoznak, hogy iszlamizálják a város általános és középiskoláját. A hatóságok jelenleg vizsgálják az iszlamisták tevékenységét legalább huszonöt birminghami iskolában – eredetileg csak négyben kezdődött vizsgálat. A terv mögötti stratégia arra irányult, miként lehetne az iskolák irányítását a nem mohamedán igazgatók kezéből kicsavarni, és olyan embereket ültetni a helyükre, akik szigorú iszlám elvek alapján működtetik a tanintézeteket.

birmingham.jpg

Amióta a Trójai Ló Hadműveletre fény derült, a brit hatóságoka csak Birminghamben sok száz figyelmeztetéssel árasztották el – emailekkel, levelekkel, telefonokkal, amelyek szülőktől, tanároktól és iskolaigazgatóktól származtak – a városi iskolákkal kapcsolatos iszlám fundamentalista praktikákról.

A Birmingham Mail 2009-ben jelentette, hogy az őshonos brit munkásosztály-beli brummie-k (ez a barátságos jelző egyszerre vonatkozik a lakosokra, valamint a birminghami kiejtésre és dialektusra) attól tartanak, városuk bizonyos részeibe már nem tehetik be a lábukat. A cikk a UK Közösségi és Helyhatósági Minisztériuma kutatását idézte, amelynek során a Castle Vale negyed lakosait kérdezték ki a bevándorlással kapcsolatos érzéseikről.

A riport rávilágított azokra az aggodalmakra, amelyek szerint a fehér emberek nem szívesen látott vendégek éjszaka Birmingham egyes részein, és egy névtelen férfit idézett, aki leírt egy „ázsiaiak” által lakott részt, ahol az út mentén festékszóróval fújták fel: „8:30 után fehérek számára tiltott terület.” Ezt mondta, némiképp belezavarodva a végére:

„Talán keményebben kell munkálkodnom azon, hogy megértsem a kultúrák másságát meg az ilyesmit, de amikor körbeautózom Birminghamben, látok dolgokat, amiknek nem lenne szabad megtörténniük. Itt vannak ezek a részek, amiket átvettek teljesen… és az ember tényleg nagyon kellemetlenül érzi magát. Nem csak én, és én csak autóval hajtok be ezekre a részekre, soha be nem mennék gyalog, nem én. Arra az esetre, ha csináltam valamit, amit én… mert a kultúrájuk vagy a vallásuk miatt fenyegetés volt ez vagy inzultus vagy valami, mert mi ezt nem értjük.”

sharcontrollézone.jpg

2011-ben a Standpoint magazin első kézből származó beszámolót közölt egy egyházi személy feleségétől, aki négy évig lakott Birminghamben, s onnan tért vissza Londonba. Ezt írta:

„Négy éven keresztül laktunk Birmingham belvárosában, ami húsz évig volt rendőrségi no-go zóna. Tudtunk erről, mert valami civil ruhás zsaruk mondták el, amikor arra kértek minket, hogy használhassák a paplakunkat megfigyelőállás gyanánt a narkóbandák ellen, amelyek elárasztották a negyedet. Még ez alatt az idő alatt is láttuk, hogy változik a városrész. Amikor megérkeztünk, a lakosság főként pakisztániakból állt. Most már legalább annyian vannak a szomáliak. A legtöbb lepukkadt ír kocsmát az alatt alakították át mecsetté, amikor ott laktunk.”

„Egy nap a férjem beszélgetett egy emberrel, aki futólag emlékeztetett Arábiai Lawrence-re, és aki épp akkor érkezett meg Antwepenből – egy volt az egyre nagyobb számú muzulmán közül, akik EU-s útlevéllel érkeznek ide. Megkérdezte, minek jött Birminghambe. Őt meglepte a kérdés: ’Mindenki tudja. Birmingham a legjobb hely egész Európában arra, hogy tiszta muzulmán életet éljen az ember.’ Nos, nyilván jó néhány olyan hely van Európában, ahol a muszlimok teljesen szabadon gyakorolhatják vallásukat, de gyanítom, csak kevés olyan van, ahol annyira keveset érintkezhetnek a polgárokkal és egy nyugati állam törvénykezésével, ha egyszer ezt választják.”

„Tudom, hogy különösnek és eltúlzottnak tűnhetnek a történeteim egy a multikulturalizmusba beleszületett és azon nevelkedett londoni olvasó számára… Amikor nemrégen elmeséltem egy barátnőmnek, miként lengett hónapokon át vidáman egy, a Szent András futballstadionhoz közeli házon a Talibán lobogója, ő felkiáltott: ’Hát nem tudtatok szólni a rendőrségnek?’ Ekkor jöttem rá, hány belső városrészünket hagyták sorsára a legfontosabb dolgozóink: orvosok és nővérek messziről autóztak ide, a rendőrség, ahogy azt már korábban említettem, bezárta az őrseit, és soha be nem merészkedett ide, legfeljebb extrém helyzetben – őket meg a mentősöket köztudottan megtámadták –, még a helyi imám is barátságosabb helyen lakik.”

