Mi, Európa

Közgazdasági érvel(get)éssel igyekezett a bevándorláspárti álláspontot alátámasztani a Guardian nemrégiben megjelent cikke, amelyet a Kroki teljes terjedelmében közölt magyarul az audietur et altera pars jegyében. A migrációt ellenzők viszonosságban semmilyen szinten nem reménykedhetnek: a multikulti hívei nem hajlandók meghallani érveinket. Azért csak hangozzanak el.

A Guardian Philippe Legrain brit közgazdászt, az Európai Bizottság előző elnöke, José Manuel Barroso volt gazdasági tanácsadóját idézi. A cikk az ő tanulmányára hivatkozva állítja, mekkora anyagi haszonnal kecsegtet a bevándorlás. Hogy konkrétan kit, arra nem tér ki, csupán könnyed kézzel dobálózik a tízmilliárd eurókkal, és azt a látszatot kelti, mintha a bevándorlást ellenzőknek az lenne a legnagyobb problémája és egyben tévedése, hogy a migránsok pénzbe kerülnek, pedig pénzt hoznak. Ez régi fogás: tulajdoníts a vitapartnernek olyat, amit nem mondott, aztán cáfold meg. Közben tettesd magad süketnek, a másiket meg nézd hülyének.

extreme-points-of-europe-mont-blanc-copyright-gorillaimages-european-best-destinations.jpg

A Mont Blanc

A kelet-európai olvasó már rögtön az érvelés elején felfedez egy ordas hibát. „A menekültek befogadására fordított egy eurónyi befektetés csaknem két euró gazdasági hasznot hajt öt éven belül”, állítja a meghivatkozott tanulmány. Egy nyugati értékeken civilizálódott ember könnyedén átsiklik ezen a semmivel alá nem támasztott ígéreten, a Lajtától keletre azonban rögtön megakad a szemünk a hibán. Mert nekünk évtizedek óta mondják, hogy még négy-öt év, és aztán majd jó lesz és látszanak az eredmények, miközben soha nem lesz jobb, csak rosszabb, kivéve azokat, akik mondják; nekik azonnal jó, már ha elhisszük a hazudozást.

Magyarországon különösen hozzászoktunk, hogy a józan ésszel teljesen ellenkező dolgokról akarnak meggyőzni minket, ám az úgynevezett baloldal, jóllehet nagyon sok mindent le akart már nyomni a társadalom torkán, soha fennállása során olyan kétségbeesett, görcsös dühvel nem akarta száznyolcvan fokos fordulatra kényszeríteni a közvélemény kilencven százalékát, mint a tavalyi migránsjárás idején, amikor tényleg minden és mindennek az ellenkezője elhangzott. Lássuk a legfontosabb és leggyakrabban elhangzott érveket.

