Így kezdődik a vég?

Nem akármilyen muszlim polgármestere lesz Londonnak – hívja fel a figyelmet Raheem Kassam, a Breibart újságírója. A 45 éves, a baloldali munkáspárt színeiben indult Sadiq Khan nem csupán az antiszemiták, hanem az iszlám szélsőségeseknek is kedvence. Így kezdődik a vég? Raheem Kassam még a választások előtt írt cikkének átszerkesztett változata a Periszkóp szívességéből.

Urnákhoz járultak csütörtökön a londoniak, hogy eldöntsék, ki töltse be Boris Johnson képviselő, leköszönő polgármester pozícióját. Annak dacára, hogy a Munkáspárt nyakig ül egy antiszemita botrányban, pénteken egyértelművé vált jelöltjük, Sadiq Kahn győzelme.

Khan sikeres karriert futott be a Munkáspártban. 2005-ben került a parlamentbe, 2008-ban államminiszter lett, 2009-ben pedig tovább emelkedett a ranglétrán. 2010 -2015 között igazságügyi államtitkár helyettesi tisztséget töltött be és azóta aspirált London polgármesterének tisztségére is.

Muszlim polgármester?

A közvélemény kutatások szerint néhányan nagyon nyugtalanítónak találják, hogy egy Khan úrhoz hasonló ember töltsön be egy ilyen befolyásos, felelősségteljes pozíciót, ahol ráadásul annyi készpénzhez is hozzáférése van.

A westminsteri bennfentesekkel folytatott magánbeszélgetések szerint sokan fedeznek fel párhuzamot egy másik prominens muszlim városatya, Lutfur Rahman Tower Hamlets polgármesterének az esetével. Rahman urat azért távolították el pozíciójából, mert olyan vádak érték, hogy szektárius politikai játszmákat játszik körzete muszlim lakóival, iszlámistákat támogat, az adófizetők pénzét pedig az általa kedvezményezett muszlim csoportoknak játssza át, hogy megvásárolja támogatásukat.

sadiq-k.png

Rahman urat „korrupt és törvénytelen ügyletekben” találták vétkesnek és ez valószínűleg ront annak a kevés integrálódott brit muszlimnak a választási esélyein is. Ő, meg a Humza Yousaf, Sayeeda Warsi, Rushanara Ali, Shabana Mahmood, Yasmin Qureshi, Amjad Bashir, Naz Shah, Tasmina Ahmed Sheikh és a hozzájuk hasonló politikusok az okai a brit szavazók és a muszlim politikusok közötti mély bizalmatlanságnak.

Tulajdonképpen a londoniak egyharmada továbbra is fenntartásokkal fogad egy muzulmán polgármestert, a Sajid Javidhoz vagy Syed Kamallhoz hasonlók pedig azok miatt a hittársaik miatt szenvednek, akik ragaszkodnak szélsőséges útitársaikhoz vagy ők maguk is szélsőséges nézeteket vallanak.

Extrémizmus

És Khan úrról aligha állíthatjuk, hogy makulátlan előélete lenne. Bár a baloldal hasznos idiótái – például Owen Jones – segítségével „rasszistáknak” és „iszlamofóbnak” bélyegezték és lesöpörték őket, Goldsmith úr támadásai nem alaptalanok.

Azoknak címzett, kissé fenyegető kijelentéseitől („Szavazzatok rám, vagy nyakatokba szakad a terror” – a ford. megj. eltekintve, akik nem szavaznak rá, miközben azt állítja, hogy „ő a Nyugat”, Khan úrnak van talán valamennyi, a nyugati világbeli muszlim politikus közül a legsötétebb múltja.

2001-ben ő volt a Nation of Islam-nak (az Iszlám Nemzet) a jogi képviselője abban a perben, amelynek révén elérték, hogy szélsőséges vezetőjüket, Louis Farrakhant felmentsék egy 15 éves eltiltás alól (Farrakhan , az állítólagos polgárjogi aktivista, olyan kijelenéseivel tette magát emlékezetessé, mint a „fehér ember maga az ördög”, és nem is annyira burkoltan a fehérek kiirtására buzdít, faji, vallási ellentéteket szít.)

2005-2006 ban Khan többször is meglátogatta a Woodhill börtönben a terrorizmussal vádolt Babar Ahmadot. Ahmadot 2012-ben adták ki az Egyesült Államoknak és ott raboskodott 2015-ig, mielőtt visszatért volna az Egyesült Királyságba. A férfi terrorcselekmény előkészítésében való bűnrészesség és a Talibán anyagi támogatása miatt került rácsok mögé.

Khan úr Shaker Aamer, az utolsó brit állampolgárságú guantanamoi fogoly szabadon bocsátásáért is kampányolt, no meg azért is, hogy az tavaly novemberben visszatérhessen az Egyesült Királyságba.

Messrs Aameren és Ahmeden keresztül Khant meghitt szálak fűzik a CAGE érdekvédelmi csoporthoz is, amely „szépséges fiatalemberként” emlegette Mohammed Emwazit, az Iszlám Állam hóhérját és amely mindkét férfi nevében kampányolt. Beszámolók szerint Khan öt szélsőséges iszlámista aktivistával szerepelt közös rendezvényeken, olyanokon is, melyeken a résztvevőket nemek szerint külön választották. Ennek ellenére népszerűsége töretlen maradt a választás napjáig.

A ConservativeHome című portál még több aggályt sorol fel. Többek között:

• Egy, a 7/7-i londoni bombamerényletek alkalmából a Guardiannak írt levelet, amelyben a brit kormány politikáját vádolta a terrorizmusért
• Zacarias Moussaoui, a 9/11-es terrortámadások egyik vádlottjának jogi képviselete, aki az Al- Kaida tagjának vallotta magát.
• Fellépés a rendőrség ellen című könyvének egyik fejezete, amelyben abban ad tanácsokat, hogyan lehet „rasszizmus” miatt vádat emelni a rendőrség ellen. Ez ugyanaz a rendvédelmi erő, mint amely felett Khan úr London polgármestereként ellenőrzést gyakorolna.
• Azzam Tamimi iszlám szélsőséges védelme. Amikor dr. Tamimi arra figyelmeztette az embereket, hogy a Mohamedet ábrázoló karikatúrák megjelentetése miatt „reszketni fog a világ” és „az egész világot lángba borító tüzet” jövendölt arra az esetre, ha ezt nem hagyják abba, a vele együtt felszólaló Khan úr „jelképes nyelvként” bagatellizálta el a fenyegetést.
• Suliman Gani, egy dél-londoni imám társaságában is felszólalt, aki szerint a nőknek alá kell rendelniük magukat a férfiaknak és egy iszlám állam megalapítására is felszólított.

A londoniak arra ébredtek, hogy a következő négy év folyamán olyan ember lesz a polgármesterük, aki oly módon ítélkezik, olyan prioritásai és olyan útitársai vannak, mint fentebb bemutattuk. Ez, összeadva az évi 61 milliárd fontos költségvetéssel, egy rendőrségből, bürokratákból és hivatalnokokból álló hadsereggel a nyugati világ legerősebb muszlimjainak egyikévé teszi majd Khan urat.


vissza

facebooktwitteremail