Figyelmeztetések, amelyek süket fülekre találtak

2014 januárjában Sir Tom Winsor, Anglia és Wales rendőri erőinek főfelügyelője azt nyilatkozta a Timesnak, hogy „Nagy-Britannia egyes részeinek megvan a maga igazságszolgáltatása”, és gyakorta senki nem jelent olyan súlyos bűncselekményeket, mint becsületgyilkosságok, családi erőszak, gyerekek szexuális bántalmazása, női nemi szervek megcsonkítása.”

tomwinsor.jpg

Hozzátette: „Vannak olyan, másutt születettekből álló közösségek, akik soha nem fordulnak rendőrséghez. Vonakodom attól, hogy a szóban forgó közösségeket megnevezzem, de vannak közösségek más kultúrákból, akik jobban szeretik a rendőri munkát maguk elvégezni. Közép-Angliában vannak városok, amelyekbe a rendőrség soha nem száll ki, merthogy soha nem is hívják. Soha nem hallanak semmilyen bajról, mert azt a közösség a maga részéről elrendezi. Nem arról van szó, hogy a rendőrség fél bemenni, vagy nem akar bemenni ezekre a területekre. De ha egyszer a rendőrséget nem kérik arra, hogy segítsen, akkor természetesen nem fogják tudni, mi történik.”

Hasonló figyelmeztetések hangzanak el egy rejtettkamerás dokumentumfilmben, amelyet a Nagy-Britanniában üzemelő nyolcvanöt saría-bíróság egyikében rögzítettek, és ami feltárja a szisztematikus diszkriminációt, amelyet sok nő szenved el a muszlim jogászoktól.

A Nagy-Britannia Saríabíróságainak Titkai című filmet a BBC készítette el, és először a BBC Panorama sugározta 2013 áprilisában. A művelet bebizonyította, amit már régóta lehetett sejteni: a saríabíróságoknak, amelyek bejáratottan működnek országszerte lakásokban és mecsetekben, a brit joghoz a fonákjáról van közük. Jóllehet ítéleteik jogilag nem kötelezők, azok, akikre vonatkoznak, gyakran úgy érzik, alá kell vetniük magukat vallási hiedelmeik folytán, vagy mert a család és a közösség tagjai erre őket rákényszerítik.

trevorphillips.gif

Trevor Phillips

Trevor Phillips, a Faji Egyenlőség Bizottsága fekete bőrű elnöke egy beszédében azt mondta, a multikulturalizmus sokkal inkább megosztja a brit társadalmat, semmint egyesítené azt. Arra is figyelmeztetett, hogy „a teljesen kiérlelt gettók” faji és vallási alapokon jelennek meg. A Katrina hurrikán után, amelynek áldozatai főként a szegény feketék voltak, Phillips azt mondta

„Tény, hogy olyan társadalom vagyunk, amely, majdhogynem észrevétlenül, fajilag és vallásilag egyre megosztottabbá válik. Egyre egyenlőtlenebbé válunk etnikai alapon… Van néhány egyszerű igazság, amely összefűzhetne minket.”

Phillips hozzátette: egyes kerületek „szó szerint fekete lyukakká váltak, amelyekbe félelem és reszketés nélkül senki nem megy be, és ahonnan senki sértetlenül nem távozik.” Arra figyelmeztetett, hogy a helyzet végeredményben New Orleans-i stílusú Nagy-Britanniát eredményezhet, „ahol passzívan élnek egymás mellett etnikai és vallási kisebbségek, és egymást a különbségek kerítése fölött méregetik.” Ezt a következtetést vonta le:

„Alvajárók vagyunk, akik a szegregáció felé botorkálunk. Idegenekké válunk egymás számára, hajótöröttként hagyunk hátra közösségeket, amelyek lemaradnak a fősodortól.”

Lord Ouseley, a Faji Egyenlőség Bizottsága korábbi elnöke egyetértett mindezzel. „Nagyon is léteznek etnikai csoportok koncentrációi és gócai a szegénység, a fajgyűlölet, a kirekesztés és a diszkrimináció sújtotta területeken”, mondta a BBC Today című műsorának. „Ez nem újdonság. Ez már egy ideje velünk van. Lehet, hogy rosszabb lesz.”

nziarli.jpg

Michael Nazir-Ali, az anglikán egyház akkori egyik legmagasabb rangú püspöke arra figyelmeztetett, hogy az iszlám szélsőségesség országszerte no-go zónákat hozott létre, ahová más hitűeknek belépni igencsak veszélyes. A Sunday Telegraphban publikált esszéjében ezt írta

„Ennek [a multikulturalizmusnak] az egyik eredménye az, hogy még jobban elidegeníti a fiatalokat attól a nemzettől, amelyben felnőttek, valamint a máris elszeparált közösségelket no-go zónákba tereli, ahol az ehhez az ideológiához [az iszlám szélsőségességhez] való hűség az elfogadhatóság jele lett.”