1. Amit a Guardian is nyom: lehet, hogy most pénzbe kerülnek a menekültek (következetesen ezt a kiüresedett szót használják Magyarországon), de befogadásuk később kifizetődik. Az állítást illenék tudni alátámasztani számokkal és történelmi példákkal, hiszen a bevándorlás nem most kezdődött, hanem valamikor a hatvanas évek közepén; Németországban akkoriban váltották fel a törökök az olaszokat, portugálokat és jugoszlávokat, Franciaországban akkor kezdtek megjelenni az arabok, és az áldott emlékezetű Enoch Powell, akit – gyalázat – még a konzervatív Times is képes volt „ördöginek” nevezni ezért, 1968. április 20-án mondta el híres birminghami beszédét, amelyben arra figyelmeztette hallgatóságát: végzetes következménye lesz annak, ha Nagy-Britannia engedélyezi a nyakló nélküli bevándorlást a Nemzetközösség országaiból. Ötven éves jelenséggel állunk szemben, és nem akadt olyan közgazdász, aki be tudta volna bizonyítani, hogy Európának jót tesz a muzulmán bevándorlás. Ugyanis elsősorban róluk van szó, nem pedig arról, hogy más emberfajta képtelen lenne alkalmazkodni az európai viszonyokhoz. Ötven év alatt mintegy ötvenmillióra nőtt a kontinens iszlám lélekszáma, egyes helyeken – Marseille, a londoni East End, egyes párizsi külvárosok és bécsi kerületek – kiszorította az őslakosságot, példátlan károkat okozott, nem csak anyagiakban, a hidegháborús évtizedekben ráköszöntött jólétben elpuhult, jogait, igényeit megvédelmezni lassan képtelenné váló, agymosott, defetista németeknek, angoloknak, franciáknak. Már a harmadik generáció nő fel, és a multikulti hívei – vigyázzban áll az ész! – még képesek arra hivatkozni, hogy az Iszlám Állam terroristái közülük kerülnek ki, nem azokból, akiket annak idején befogadtak, és akik már nagyszülők. Leírhatatlan a kár, amit – nem önmagában a bevándorlás, hanem az iszlám bevándorlás és az iszlámhitűek elszaporodása okozott. Aki ez ellen szót emel, az fasiszta. És az is, aki arra szólítja fel a multikulti barátait: ugyan értékeljék tudományos módszerekkel az elmúlt fél évszázadot, és mutassák ki a muszlim bevándorlás értékeit, pozitívumait, a beilleszkedést, azt a rengeteg hasznot, amit hajtott, és ne azzal érveljenek, milyen jó lesz öt év múlva. De miként is lehetne tudományosan vizsgálni ezt az ötven évet egy olyan Franciaországban, ahol törvény tilt minden vallás szerinti nyilvántartást vagy megkülönböztetést, vagy egy olyan Németországban, amelynek lakóinak agyát tökéletesen kipersilscheinezték, kiöntve a fürdővízzel együtt a gyereket, és alkalmatlanná tették bármilyen önálló gondolatra, ami ellentétben van a Willkommenskultur ellentmondást nem tűrő diktátumával?

extreme-points-of-europe-zuidplaspolder-copyright-rudmer-zwerver-european-best-destinations.jpg

A tengertől elhódított holland földek

2. Magyarországon a leggyakrabban elhangzott migránsvédő érv, hogy „nem is akarnak itt maradni”. Természetesen nem akarnak, semmi okuk rá; Magyarországon nincs lerabolható szociális háló; Magyarországról még a magyarok is százezrével menekülnek a fizetésnek csúfolt gombok, a maffiaállam rablótevékenysége és a magyar ugar mindent lebénító szellemi sötétsége elől. Ennek azonban semmi köze ahhoz, hogy a migránsok jöjjenek-e „Germoney”-ba. Ne jöjjenek, mert lehet, hogy oda, Angliába meg Hollandiába mi, magyarok akarunk menni. Nem mint migránsok – mert ez is érv volt –, hanem mint áttelepültek, akik törvényes jogaikkal élve kiköltöznek Berlinbe vagy Aberdeenbe vagy Rotterdamba, mivel a hazai aljas politikai maffia árnyékában tisztességes munkával nem képesek megteremteni a maguk megélhetését, és mindenkiből mégsem lehet politikusbűnöző – se migránssimogató, se az a fajta, aki óriásplakátokon meg népszavazáson próbál hasznot kovácsolni ebből az egész rettenetes európai tragédiából. Mindazonáltal: Magyarországnak nem csak az az érdeke, hogy Magyarországon ne nőjön az iszlám bevándorlók száma, de az is az érdeke, hogy Németországban és a többi nyugati államban se nőjön, mert ha ezek elvesznek, Magyarország is elvész.

