Gyertek haza!

Magyarország mellett a többi kelet-európai államban is kezdenek idegeskedni a sok százezer életerős és munkaképes polgáruk távozása miatt. Joggal. Tetszettek volna ott is fizetést adni.

gyere-haza-fiatal-londoniapro-51028.jpg

Csúfos kudarcba fulladt a budapesti kormány Gyere haza, fiatal! fantázianévre hallgató programja, aminek az lett volna a lényege, hogy külföldre áttelepült, elsősorban otthon is használható diplomával rendelkező embereket csábítsanak haza. Ez azonban egyre nehezebb feladat. A magyar és az angol minimálbér közt a különbség ma már körülbelül hatszoros, és minél magasabbra megyünk a képzettségben, annál szélesebbre nyílik az olló. Amellett a pénzen kívül vannak más bajok is.

Igen ám, de ha valahol százezrek tűnnek el egy-két év alatt – akiknek a munkája hiányzik az iparban, a kereskedelemben, az oktatásban, a szállításban és megannyi más területen –, és máshová fizetik az adó-, tb- és nyugdíjjárulékot (amit otthon egyébként nem biztos, hogy fizetnének – csak akkor, ha lenne munkájuk), az előbb-utóbb jelentkezik a statisztikákban. Aztán meg a való életben.

lett.jpg

Felvonulás Lettországban a Waffen-SS emlékére. Normális embereket ez nem nagyon csábít haza

Az Angliában élő és dolgozó magyarok többé-kevésbé tisztában vannak azzal, milyen ambivalensen nyilvánul hozzájuk a hatalom és a társadalom egyaránt – főként a megvetéssel vegyes irigykedés dominál, de egyre gyakrabban találkozni az interneten a felhabzó gyűlölködéssel is. De mi a helyzet a többi kelet-európai államban?

Lettország épp most indított kampányt, hogy hazacsalogassa a külhonba szakadtakat. Ez az ő esetükben elsősorban a skandináv országokat jelenti, de vagy 65 ezren Nagy-Britanniát választották. Nekik szól ezekben a napokban a Jackson Five 1969-es slágere, az I Want You Back.

A nyugati országokba évek óta tartó kivándorlás a balti államban előidézte a „brain drain”, vagyis az agyelszívás jelenségét, ami egyébként az egész kelet-európai térségben egyre vészesebben fenyegeti a tudományos életet, az innovációt és ezen keresztül magát a gazdasági teljesítőképességet is. A lettek kampánya megpróbál a hazaszeretetre és a honvágyra hatni, a nóta szövege pedig az ország önkritikáját érezteti: „I was blind to let you go, I need one more chance”, azaz: „Vak voltam, hogy hagytalak elmenni, adj nekem még egy esélyt”.

Más kelet-európai országok is azon törik a fejüket, miként lehetne megállítani az exodust – és persze az is dilemma, hogy érdemes-e, hiszen a Nyugaton dolgozók egy tekintélyes hányada jókora összeget küld haza, és ez konkrétan megmutatkozik a GDP-ben is. Akár a 3-4 %-ára is felmehet. Más számítások viszont azt mutatják, hogy az agyelszívás elviszi a vámon azt, amit az ország nyer a réven: ma állítólag a GDP 7 %-a vész oda, és ez néhány éven belül 9 %-ra emelkedhet.

Eastern-Europe-702562.jpg

A lengyeleknél a lakhatásban, az álláskeresésben és az egészségügyi ellátásban számíthatnak állami segítségre a hazatérők, Románia elsősorban az üzleti vállalkozásokat és az egyetemeket állítja csatasorba, kedvező ösztöndíjakat és foglalkoztatási lehetőségeket ajánlva azoknak, akik a hazatérés gondolatával kacérkodnak.

Az Egyesült Királyságban ma mintegy 700 ezer lengyel születésű áttelepült él, a litvánok száma 115 ezer, a románoké 80 ezer, a letteké 65 ezer.

Senki nem tartja valószínűnek, hogy ezek az emberek tömegesen hazaáramlanának, sokkal inkább azt, hogy a Brexit – bár vonakodva álltak neki az angolok, és láthatóan addig húzzák, amíg csak lehet – felpörgeti a kelet-európai áttelepülést, hiszen jelenleg még a kilépéspártiaknak sincs elképzelésük arról, milyen feltételek mellett lehet majd 2019 után dolgozni jönni Angliába.

Eastern-Europe-630342.jpg

Ráadásul 2020 lesz az év, amikortól a kelet-európai államok – köztük Magyarország – sokkal, de sokkal kevesebb uniós pénzt fognak kapni. Az uniós pénzek – a külföldi befektetések és a betelepült multik mellett – minden kelet-európai országban a harmadik nagy jövedelemforrást jelentik a költségvetés számára. Ebből valósul meg Magyarországon a beruházások 90 %-a. Ha ez leáll, az életszínvonal hatalmas mérvű csökkenésével lehet számolni.

Nem valószínű tehát, hogy Lettország, Magyarország és a többiek újabb esélyt kapnának a Nyugaton dolgozó polgáraiktól.


vissza

facebooktwitteremail