Szenilis vagy sátáni?

A keresztesek, Eger várának hősei, a máltai erőd védői vagy Buda felszabadítói alighanem forognak a sírjukban. A katolikus egyházfők története a régmúltban is számtalan extrém csemegével szolgál az arra fogékonyak számára, ám Ferenc pápa korszaka minden szempontból új: megjelentek az egyházszakadás első látható jelei. Egyes követők a pápa legszélsőségesebb nézeteit viszik tovább, mások viszont eretneknek tartják és lemondásra szólítják fel.

Ferenc pápa némely nézetét felkapja a „fősodratú”, más megnyilvánulások pedig nem kapnak súlyukhoz méltó teret. Utóbbiak közé sorolható a tavalyi dél-amerikai körút egy ecuadori mozzanata. Guayaquil városában, ahol egymillióan voltak kíváncsiak a római püspökre, az egyházfő spanyol nyelvű miséjében azt jelentette be Ecuador és a világ katolikusainak, hogy Isten szava arra szólítja fel őt – Ferencet –, hogy „vizsgálja felül a szövegek legszentebbjét, a Tízparancsolatot”.

st_peter_vatican_city_810_500_55_s_c1.jpg

Mint az széles körben ismert, a Tízparancsolat része annak a 613 parancsolatnak, amelyet a zsidó nép kapott Egyiptomból való kivonulása után a Sínai hegyén, és azt a zsidóságból kialakult két másik világvallás, a kereszténység és az iszlám szentnek ismeri el. Eltekintve attól, hogy a Tízparancsolat az európai és észak-amerikai keresztény civilizáció egyik alapja, felettébb érdekes a kérdés, hogy Isten vajon melyik részét illetően gondolta volna meg magát, és ha így tesz, vajon miért bízza a felülvizsgálatot valamely szolgájára, és miért nem nyilatkoztatja ki azt ő maga.

A felülvizsgálat szükségességét Ferenc azzal magyarázta, hogy a kereszténység világszerte egyre növekvő mértékben néz szembe a modern társadalom gonoszsága általi kísértésekkel. Szerinte a revízió alá vett parancsolatok a változó időkre reagálnak.

Azt a parancsolatot, amely meghagyja a szülők tiszteletének kötelezettségét, úgy szövegezné át a pápa, hogy a szerencsétlen keresztény gyermek abban az esetben is köteles e tiszteletet kinyilvánítani, ha történetesen nem tudni, melyik az ő atyja és melyik az anyja – mert épp egyazon nemhez tartoznak, nem beszélve a szinte végtelen kombinációs lehetőségekről. Ami pedig a helyén nem való szexuális viselkedést, egyebek között a házasságtörést és a férfiak közti homoszexualitást tiltó parancsolatot illeti, teljes egészében el kell távolítani, hiszen Istennek kegye valamennyi gyermekére kiterjed.

Ezeknél az érdekes meglátásoknál azonban jóval nagyobb port vertek fel a pápa iszlámvédő kijelentései. Egy évvel ezelőtt a római püspök a vallási toleranciára szólított fel (nem mindig volt ez így), s elhíresült egyórás beszédében oda nyilatkozott, hogy mindaz, ami a Koránban foglaltatik, épp oly érvényes, mint a Biblia tartalma.

„Jézus Krisztus, JHVH, Allah. Mindezen nevek azt az entitást írják le, amely egyértelműen ugyanaz világszerte. Szükségtelenül ontottak vért évszázadokon át hitünk elválasztásának vágyától vezettetve. Ez kell azonban legyen a koncepció, amely egyesít bennünket emberekként, nemzetekként és világként, amelyet a hit köt össze. Egyesült erővel el tudjuk hozni a béke precedens nélküli korszakát, minden dolgunk az, hogy olyan állapotot érjünk el, amelyben tiszteljük mások hitét, mivel valamennyien Isten gyermekei vagyunk, függetlenül attól, milyen nevet választunk, amikor hozzá szólunk. Hitünk egyesítésével csodálatos dolgokat vihetünk végbe a világban, és egy ilyen mozgalomnak az ideje most jött el. Többé nem fogjuk mészárolni szomszédainkat az Istenük megszólítása feletti különbözőségek miatt.”

Vannak-e olyan magas beosztású emberek a katolikus egyházban, akik rábólintanak ezekre az új tanításokra? Ha nem is szép számmal, de akadnak. Theodore McCarrick érsek, aki 2001 és 2006 között Washington püspökeként szolgált, jóval tovább ment Ferenc óvatos megfogalmazásánál, és azt hangoztatta, hogy a kereszténység és az iszlám egyazon alapokon osztoznak. Ez persze igaz, de McCarrick nem a zsidóságra gondolt.

McCarrick.jpg

McCarrick. Felvette volna az iszlámot?