3. A migránsok összetétele. A Willkommenskultur „keresztes lovagjai” – igen, élükön a jelenlegi pápával – mindent megtesznek, hogy ezen a téren totálisan összezavarják az embereket. Határozott politikai törekvések voltak arra nézve, hogy a migránsoknak ne kelljen regisztrálni magukat, különösen ne kelljen ujjlenyomatot adniuk. Egy egész kontinens csurgó nyállal nézte, amint az emberek ezrével január elsejét mondják be születésnapjuknak. Sajtóhad dolgozott azon, hogy a médiának kiszolgáltatott, a szakmát nem ismerő, kritikátlan emberek minden „menekültben” ártatlan asszonyt és bociszemű kisgyereket lássanak (mintha egy nő nem gyereket szülne, és mintha a gyerek nem nőne fel), miközben a valóságban húszas éveiben járó, borotvahajvágású, kigyúrt, okostelefonokkal felszerelt, euróezrekkel kitömött, jól kitanított, álló falloszú fegyenchad rontott rá Európára. Egy szerencsétlenül járt, vízbe fúlt gyerek képével próbálták demoralizálni a humanizmusnak csúfolt hedonizmusba és lustaságba gárgyult Nyugatot – mintha ugyan bármi közünk lett volna hozzá! –, és fasiszta volt mindenki, aki feltette a kérdést: vajon miből taxiznak a „menekültek” Pireusz és Idomeni között, amikor az ott dolgozó hiénák nyilván annyit kérnek, amennyit nem szégyellnek? És ami a legfontosabb: vitapartnereink nem hajlandók tudomásul venni, hogy nem egyszerűen bevándorlásról, hanem iszlám bevándorlásról van szó. A Guardian írásának vége is arról beszél, milyen remekül beilleszkedtek az Egyesült Államokban is a Vietnam bolsevizálása elől elmenekült emberek. Tessék mondani: a kettő ugyanaz?!

extreme-points-of-europe-rossøya-copyright-yulia-avanessova-european-best-destinations.jpg

A legdélkeletibb pont: Paralimni

4. Az iszlám valós jellemzőinek tudomásul nem vétele, letagadása, a nem létező mérsékelt iszlám feltételezése. A politikai korrektség hívei vallásnak tekintik az iszlámot, holott az nem más, mint jobbára kölcsönvett vallási elemekkel megspékelt, agresszív világhódító náci ideológia, alsóbb- és felsőbbrendű emberekkel, az alsóbbrendűek megadóztatásának, rabszolgasorba döntésének igényével, a kereszténység és a zsidóság bizonyos válfajain kívül valamennyi más vallás hívei, illetve az ateisták kiirtásának igényével, ha meg nem térnek, a nők féktelen elnyomásával, a szexuális másságokat követők felakasztásával vagy más módon történő kivégzésével, bűnösök csonkolásával. Az iszlám alaptétele, hogy minden egyes ember muzulmánnak születik, csak félrenevelik. Aki muszlim létére más hitre tér, az halált érdemel, miként az is, aki felvette az iszlámot és utána visszatér régi hitéhez. Mindez nem az iszlám valamely „szélsőséges” változatának a jellemzője, hanem magának „az” iszlámnak a jellemzője. Aki mást mond, az nem ért hozzá, vagy hazudik. Nyilvánvaló, hogy nem a világ valamennyi muzulmánja követi a gyakorlatban ezeket az elveket, viszont egyetért velük. Muzulmán felvilágosodás vagy reformáció soha nem volt. Lehetnek egyének, akik nem értenek egyet ezekkel az elvekkel és a gyakorlattal, ők azonban az iszlám főárama szempontjából árulók, és meg kell őket ölni. Az iszlámot a maga legtisztább formájában az Iszlám Állam képviseli, amely hajszálra azokat az eszközöket alkalmazza, amelyeket a vallásalapító, Mohamed alkalmazott annak idején.

extreme-points-of-europe-punta-de-tarifa-copyright-arnau-dubois-european-best-destinations.jpg

Punta de Tarifa, a kontinentális Európa legdélibb csücske

5. Úgysem lehet nem beengedni őket. Az egyik legaljasabb érv. Magától értetődőnek tartja, hogy mindenki pacifista, és a katonaság meg a határőrség tulajdonképpen valami fölösleges csingilingi. Európának természetesen módjában áll megvédeni déli végeit, ahogyan Ausztrália is megvédi, mégpedig emberáldozat nélkül – jóllehet Európának, miként a nyugati civilizációnak általában, joga van akár emberéletek árán is megvédeni szuverenitását azoktól, akik jogilag semmi mások, mint közönséges határsértők. Ha a határsértő nem akarja halálát lelni határsértés közben – ne sértsen határt. Ennyire egyszerű. Mi vagyunk az erősebbek, mi mondjuk meg, ki jöhet be hozzánk és ki nem; és mi küldjük haza, akit haza akarunk küldeni. Ha pedig multikultit akarunk, majd mi megyünk el őhozzájuk, és mi fogjuk a saját kultúránkat rájuk erőltetni.

