Unatkoznak a szírek a kis skóciai szigeten

Az Egyesült Királyságban menedékjogot kapott és Bute szigetén elhelyezett szíriaiak nem érzik jól magukat. Egyebek mellett arra panaszkodnak, hogy új otthonuk „tele van öregekkel, akik arra várnak, hogy meghaljanak”, tudósít a Daily Telegraph, amely az érintettek biztonságára való tekintettel kitalált névvel illeti a riport szereplőit.

argyll-bute_1427262a-large_trans++qVzuuqpFlyLIwiB6NTmJwfNLcWatHis1V_3CKt3MGAY.jpg

Nem elégedett a helyzetével az a két szír család, akik az ország befogadó programja keretében egy távoli skót szigetre kerültek. Többek közt azért zúgolódnak, mert környezetükben túl sok az idős ember, akik „arra várnak, hogy meghaljanak”, és ők szívesebben laknának Glasgow-ban vagy Manchesterben, ahol pörgősebb az élet.

A menekültek mindazonáltal dicsérik a skótokat, és nem felejtették el azt sem, hogy Bute szigetén melegen fogadták őket, de felemlegetik, hogy nem találna maguknak munkát, és szégyellik, amiért segélyeken kell élniük.

Abd, a 42 éves, négygyermekes apa így nyilatkozott: „Érzésem szerint egy választásom van most, az, hogy itt haljak meg. Csak az, hogy meghaljak, semmi más.”

83823659_Bute-syrians-NEWS-large_trans++PA5DWNuX8njm0brtxrGlKaRBrK7ybFg8-R_NqE6kzNM.jpg

Városiasabb környezetre számítottak

A családok elszigeteltnek érzik magukat, küszködnek az angol nyelv rejtelmeivel, és semmi nincs, amivel elfoglalhatnák magukat a Firth of Clyde szigetekhez tartozó földdarabkán. A Firth of Clyde a Hebridák és az Északi-szigetek után Skócia harmadik legnagyobb szigetcsoportja.

Egyesek arról számolnak be, hogy minden idejüket a falak közt töltik, legfeljebb rövid sétákat tesznek a sziget legnagyobb települése, Rothesay tengerpartján.

Abd hozzáteszi: „Először persze igazán boldog voltam, hogy a UK-be jöhetek. Ez az ország a szabadság anyja. Az emberek igazán jól, szépen bántak velem. Skócia gyönyörű.”

83824105_Bute-syrians-NEWS-large_trans++rS8Z1b0ZQjNoViJZ3HnGQ76ztNrHftW-DiaSnBtg5Y4.jpg

Alig járnak ki az utcára

„Imádom az időjárást”, állítja. „Vannak, akik kedvelik ezt a fajta időjárást és én is ilyen vagyok. Szeretem a telet. De itt már hat-hét hónapja nincs hová menni. Nincs mozgás, nincs semmi se. Most már nem is unatkozom. Most már depressziós vagyok.”

Azt sem rejti véka alá, hogy miután érzése szerint a tanácsi dolgozók megszégyenítették, egy egész üveg whiskyt megivott – öngyilkossági kísérlete részeként.

A családok nyolc hónappal ezelőtt érkeztek Skóciába a belügyminisztérium Syrian Vulnerable Person Resettlement, azaz Sebezhető Szíriai Személyek Letelepítése programja keretében, amelynek célja, hogy húszezer – rászorultság alapján kiválogatott és biztonságilag megszűrt – menekültet telepítsen le az országban 2020-ig.

A menekültek öt év erejéig humanitárius védelemben részesülő személy státuszát élvezik, szabadon vállalhatnak munkát és hozzáférhetnek a szociális ellátórendszerekhez, egy évig valamennyi költségüket a külföldnek szánt segélyekre elkülönített összegből fedezik.

Argyll és Bute tanácsa azon tizenhat skót helyhatóság között volt, amelyek jelentkeztek a programra, és miután tavaly novemberben megérkeztek az első szír családok, befogadtak néhányat közülük.

REU-SYRIA-CRISIS-16.jpg

Otthon azért jobban zajlott az élet

Abd megpróbált Glasgowban munkát szerezni, és úgy nyilatkozott, nem hitte volna, hogy ezen a kis szigeten végzi. „Azt gondoltuk, Londonba vagy Manchesterbe kerülünk. De valahányszor mondunk valamit arról, hogy elköltöznénk a szigetről, azt a választ kapjuk, hogy ’sokba került nekünk az, hogy magukat idehozzuk’. Úgy érzem, mintha kötelező lakhely lenne. Megszégyenítve érzem magam. Nem azért jöttem ide, hogy engem bárki ellenőrizgessen.”

A 31 éves Fatima és 41 esztendős férje, Hasszán két lányt nevelnek. Tolmácson keresztül elmondják: nagyon izgatottak lettek, hátha Glasgow-ba vagy Manchesterbe költözhetnek. A családok azt állítják, boldogabbak lennének olyan helyen, ahol több arab van, és könnyebben találnának munkát.

Bute-nak hétezer lakosa van, és elég magas a munkanélküliség. Az átlag szigetlakó az ötvenes évei közepén jár, és a lakosságnak még a fél százaléka se tartozik semmilyen etnikai kisebbséghez.

Abdot és Hasszánt odahaza bebörtönözték és megkínozták, így nagy megkönnyebbülést jelentett számukra, amikor sikerült elmenekülniük Homsz Baba Amr kerületéből, amit a harcok során földig romboltak.

Egy argyll-bute-i tanácsi szóvivő azt mondja, kiábrándítónak tartja, hogy a két család boldogtalan, és hozzáteszi: „Nem ez a hozzáállása a családjaink többségének, akik jól elvannak itt, és a támogatásból és a rendelkezésre álló segítségből a legtöbbet hozzák ki. Önkéntesek, valamint egy sor hivatal különösen keményen dolgozik azon, hogy támogatások egész sora segítse minden egyes családunkat.”


vissza

facebooktwitteremail