„Istennek, az irgalmasnak és a könyörületesnek a nevében”, köszöntötte egy szeptemberi sajtókonferencia résztvevőit az érsek, a gyakorlatban mutatva meg, mit jelent szerinte a Ferenc által meghivatkozott állapot: egyebek közt azt, hogy egy katolikus főpap iszlám köszöntéssel üdvözli a megjelenteket. Miért is ne, ha egyszer az a véleménye, hogy alapjában mindkét vallás ugyanaz. A találkozót a Muzulmán Közügyi Tanács szervezte. Az iszlámhitűek számára igen fontos ez a mondás, a Koránban száznál többször is benne van, és rokon a katolikusok „Az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a nevében” bevezetőjével.

McCarrick kifejtette, hogy „a katolikus társadalmi tanítás alapja az emberi személy méltósága… [és] miközben az ember tanulmányozza a szent Koránt, miközben tanulmányozza az iszlámot, alapvetően ugyanezt tanította Mohamed, a próféta, béke legyen vele.”

McCarrick hetvenegy éves volt, amikor tizenkilenc Korán-hívő felrobbantotta a Világkereskedelmi Központot és meggyilkolt háromezer embert. Egyike a ma élő 213 bíborosnak, de mivel már túl öreg, az egyházi vitákon nincs szavazati joga.

Robert Spencer, az iszlám egyik jeles ismerőse és egyben egyike azoknak az embereknek, akit a mohamedánok a legjobban gyűlölnek ezen a világon, joggal tette fel a kérdést: „McCarrick bíboros áttért az iszlámra?” A „béke legyen vele” kifejezést ugyanis a muszlimok mondják el minden egyes alkalommal, amikor Mohamed nevét említik – ha egy beszédben százszor, akkor százszor –, „úgyhogy talán nincs tisztában azzal, hogy épp egy iszlám hitvallást tett meg.”

Spencer szerint az is erős túlzás, hogy a Korán ugyanazt tanítaná, mint a Biblia. Nagyon is különbséget tesz az emberek közt, „a legjobbaknak” nevezve a muszlimokat és „leggonoszabb teremtményeknek” a hitetleneket. „Mohamed Allah küldötte”, írja a Korán. „Akik őt követik, könyörületesek egymáshoz és könyörtelenek a hitetlenekhez.”

Az iszlám egyenlőségfelfogásról a törökországi örményektől az egyiptomi koptokon és az egész iszlám világból elűzött zsidókon át az iraki káld katolikusokig sokan beszélhetnének. McCarricket ez azonban nem zavarta a sajtótájékoztatón, ahol a bíboros szájából elhangzott: „Együtt vagyunk az ördöggel szemben, a gyilkossággal szemben, a rombolással szemben… Isten áldjon meg benneteket ebben a munkátokban” – közölte többek közt az Észak-Amerikai Iszlám Szervezet vezetőjével. Ezt a csoportot korábban a Gázai-övezetet megszállva tartó Hamasz terrorszervezetnek juttatott pénzadományokkal hozták összefüggésbe.

„Hiszünk abban, hogy az iszlám egy vallás, amely segíti, nem pedig megöli az embereket… A muzulmán közösség mindig ezt tanította” – tette hozzá McCarrick.

De mit szólnak mindehhez azok a katolikusok, akik bárhogyan is próbálkoznak, nem látják a hasonlóságokat a két vallás közt, és annak sem tudnak felhőtlenül örülni, ha a keresztény kisgyermeknek ezentúl tisztelnie kell az apját és az apját, ha hosszú életű akar lenni ezen a földön?

A Péter Sziklája című honlapon magyarul is olvasható az a nyílt levél, amely szerint Ferenc pápa „egyre több olyan aggasztó előjelet mutat, amely szembemegy a hagyományos egyház tanításával, fegyelmével és szokásaival, de mindazon hívőkkel is, akik mindezt megpróbálják megvédeni”, és ha a pápa nem képes a mostani irányán módosítani, akkor – mondjon le.

A levél szerzői felhánytorgatják, hogy a katolikus egyház feje „a papság köreiben található ’meleg személyek’-kel szembeni tiszteletét fejezte ki, és különösen azzal, hogy egy hírhedten homoszexuális papot nevezett ki a saját udvartartásának fejeként, aki visszataszítóan bizalmaskodik Önnel. Szexuálisan deviáns egyéneknek széles körben biztosított audienciát, beleértve a transzszexuálisokat és a homoszexuálisokat, nem egyszer telefonon személyesen intézve ezeket a találkozásokat. Ön nemcsak rehabilitált, de még rangos kinevezéssel is kitüntetett két olyan teológust, akiket az Ön két közvetlen elődje felfüggesztett, vagy éppen homoszexualitás-hirdetőket, és olyan főpapokat, akik homoszexuális papok által elkövetett szexuális bűncselekményeket próbáltak meg eltussolni” – háborognak az aláírók.

ricca-pope-francis_2622725k (1).jpg

Meleg pillanat a pápa és Monsignor Battista Ricca között: "egy hírhedten homoszexuális papot nevezett ki a saját udvartartásának fejeként, aki visszataszítóan bizalmaskodik Önnel" 