5. Kell a munkaerő. Ebben lehet igazság, jóllehet bebizonyosodott: nem lehet arra számítani, hogy majd a szorgos muzulmán tömegek termelik ki a heverésző Herrek, Signorok és Misterek nyugdíját. Már csak azért sem, mert a törökök jó érzékkel kiválogatják a menekültek közül azokat, akikre valóban szükség van, és csak a hasznavehetetleneket engedik tovább. Az európai munkaerőhiányt azonban semmiképp nem a fentebb jellemzett betolakodókkal kell megoldani. Nyugat-Európa esetében teljesen kézenfekvő, hogy a kelet-európai országokból kell szorgos, beilleszkedni akaró, reggel időben a munkahelyén megjelenő, nem „más kultúrájú” embereket toborozni, ahogyan az történik is. Lengyelek, litvánok, csehek, magyarok, de görögök és portugálok is összességében már milliószám dolgoznak nyugat-európai munkahelyeken.

extreme-points-of-europe-sulina-copyright-salajean-european-best-destinations.jpg

Sulina: a legkeletibb pont

A még így is hiányzó munkaerő, illetve a Kelet-Európában lassan már mutatkozó űr pótlására, illetve betöltésére sok milliónyi szorgalmas buddhista távol-keleti kínálkozik. Vietnamiak, laosziak, kambodzsaiak, thaiföldiek, és még sorolhatnánk, akiket toborzóirodákon keresztül szerződtethetnének Európába, célzott állásokra igény szerint, maximum öt esztendőre, ami kivételes esetekben egy alkalommal meghosszabbítható. Munkavállalásuk a fogadó ország állampolgárainak munkavállalásával azonos feltételek mellett történne, ugyanannyi bérért, ugyanannyi szabadsággal, ugyanolyan egészségbiztosítással, csak persze a levont nyugdíjjárulék nem őket illetné. Ami pedig a bevándorlást illeti? Indokolt esetben semmi akadálya. Ha az aspiráns jelentős tudós, élsportoló, valamely területen kiemelkedőt alkotott, vagy beengedése más módon jelentős hasznot hajt a fogadó országnak. Nem pár év múlva, hanem azon nyomban.

***

A nyugati civilizáció ellen az iszlám szinte létrejötte óta hadat visel, de ez a hadviselés 2001. szeptember 11-ével új korszakába lépett. Az új korszakot a kétségbeesés szülte. Az iszlám, amely megcsontosodott társadalmi rendje miatt évszázadok óta képtelen arra, hogy bármi pozitívummal járuljon hozzá az emberiség haladásához, nem nézheti ölbe tett kézzel, hogy a világ elmegy mellette egy bizonyos irányba, ők pedig szép lassan – de az olaj kifogytával egyre biztosabban – visszamennek oda, ahonnan jöttek. Nem érdekük, hogy ez a világ arra menjen tovább, amerre a Nyugat akarja, amerre Európa akarja.

extreme-points-of-europe-cabo-da-roca-copyright-botond-horvath-european-best-destinations-european-best-destinations.jpg

Cabo da Roca - a legnyugatibb pont: "a világ vége" Portugáliában

Mi viszont azt akarjuk, hogy ez a világ a mi igényeinknek megfelelően menjen tovább, és további Beethoveneket, Bartókokat, Shakespeare-eket és Madáchokat, Ronald Reaganeket és Richard Bransonokat, Neymarokat és Hosszu Katinkákat, Stephen Kingeket és Stephen Hawkingokat, Steve Jobsokat és Rubik Ernőket termeljen ki. Ezt akarjuk mi, Európa, és ez fog történni. A mi akaratunk fog diadalmaskodni, mert mi vagyunk a jobbak, mi vagyunk az erősebbek és mi vagyunk a szabadabbak. No-go-zone-nak ott a Mars, legalábbis egy darabig, de aztán elérünk oda is.

Szalontai István


vissza

facebooktwitteremail