„A más hiten lévők, más emberfajtához tartozók a velük szembeni ellenségesség, vagy akár az erőszak kockázata miatt nehéznek találhatják, hogy ott éljenek vagy dolgozzanak Sok szempontból ez az érem másik oldala a szélsőjobboldali megfélemlítéshez képest. Kísérletek történtek arra, hogy bizonyos területek ’iszlám’ jellegét kialakítsák, például azzal, hogy ragaszkodnak az adhan, vagyis az imára hívás mesterséges felerősítéséhez.”

„Az ilyenfajta erősítés természetesen ismeretlen volt a brit történelem java részében, és használata mindenféle kérdést vet fel a zajszintről és arról, vajon a nem muzulmánok valóban kíváncsiak-e egy másik hit napi ötszöri krédójára egy hangosbeszélőn.”

„Máris létezik nyomás, hogy a saría bizonyos aspektusait érvényesíteni lehessen a brit polgári jogban. Bizonyos terjedelemben ez már sikerült is, ami a saría-kompetens bankolást illeti, de vajon mérlegre tette-e bárki ennek a messzemutató következményeit?”

Nazir-Alit széles körben elítélték politikailag nem korrekt megfigyelései miatt. Nick Clegg, a Liberális Demokraták vezetője kijelentette, hogy mondanivalója „a valóság nagymérvű karikatúrája.” William Hague, aki abban az időben az árnyékkormány külügyminisztere volt, azt állította, Nazir-Ali „alighanem túltolta”. A Brit Muszlim Tanács „iszonytató rémhírterjesztéssel” vádolta.

Ám nem telt bele egy hónap, és máris letartóztatással fenyegettek két keresztény prédikátort, akik „gyűlöletbűncselekményt” követtek el – azzal, hogy az evangéliumot osztogatták Alum Rockban, Birmingham zömében muzulmánok lakta negyedében. A prédikátorok egyike, Joseph Abraham ezt mondta:

„Nem tudtam elhinni, hogy ez megtörténik Nagy-Britanniában. Az anglikán egyház nemrégiben bírálta a rochesteri püspököt, amikor azt mondta, hogy no-go zónák vannak Nagy-Britanniában, de igaza volt; no-go zónák kétségtelenül vannak a keresztények számára, akik megosztják az evangéliumot.”

Társa, Arthur Cunningham így nyilatkozott:

„Ő [a rendőr] közölte, muszlim területen vagyunk, és nincs megengedve, hogy itt keresztény üzeneteket osztogassunk. Azt mondta, gyűlöletbűncselekményt követünk el azzal, hogy azt mondjuk a fiataloknak, hagyják el az iszlámot, és közölte, hogy be fog minket vinni a kapitányságra.”

Ezután az árnyékkormány belügyminisztere, David Davies azzal vádolta a mohamedánokat, hogy egyfajta „önkéntes apartheiddel” zárt társadalmakba kényszerítik önmagukat, és azt követelik, hogy semmiféle kritika ne érhesse őket. Védelmébe vette Nazir-Alit:

„Nazir-Ali püspök egy igen súlyos problémára hívta fel a figyelmet. A kormány zavaros és kontraproduktív megközelítése azzal a kockázattal jár, hogy egy sor zárt társadalom jön létre egyetlen nyitott és kohéziós társadalom helyett. Ez annak a kockázatát generálja, hogy felbátorodik a radikalizáció, és létrejön a hazailag nevelt terrorizmus.”

Az összeállítás a Gatestone Institute-ban jelent meg.  Szerzője Soeren Kern

További források

A videón muzulmánok támadnak rá egy fehér párra Walsallnál, Birminghamtől nyolc mérföldre:

Muzulmán fiatalok fehér lányokra támadnak Nagy-Manchesterben, Ashton-under-Lyne-ban:

Iszlám fiatalok Kelet-Londonban tűzijáték-petárdákat lőnek ki rendőrökre:

Mohamedánok félbeszakítanak a lancashire-i Burnleyben egy tévéinterjút:

Egy igazhitű halálosan megfenyegeti a férfit, aki az utcai imádkozást filmezi:

Muzulmánok támadnak meg sörivő amerikai diákot Kelet-Londonban:

A BBC dokumentumfilmje a kelet-londoni Barkingban és Dagenhamben zajlott „white flight”-ról:

A BBC Panorama dokumentumfilmje a lancashire-i Blackburnben zajló szegregációról, első rész:

Második rész:

Harmadik rész:

A BBC filmje a lutoni etnikai tisztogatásról, első rész:

Második rész:

Egyórás BBC dokumentumfilm a lutoni szélsőségesekről:

Húszperces dokumentumfilm London’s Holy Turf War címmel:

Háromnegyed órás dokumentumfilm a brit muszlimok körében dívó többnejűségről:

A BBC Panorama rejtettkamerával felvett dokumentumfilmje egy saríabíróságról, első rész:

Második rész:

Félórás dokumentumfilm a „becsületből” elkövetett bűncselekményekről:

Félórás BBC dokumentumfilm arról, miként használnak ki muszlim férfiak szexuálisan fiatal szikh lányokat:

Negyedórás dokumentumfilm a szíriai brit dzsihádistákról:

Háromórás BBC dokumentumfilm Generation Jihad címmel, első rész:

Második rész:

Harmadik rész:


vissza

facebooktwitteremail