A levél, amely felidézi egy ministránsfiú megaláztatását, egyes szerzetesrendek üldöztetését, leszögezi: „Ezek az intézkedések egy ideológia által motivált diktátor tettei, nem pedig egy, az egyház szent örökét atyaian őrző emberéé.” Majd vastag kiemeléssel ez a vád következik:

„Másrészt, míg a nyugati világ a romlás szakadékába zuhan, és muszlim fanatikusok mészárolják le a Közel-Keleten, Afrikában és Európa szívében a keresztényeket, Ön a ’klímaváltozás’ miatt aggódik. Az Ön könyvnyi hosszúságú enciklikája, a „Laudato Si”, az egyetlen enciklika, amivel Ön előállt, tényként kezeli az ’ökológiai válság’-ot és kritikátlanul elfogadja ’az éghajlatváltozás tudományá’-nak ideológiailag motivált, erősen ellentmondásos követeléseit, amelyek értékelésére egy pápának egyáltalán nincs hatásköre, ahogy ahhoz sincs, hogy ezeket vitathatatlan tényekként prezentálja a híveknek.

Ugyanezen enciklika siránkozik a ’globális felmelegedés’, a légkondicionáló berendezések túlzott használata, a mangrove mocsarak eltűnése, a planktonokat és a férgeket érintő feltételezett veszélyek, különböző növények és állatok kihalása felett – és elítéli mindezeket, mint Isten elleni bűncselekményt – még mielőtt egyáltalán megemlítené egyáltalán az abortuszt (s egyáltalán nem említi a fogamzásgátlás természetellenes gyakorlatát). Ami az abortuszt illeti, enciklikájában csak egyfajta ’hibá’-ról beszél ’az emberi embrió védelme’ esetében, holott az abortusz – egy ártatlan ember brutális lemészárlása, a végtagok letépése az anyaméhben, vagy a születés pillanatában történő sebészkés általi agyonszúrás.”

POPE-francis-23.jpg

A dokumentum a vége felé helyre teszi a Vatikán újkeletű vonzódását is az iszlám felé:

„Miután Ön a nyáj jó néhány tagját istentelen bálványimádóként rágalmazta, később a keresztények és muszlim fanatikusok morális egyenlőségére utalt, akik az egész világon keresztényeket mészárolnak le, kínoznak meg, követnek el nemi erőszakot, kényszerítik őket rabszolgasorsba vagy száműzetésbe: ’Nem lehet egyetlen vallást sem eltörölni, csak azért, mert annak néhány vagy több csoportja a világtörténelem egy pontján fundamentalista… Gondoljatok csak azokra a háborúkra, amelyeket mi, keresztények vezettünk. Nem a muszlimok voltak felelősek a Sacco di Roma-ért Róma kifosztásáért.’

Ezzel a meggondolatlan, egy római pápához méltatlan kijelentéssel Ön az egyházat és önmagát is meggyalázta. A történelmi tények az Ön durva hibájának helyreigazítását követelik:

Először is, a muszlimok fosztották ki Rómát 846-ban, rabolták ki a régi Szent Péter-templomot és egyben arra kényszerítették IV. Leó pápát, hogy építse fel „falait”, hogy megvédje Szent Péter székhelyét az Iszlám Dzsihád ellen.

isis-says-will-kill-pope-and-take-over-rome.jpg

Másodszor, amennyiben Ön V. Károly császár seregeinek 1527-es támadására gondolt, akkor annak semmi köze nem volt a ’vallási fundamentalizmus’-hoz. Az egy politikai válaszcsapás volt, amelyet VII. Kelemen, gyenge és ingatag pápa ellen léptek, aki meggondolatlan szövetséget kötött a francia királlyal, (I. Ferenc), amellyel Károlyt háborúba sodorta. Tény, hogy a császár seregeiben német zsoldosok is voltak, akik többségében evangélikusok voltak, és elsősorban ezek voltak felelős a szent városban történt pusztításért, és az erőszakért, amely a katolikus lakosságot érte.

Harmadszor, ezzel egy időben bevallottan muszlim martalócok azon voltak – és ők tényleg ’fundamentalisták’ voltak – hogy keresztény területek elhódításával bővítsék az oszmán birodalmat, a muszlim flotta elsöprő és csodálatos vereségéig az 1571-es lepantói csatában, ami megakadályozta egész Európa muzulmán megszállását, és valószínűleg egy második római zsákmányolást.”

Az aláírók a fentiek alapján azt ajánlják a pápának, fontolja meg a lemondást. "Abban a pillanatban, hogy egy pápa nem képes, vagy nem akarja követni ezt a célkitűzést, amint ténylegesen az a szándéka, hogy ellene cselekedjen, nem szolgálja-e inkább az egyházat, ha lemond Krisztus földi helytartójának kiemelt hivataláról? Inkább az, mint egy végzetes kompromisszum az egyház tanításainak és elveinek kockáztatására és a 2000 éves apostoli és egyházi hagyományok felrúgására, valamint arra, hogy V. Pius pápa elhíresült mondatát idézzük: 'a mindenható Isten és Szent Péter és Pál apostolok haragját' magára vonja."


vissza

facebooktwitteremail